Rónai György: Olajfák éjszakája

1.
Szállj le, éjszaka, szállj, 
szenvedés éjszakája, 
hűtlenség éjszakája, 
gyötrelem éjszakája, 
irgalom éjszakája. 
Takard be lépteiddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden kínokra vond rá szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.
 

2. 
​Akik a házban ülnek, 
a lámpa fénykörében, 
terített asztal mellett
ülnek és lakmároznak, 
eszik a lakoma testét, 
isszák a lakoma vérét, 
s a lámpa fénykörében 
nem látszik a sötétség - 
akik a házban ülnek
azok nem veszik észre, 
mikor nyílik az ajtó, 
éppen csak egy arasznyit, 
csak hogy a Bűn kiférjen. 
Fejét leszegve surran,
vállát behúzva lépked -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én! 
Nem én nyúltam a tálba,
nem kezem volt kezével,
nincs is kezem, levágták:
hiánya vár a pénzre;
nem én alkudtam érte,
vérdíjat életére:
nem én vagyok, nem én! 
Akik a házban ülnek,
nem is látják osonni,
fal mellett elsuhanni,
árnyékát rejtegetni,
amint kilép az ajtón, 
kilép az éjszakába -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!