Föld napja – kit érdekel?(!)

Szombaton, a 27. Föld napján szeretnénk azt gondolni, hogy bolygónk jó kezekben van. Büszkeséggel gondolunk az emberiségre, amikor megtudjuk, hogy a Föld napja kezdeményezés mára a legnagyobb önszerveződő környezeti mozgalommá nőtte ki magát a világban, 192 országban több mint egymilliárd ember cselekszik egyszerre április 22-én. Megnyugodva szemléljük az Ipsos fiatalok körében végzett kutatásának eredményét, amely szerint a fiatal generáció tagjai nemcsak fontos kérdésnek tartják a környezet megóvását, hanem saját bevallásuk szerint tesznek is érte. De vannak más statisztikák és más tények is. Egy másik tavalyi felmérés szerint, míg Magyarországon az emberek 50%-át aggasztja az egészségügy helyzete és a korrupció, valamint a szegénység, addig a klímaváltozás miatt aggódók csak mintegy 3%-nyian vannak. Az adatfelvétel az 1800-as évek óta mért egyik legmelegebb évben történt, 2016-ban, amikor már augusztus elejére bekövetkezett a túlfogyasztás napja, felélte az emberiség azokat az erőforrásokat, amit a Föld egy év alatt újratermelni képes. A hátralévő 4-5 hónapban a jövőnket, a következő generáció jövőjét éltük fel.


A kép forrása: http://virginpure.com/tap-vs-bottled/

Pedig a környezetvédelem ügye mindenkit érint, az ökológiai válság következményeivel, a környezetszennyezéssel és a klímaváltozással pártállástól és világnézettől függetlenül mindenkinek szembesülnie kell, hiszen mindannyian ennek a bolygónak a lakói vagyunk, ennek levegőjét lélegezzük be, fogyasztjuk vizét. A közvetlen környezeti következmények további problémákat vetnek fel, ami elől senki nem térhet ki, elég ha a biológiai sokféleség csökkenésére, növény és állatfajok eltűnésére, vagy a természeti erőforrások kimerülésére gondolunk. A társadalmi következmények egyike a klímamenekültek várható megjelenése. Afrikában a lakosság nagy része már most sem jut biztonságos ivóvízhez, prognosztizálható a tömeges elvándorlás az élhetetlenné vált helyekről a szerencsésebb régiók felé. Míg a világ fejlett részeinek hatalmas ökológiai lábnyoma van és a fogyasztói társadalomban mérhetetlen pazarlás folyik, addig a szegény régiókban az emberhez méltó élet feltételei sem biztosítottak. Kit érdekel, vajon hová vezet mindez?

„A természet elleni bűncselekmény önmagunk ellen fordul” (II. János Pál)

A teremtésvédelem a katolikus egyház társadalmi tanításának része. II. János Pál „globális ökológiai megtérésre” szólított, XVI. Benedek szintén felszólalt a „teremtett világ ember általi eltékozlása” ellen. Ferenc pápa 2015 pünkösdjén adta ki Laudato si kezdetű enciklikáját „közös otthonunk gondozásáról”.  A Föld napjához ezekkel az inspiráló pápai gondolatokkal kapcsolódunk. 

Ferenc pápa célja az „egész emberi család” egyesítése a fenntartható fejlődés keresésére, a „bolygó jövőjének építésére”, mert – mint írta – „a Föld hívők és nem hívők közös öröksége”. A Szentatya szerint sürgős szemléletváltásra van szükség, mert a mostani világ képtelennek bizonyul a felelősségvállalásra. Mohó és felelőtlen fejlődést eredményezett az a kizárólag jövedelmezőségi szempontokra koncentráló szemlélet, amely a modernizációval járt. Mi több, magának a fejlődésnek a fogalmát is újra kell definiálni, mert nem lehet fejlődésnek tekinteni azt a haladást, amely nem hoz minőségi létet, csak több birtoklást és környezetpusztítást. „A nyereség és a fogyasztás érdekében történő gyors hasznot hozó emberi beavatkozás a jelen és jövő nemzedékével fizetteti meg a környezetrombolás következményeit.” A „használd és dobd el” logika következtében hatalmas mennyiségű hulladékot termelünk, kimerítjük természet erőit a reklámok és a média által belénk nevelt féktelen fogyasztási vágy nyomán.

