A Szentszék státusza a nemzetközi jogban

A kép forrása: http://www.catholicnewsagency.com

Napjainkban a pápa igen aktív diplomáciai tevékenységet folytat és gyakorta állást foglal a világpolitika alakulásához kapcsolódó fontos kérdésekben. Viszonylag kevesen ismerik azonban e tevékenység jogi hátterét. Írásunkban az Apostoli Szentszék diplomáciáját érintő néhány fontos nemzetközi jogi kérdésre keressük a választ. 

Az egyház emberek jogilag szervezett társulása.[1] Az egyház nemzetközi jogi személyiségének képviselője a Szentszék, vagy az általánosabb megjelölés szerint a Pápa. Kérdés, hogy a Szentszék tagja‑e a nemzetközi jogközösségnek, vagy csupán képviselője a nemzetközi jogalanynak, az egyháznak? Az elterjedt közvélekedéssel szemben a „Vatikán” azaz pontosabban a Vatikánvárosi Állam és az Apostoli Szentszék – azaz a római pápa (önmagában, vagy) a római kúriával együtt[2] – a nemzetközi jog két különböző alanya. Míg a Vatikánvárosi Állam miniállam, addig az Apostoli Szentszék egyházi szerv, amely az egész világon elterjedt katolikus egyházat képviseli, így a nemzetközi jog sajátos alanya. Nem mindegy tehát, hogy egy világi állam az Apostoli Szentszékkel, vagy Vatikán városállammal köt diplomáciai kapcsolatot. Miközben mindkét esetben ugyanazokkal a tisztviselőkkel tárgyal (mivel nincs párhuzamos adminisztráció), az Apostoli Szentszékkel létesített kapcsolattal elismeri a Szentszék kánonjogi joghatóságát is. (Egyébként csak néhány olyan eset van, amikor névlegesen a Vatikán Városállam volt a diplomáciai partner, és nem a Szentszék.)

A katolikus egyház nemzetközi jogalanyisággal bír. Az egyház univerzális jellegű, élő organizmus, központi kormányzata van, sajátos személyiség, a földi hatalmaktól függetlenül cselekszik. Ezek a tulajdonságok, amelyeknek nagy része természetesen helytálló, indokolják, sőt szükségessé teszik az egyháznak nemzetközi jogi személyiséggel való felruházását. Például az állam függött bizonyos korszakokban az egyháztól, a Pápa, mint az egyház feje világi ügyekben is közvetlen hatalommal rendelkezett, az egyetemes keresztény uralom érdekében az uralkodók felett is hatalmi jogokat gyakorolt. A Pápa, mint Krisztus földi képviselője, az egyházjog jelen tanítása szerint korlátlan iuris-dictióval bír mind a hit és erkölcs dolgaiban, mind az egyház központi kormányzatában és igazgatásában.

A Codex Iuris Canonici canon 218. szerint: „Szent Péter elsőségben való utódának, a római pápának nemcsak tiszteletbeli elsősége van, hanem legfelső és teljes hatásköre az egész egyházra vonatkozólag a hit és erkölcs dolgaiban, valamint a fegyelmet és az egész világon elterjedő egyház kormányzását illető ügyekben. (1. §.) Ez a hatalom valóban püspöki, rendes és közvetlen mind az összes és egyes egyházakra, mind az összes és egyes pásztorra és hívőre és mindennemű emberi hatóságtól független”. (2. §.)[3]

A Pápa maga semmiféle bíróság eljárásának és ítéletének alá nem vethető, jogi értelemben véve is szent és sérthetetlen. Az egyházi legfőbb bírói hatalom az ő birtokában van mind polgári, mind büntető ügyekben. A pápa az egyház kormányzatának teljhatalmú intézője, az egyházi szervek felett a főfelügyeletet gyakorolja, sőt minden ügyet mint ‘immediatus pastor’ (C. I. C. can. 18. §. 2.) az illetékes hatóság mellőzésével saját hatáskörébe is vonhat.  Az egyház alkotmánya ezek szerint abszolút monarchikus, az egyházi főhatalom nincs megosztva, a hatalmi jogosítványok egységesen illetik az egyház legfőbb szervét, a pápát isteni jogon.


