Anett és Tamás két átlagos 17 éves magyar középiskolás, akik több mint egy éve járnak együtt. Ébredés után felmennek MSN-re, tusolás előtt és után is ott „lógnak”. Iskolába menet mobilon keresztül kommunikálnak, iskola alatt szöveges üzeneteket küldözgetnek egymásnak és barátaiknak. Iskola után találkoznak, együtt készítik el házi feladataikat, eközben beszélgetnek és videó játékot játszanak. Amikor nincsenek együtt, folyamatosan kapcsolatban vannak egymással telefonon keresztül és lefekvés előtt szöveges üzenettel köszönnek el egymástól.
A MacArthur Alapítvány (The MacArthur Foundation) 2006-ban indította el ötéves, 50 millió dollárt felemésztő kutatását[1], amelynek célja annak vizsgálata volt, hogy a digitális média hogyan változtatja meg a fiatalok szocializációját, tanulását, játékát és a közösségekben való részvételét. A kutatók azért tartották fontosnak egy ilyen volumenű[2], – az Egyesült Államokban eddig legnagyobb – kutatás lebonyolítását, mert úgy gondolták, hogy a kapott eredmények hasznosíthatók az oktatási és szociális intézmények munkájának a megváltozott körülményékhez való igazításában.
„Always on”=online függőség, vagy = új szocializációs terep?
A kutatók azt, a hazai szakemberek számára sem meglepő, következtetést vonták le, hogy a közösségi hálók, a videó megosztó oldalak, az online játékok és a mobil-, vagy okostelefonok a mai fiatalok kultúrájának elengedhetetlen tartozékai. S míg a szülők többsége igencsak aggódik amiatt, hogy gyermekük online, szöveges üzenetek írásával vagy videó játékokkal vesztegeti idejét, addig a kutatók optimistábban szemlélik a jelenséget. A kvantitatív és kvalitatív módszerekkel folyó kutatás eredményeként sikerült megalapozott válaszokat találni arra a kérdésre, hogy a fiatalok miért tartják ezeket a tevékenységeket fontosnak és ellenállhatatlannak. A digitális világ az Y és Z generációnak új lehetőségeket teremt arra, hogy megbirkózzanak különböző társadalmi normákkal, hogy kiderítsék, valójában mi iránt is érdeklődnek, hogy új készségekre tegyenek szert és végül, de nem utolsósorban arra, hogy az önkifejezés új formáival kísérletezzenek. Ezek az online tevékenységek nem véletlenül ragadják meg a fiatalokat: kiterjeszthetik saját világukat, intenzívebben megélhetik függetlenségüket. S tegyük hozzá: mindeközben a tapasztalati, önálló tanulás nem elhanyagolható élményével lehetnek gazdagabbak.
Barátokat szerezni vagy érdeklődési körök mentén netezni?
Igazolódott az a korábbi hipotézis is, hogy a „neten lógás” két leggyakoribb formája az úgynevezett „friendship-driven” és az „interest-driven” tevékenység. A legtöbb fiatal azért van online, hogy kiterjessze a baráti körét az iskolai-, vallási-, sporttal kapcsolatos közösségeken belül vagy épp más, helyi tevékenységekhez kapcsolódóan. Így állandóan „fenn lehetnek”, folyamatosan tarthatják a kapcsolatot, privát kommunikációt folytatva azonnali üzenetküldő programokon, mobilon vagy épp a MySpacen, esetleg a Facebookon. Ezekkel az úgynevezett „barátság-motiválta” (friendship-driven) gyakorlatokon keresztül a fiatalok szinte mindig olyan emberekkel kommunikálnak, akiket már az offline életükből is ismernek; nagy részük az új médiát[3] arra használja, hogy online „lógjon” a barátokkal, illetve a létező barátságokat így terjessze ki.