Az enciklika szemléletmódja az ökológiai probléma szerves részének tekinti az erőforrások eloszlásának aránytalanságát is: „földnővérünk fájdalmas sóhajtozása” összekapcsolódik „a világ elhagyottjainak sóhajtozásával”, mivel globálisan a legszegényebbeket sújtja az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége. A teológiai részben a Szentatya kifejti, hogy Isten a világot mindenki számára teremtette, ezért – vonja le a következtetést – „minden ökológiai felvetésnek szociális perspektívát is tartalmaznia kell, amely figyelembe veszi a leghátrányosabb helyzetűek alapvető jogait.”

A kép forrása: http://councilforeuropeanstudies.org

A környezeti válságot emberi gyökerekre vezeti vissza. Helyzetértékelése szerint az emberi kreativitás nyomán kibontakozó technológiai fejlődést nem kísérte „az ember növekedése felelősségben, értékekben és lelkiismeretben”. Az antropocentrikus szemlélet és a „technokratikus önfelmagasztalás”, az erőforrások kimeríthetetlenségének képzete, a természet felett uralkodó ember önképe nem tartható tovább. „Ha az ember a valóságtól függetlennek nyilvánítja, és feltétlen uralkodóvá teszi magát, saját létezésének alapja dől össze”– állapítja meg az enciklika. Ezért – érvel – „nincs ökológia megfelelő antropológia nélkül”.  Ahhoz hogy ne gondolkodjunk kizárólag a termelékenység és a hatékonyság szempontjai szerint az ember és természet viszonyának új szemléletére van szükség, ami képes a természet kizsákmányolásából elvezetni az ember és a környezet közötti szövetséghez. Ennek megalapozásához kíván hozzájárulni az enciklika teológiai fejezete, mely azt hangsúlyozza, hogy a „világ kertjét őrizni és művelni” kaptuk és nem pedig azért, hogy uralkodjunk felette, pusztán haszontárgynak tekintsük, amit kizárólagosan birtokolhatunk.


Assisi Szent Ferenc, a természet és az állatok védőszentje. A kép forrása: http://www.bijbelcitaat.be

”Minden közösség kiveheti a föld javaiból, amire szüksége van az életben maradáshoz, de kötelessége meg is védeni és biztosítani termékenysége folyamatosságát a jövőbeli nemzedékek számára.” A Föld közös örökség, közjó, ami megilleti az utánunk következő nemzedékeket is.

Végül az enciklika ökológiai alapelveket fogalmaz meg és szempontokat ajánl megfontolásra a cselekvéshez. Megállapítja, hogy ugyanaz az emberi intelligencia, ami megalapozta a technológiai fejlődést, nem bizonyult elég hatékonynak a következmények elhárításában. A környezeti kérdések állandó napirendi ponttá váltak a nemzetközi tanácskozásokon, amelyek rendre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Komoly kritikát kapnak a nemzeti kormányok is, amelyek a „rövidlátó hatalomszerzés” igénye miatt a hosszú távú érdekeket áldozzák fel. „Választási érdekeiknek megfelelően a kormányok nem egykönnyen merészelik bosszantani az embereket olyan intézkedésekkel, amelyek hatással lehetnek a fogyasztás mértékére vagy veszélyeztetnék a külföldi befektetéseket.” – írja a pápai dokumentum. A döntési folyamatoknak minden esetben átláthatóaknak kell lenniük, a „tárgyalóasztalnál azonban kiváltságos helynek kell megilletnie a helyi lakosokat, akiket az a kérdés foglalkoztat, hogy mit akarnak önmaguknak és gyermekeiknek.”

A pápa külön szól a keresztényekhez, Isten művének védelmezését várja tőlük, aminek feltétele az ökológiai megtérés:„Mindenekelőtt hálát és ingyenességet foglal magában, vagyis az Atya szeretetéből kapott világ ajándékként való elismerését, ami következményként ingyenesen lemondó tetteket és nagylelkű cselekedeteket eredményez, még ha senki sem látja vagy ismeri is meg őket… Azt a szeretetteli tudatot is magában foglalja, hogy nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével. A hívő ember nem kívülről, hanem belülről nézi a világot, és felismeri azokat a kötelékeket, amelyekkel az Atya egybekapcsolt minket az összes élőlénnyel.”

Kiss Mária Rita