A Barankovics István Alapítvány megjelentette Slachta Margit parlamenti beszédeit

Petrás Éva–Schlachta Boglárka–Szabó Róbert (szerk.) Slachta Margit beszédei a magyar parlamentben. Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó 2021. (456 oldal)

 

 

A Barankovics István Alapítvány kezdeményezésére, a Szociális Testvérek támogatásával Slachta Margit földi maradványai 2021-ben hazaérkeztek Magyarországra. Újratemetésére 2021. december 7-én került sor a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Az esemény alkalmából jelentette meg az alapítvány a Gondolat Kiadóval közösen a szerzetesnő parlamenti beszédeit, amely hűen tükrözi korszakokon átívelő közéleti szerepvállalásának az országgyűléshez kapcsolható eseményeit.

Slachta Margit három cikluson keresztül volt parlamenti képviselő, ennek megfelelősen a kötet felépítése parlamenti működésének három korszakához kapcsolódik. Első alkalommal 1925. március 25-én, 36 évesen került a törvényhozásba, ahol a Nemzetgyűlés feloszlatásáig 1922 februárjáig tevékenykedett első női képviselőként. Az első ciklusból a fejezet szerkesztője, Schlachta Boglárka 22 beszédet közölt, amelyekben a korszak általános témái mellett rendre megjelennek Margit testvér képviselői szerepfelfogásának központi témái: a nő érdekvédelem és választójog kérdései, a szegénység és nyomor okainak feltárása, az enyhítés módozatainak keresése.

Míg Slachta Margit első ciklusában, a Tanácsköztársaság és Trianon traumája után a közvélemény döntő többsége a nemzeti újjászületést a keresztény nemzeti eszméktől várta, addig 1945-re, amikor második alkalommal választották képviselővé, a politikai kontextus gyökeresen átalakult. Ezt jelzi az is, hogy az általa alakított politikai szervezetet, a Keresztény Női Tábort, az Országos Nemzeti Bizottság nem engedte indulni a választásokon, ezért a Polgári Demokrata Párt listáján jutott be a parlamentbe. Második képviselői mandátuma alatt elmondott 25 felszólalását Petrás Éva rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel. A politikus személyét keresztény világnézeti elkötelezettségének következetes képviselete 1945 és 1947 között – ahogy ő fogalmazott – a politikai terepet egyre inkább eluraló „vörös újpogánysággal” szemben  a balról jövő politikai támadások céltáblájává tette. A Nemzetgyűlési Napló kötetbe kerülő szöveghű anyagaiban található közbekiabálások és gúnyos megjegyzések jól érzékeltetik azt az ellenséges légkört, amelyben képviselni kényszerült eszméit, de ennek ellenére megalkuvás nélkül hívta fel a figyelmet a demokrácia sérelmeire.

Az 1947-1949 közötti harmadik mandátumának mindösszesen 4 felszólalását Szabó Róbert szerkesztésének köszönhetően olvashatjuk.  A parlamenti szereplés korábbiakhoz képest látványos megritkulásának oka, hogy 1947 után tovább romlottak Slachta Margit politikai lehetőségei, az ellene irányuló támadások hangneme nemcsak egyre tűrhetetlenebbé vált, de felszólalásainak bizonyos részeit törölték a parlamenti naplóból és a mentelmi bizottság több alkalommal el is távolította őt a parlamenti életből.

A gondos történészi háttérmunkát tükröző kötet Slachta Margit politikai gondolkodásának tiszta forrása, amennyiben a politikusnő közéleti és társadalmi kérdésekre adott refelxióit első kézből ismerteti meg az olvasóval. A forrásgyűjtemény szövegeire nem rakódtak rá a későbbi korok értelmezései, vagy akár tudatos emlékezetpolitikai torzításai. Egyben a politika világába határozott társadalompolitikai célokkal tudatosan belépő szerzetesnő példáján keresztül megmutatja azt is, miként lehet az örök értékeket nagyon eltérő viszonyok problémáira alkalmazva mindvégig hiteles közszereplőnek megmaradni, érvényesítésükért a politikát eszközként kezelni.

A kötet bevezetőjét író Dr. Németh Emma, a Szociális Testvérek Társaságának magyarországi elöljárója így ír a rendalapító Slachta Margit politikai motivációiról: „Közéleti, szociális és hitéleti tevékenységét egész életében ugyanaz a cél mozgatta. Létével akart tanúságot tenni Isten szeretetéről, jóságáról és irgalmáról. Eszköze akart lenni a Szentléleknek, kialakítani magában és a szociális testvérekben az olyan – Istent és az embereket szerető – modern munkás típusát, aki szolgálja Isten és a lelkek ügyét az élet centrumából, onnan, ahonnan az országok életét irányítják. (…) Döntse el az olvasó kinek van igaza. A különböző uralkodó ideológiákkal szemben Isten törvényei mellett végig kitartó, soha nem közömbös vagy semleges képviselőnek, vagy az őt naivitása miatt megmosolygóknak.”

 Kiss Mária Rita

2021. december 7.