A fiatalok kisebb része arra (is) használja az online világot, hogy olyan – érdeklődési körébe illő – dolgokról keressen információt, amelyek nem állnak rendelkezésére a hagyományos iskolai környezetében vagy a helyi közösség színterein. Az online csoportok ugyanis lehetővé teszik a hasonló érdeklődésű társakkal való kommunikációt, legyen az akár videók vágása, kreatív írás, online játékok, stb. Ebben az úgynevezett „érdeklődés-motiválta” (interest-driven) hálózatokban a fiatalok a helyi közösségeken túlmutató kapcsolatokat építenek. Arra is lehetőségük nyílik, hogy publikussá tegyék és népszerűsítsék munkáikat, a láthatóság és ismertség új távlatai is megnyílhatnak előttük.
A tantermi és az online tanulás közti különbségek
Mind a barátság-, mind pedig az érdeklődés motiválta online tevékenységek esetében, a fiatalok vagy a kifejezés új formáit alkotják meg, vagy pedig a társadalmi közegben való viselkedés sajátos, online formáit hozzák létre. Kommunikációs készségeik próbálkozásokon keresztül, az online közösség reakcióinak hatására fejlődnek. Az új média tehát egy olyan fokú szabadságot és autonómiát biztosít nekik, amely csak kis mértékben van jelen a tantermi környezetben. Ezen túl a net generáció tagjai jobban respektálják egymás szaktekintélyét online, és gyakran sokkal motiváltabbak, ha nem felnőttektől, hanem a kortárs csoport tagjaitól tanulhatnak. Végül, de nem utolsósorban az erőfeszítéseik nagyrészt saját maguk által meghatározott célokra koncentrálnak és a végeredmény kísérletezés és felfedezés eredménye, nem úgy, mint a tantermi környezetben, ahol a célok előre meghatározottak és behatároltak, a motivációk pedig nem minden esetben belülről, hanem a külső tényezőkből erednek.
Magánélet publikusan
Az internetes kapcsolatokból a romantika sem hiányozhat, azonban itt az offline kommunikáció sajátosságainak hiánya talán még több félreértésre adhat(na) okot. A fiatal internethasználók azonban ezt is kreatívan oldják meg. Az üzeneteket olyan módon írják, hogy az lazának tűnjön, és ne tegye feltétlenül nyilvánvalóvá, hogy első körben a barátságnál többre gondol az üzenet küldője. Így a homályos megfogalmazás szükség esetén egyrészt lehetőséget teremt a visszakozásra, másrészt pedig arra is, hogy publikusan lehessen magánéletet élni. Köztudott továbbá, hogy a közösségi oldalon lehetőség nyílik magánéleti státuszunk nyilvános közlésére és ezzel a fiatalok előszeretettel élnek is. A kapcsolatok szempontjából marginális helyzetben lévők számára talán még ennél is fontosabb az online kommunikáció és ismerkedés. Az online társkereső oldalak használata ma már nem titokban történik. A bármilyen szempontból „más”-nak bélyegzett, kiközösített tinik számára sokszor ez az egyetlen lehetőség, hogy emberekkel találkozzanak vagy kommunikáljanak. Ezen túl természetesen van jó néhány online oldal, ami egyfajta támogatást is biztosít az ilyen problémákkal küzdőknek.
Az informális tanulási lehetőségek tárháza
Felmerül a kérdés, vajon mindezek ismeretében más megközelítéssel kellene-e viszonyulnunk az oktatás szerepéhez? Hogyan lehetne teljes mértékben kihasználni az új tanulási formák adta lehetőségeket, akár a hagyományos oktatási formák keretein belül, vagy akár családban? Az érettségire és továbbtanulásra felkészítésen túl, mi lehetne az oktatás további célja, az új média teremtette potenciális előnyök kiaknázásakor?
A fenti példák jelzik: az új média különböző közösségi színterei átalakították a szocializációs és tanulási sémákat. Nyomában olyan kérdések vetődtek fel, amelyek gondolkodásra kell, hogy késztessék nem csak a szülőket, hanem a tanárokat és a törvényhozókat is. Láthattuk – hogy legtöbb felnőtt meggyőződésével ellentétben – a fiatalok online léte nem csak szórakozásra szolgál. Olyan alapvető szociális és technológiai készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyekre nagyon is szükségünk van a mai világban. A tiltás és az internet használatának korlátozása nemcsak kiszakítja egy kortárs közösségből a fiatalt, hanem meg is fosztja őt egy nagyon fontos szocializációs közegtől. Mi több, a tiltás nem ösztönzi őket arra, hogy – ellentétben az iskolai tanulással – kísérletezgetve fedezzenek fel dolgokat. Az új média használatával a fiatalok egymástól tanulnak a legtöbbet. Ez a tanulás alapvetően különbözik a hagyományos tanulási formáktól és éppen ezért sokan negatívan ítélik ezt meg. A kortárs csoport nyomása (peer pressure) kifejezéshez sokunkban negatív konnotáció kapcsolódik. A digitális generációt kutatók azonban úgy tekintenek a kortárs csoportra, mint az informális tanulási lehetőségek tárházára. A felnőtteknek azonban itt is nagy szerepe lehet, például tanulási célok kitűzésében, vagy például az érdeklődés motiválta gyakorlatok irányának megmutatásában.
Kérdéseinkre a válaszok napjainkban már Magyarországon is formálódnak. Néhány igazán hasznos irodalom áll már a szülők és a pedagógusok rendelkezésére. Mi ezek közül a tanárblogról letölthető írásokat ajánljuk az érdeklődők figyelmébe:
IKT módszertani könyv 82 óravázlattal
Interaktív táblatippek tárháza
Figyelmükbe ajánljuk továbbá a Barankovics Alapítvány új társadalomismereti játékát az Online Demokrácia Activity-t (www.teddoda.hu), ami a társadalomismeret oktatás terén mutatja meg, miként lehet ötvözni nevelési céljainkkal a Z generáció digitális közösségi világát.
Ne feledjük: a digitális írástudás elsajátításán túl a felfedezéssel és kísérletezéssel kreativitást is fejlődik. Mindez a hagyományos oktatási formák között sokszor elveszni látszott, miközben pedig mindvégig tudtuk, hogy a kreativitás nélkülözhetetlen az offline életben való boldoguláshoz is. A tantermi környezetben manapság már nem csak az amerikai vagy nyugati iskolákban, hanem hazánkban is számos lehetőség adódik az internet vagy digitális eszközök felhasználására. Miközben egy youtube videóval, vagy egy digitális tananyaggal a saját nyelvükön szólítjuk meg diákjainkat, motiváltabbá tehetjük, és jobban be tudjuk vonni őket az órai munkába. Ez utóbbi pedig olyan kihívás, amellyel a pedagógusok nagy részének naponta meg kell küzdenie.
Legyünk tehát mi szülők és pedagógusok kreatívak és használjuk ki az új média adta lehetőségeket!
Rácz Krisztina
[1] A tanulmány összefoglalója angol nyelven Living and Learning with New Media: Summary of Findings from the Digital Youth Project elérhető itt.
[2] A kutatási módszerek változatosságát jelzi, hogy a fókuszcsoportos beszélgetéseken, félstruktúrált interjúkon, kérdőíveken, profilok és videók elemzésén túl a kutatók online megfigyelést is alkalmaztak, és több, mint tízezer, közösségi oldalakon fellelhető profilt is összegyűjtöttek és vizsgáltak.
[3] A szerzők az „új média” kifejezést használják a digitális média helyett, azzal érvelve, hogy a média technológia olyan változásairól beszélünk, amelyet nem lehet egyetlen technikai jellemzővel leírni, azért véleményük szerint a digitális média vagy az interaktív média kifejezés nem fejezi ki a változások teljes körét.