Ferenc pápa a béke megmentésére szólítja fel a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket 2016. januárjában. Forrás: Magyar Kurír

A Szentszék nemzetközi szerepe

A nemzetközi jog elsődleges alanyai az államok. A Szentszék nemzetközi jogalanyiságának mai formáját hosszú történelmi fejlődés nyomán nyerte, hiszen mindvégig része volt a nemzetközi jog fejlődésének. A pápa (a császár mellett) a középkorban a corpus christianum universale feje volt, akit ilyenként a keresztény uralkodók legalább egyenrangúként elismertek. A reformáció ezen nem változtatott, már csak azért sem, mert a pápa egyidejűleg az Egyházi Állam feje is volt. A sajátos, felségterülettől független nemzetközi jogalanyiság próbája az 1870 és 1929 közötti időszak volt, mely bizonyította, hogy a Szentszék maga rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal, azaz a pápa nem csak államfőként szuverén. A Szentszék ebben az időszakban is számos nemzetközi szerződést kötött, diplomáciai kapcsolatait fönntartotta és bővítette újonnan létrejött államokkal. 1929-ben megkötött „Lateráni Egyezmény” formálisan elismerte az Apostoli Szentszék szuverenitását. Rögzítették, hogy az Apostoli Szentszék nem avatkozik be vitás nemzetközi ügyekbe, hacsaknem a felek közös megegyezéssel kérik békemisszióját[4] azzal, hogy lelki és erkölcsi hatalmát a Szentszék mindig szabadon gyakorolhatja.[5]

A nemzetközi közösség életében való részvétel, a diplomáciai tevékenység célja ugyanaz, mint magának az Egyháznak a célja; az Egyházat tehát e tevékenység során sem vezethetik részleges érdekek: a diplomácia és a nemzetközi jog sajátos eszközeivel a közjó, a béke és az igazságosság előmozdításán munkálkodik. A nemzetközi közösség szempontjából ennek az a jelentősége, hogy az államok tisztán politikai érdekeitől különböző, szellemi, erkölcsi szempontokat szem előtt tartó alany is részt vesz a nemzetek közösségének életében. Ugyanakkor a Szentszék szigorú semlegességén túlmenően is önkorlátozó módon vesz részt a nemzetközi politikában, amennyiben csak olyan kérdésekben foglal állást, melyek sajátos küldetésével kapcsolatosak.

Apostoli Szentszék diplomáciai kapcsolatai

A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi szerződés[6] kifejezetten rendelkezik az Apostoli Szentszék követeinek besorolásáról. A Szentszék nemzetközi tekintélyének növekedésével egyre több olyan állam kereste a diplomáciai kapcsolat lehetőségét, mely nem rendelkezett (erős) katolikus hagyományokkal. Magyarország és katolikus hagyományú szomszédjai, biztosítják a nuncius rangelsőségét, míg Szerbia-Montenegró és Ukrajna nem. Európában a ragelsőség a katolikus többségű államok esetében általános.

Szentszék nem kezdeményezője a diplomáciai kapcsolatok felvételének a kezdeményezésnek állami oldalról kell történnie, de nem kezdeményezi a diplomáciai kapcsolatok megszakítását sem. A pápai követek képzése általában a Pápai Egyházi Akadémián (Pontifica Accademia Ecclesiastica) történik. Ezt az intézményt XI. Kelemen pápa alapította 1701-ben, a Szentszék „diplomata képzőjeként”. Az intézménybe történő felvételnek előfeltétele a klerikusi állapot és a speciális képzés során a leendő diplomatáknak kánonjogi doktorátust is kell szerezniük valamelyik erre jogosított egyetemen. A XI. Piusz pápa által 1937-ben megerősített gyakorlat szerint az intézmény védnöke a bíboros államtitkár, azaz a Szentszék.


A diplomácia új eszköze a Twitter. Számos olyan pont van a Twitter-nek köszönhetően is, amelyen keresztül a Szentszék és a nemzetközi diplomácia együttműködési formákat találhat.

A Szentszék ma már 180 állammal és az Európai Közösséggel, mint nemzetek feletti szervezettel tart fönn diplomáciai kapcsolatot. A kommunista rendszer bukása után Oroszország és a Szentszék kölcsönösen képviseleteket nyitottak, melyet 2010-ban emeltek nagyköveti szintre (addig Oroszországot ügyvivő, a Szentszéket apostoli delegátus képviselte). Az utóbbi években a diplomáciai kapcsolatok tovább bővültek: így a legmagasabb szintű diplomácia kapcsolat jött létre Palauval és a Cook-szigetekkel, Saint Kitts és Nevis (Kis-Antillák két szigete, mely a Brit Nemzetközösségen belül vált független állammá), valamint Dél-Szudánnal. Az iszlám világgal alakuló kapcsolat szempontjából fontos, hogy a Közel-Keleti térség muzulmán többségű államai közül a közelmúltban Bahreinnel és a Dzsibuti Köztársasággal, távolabb pedig Malajziával jött létre diplomáciai kapcsolat, szintén a legmagasabb szinten. Ez azt mutatja, hogy a Szentszék nemzetközi státusza általánosan elfogadottnak tekinthető.[7]

Magyar vonatkozások

Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok az államalapítás óta léteztek.  A pápák és küldötteik aktív kapcsolatban álltak a középkori magyar állammal, támogatták a török hódoltság alóli felszabadítást. A második világháború alatt Angelo Rotta apostoli nuncius és Gennarro Verolino nunciusi titkár tett sokat előbb a lengyel menekültek, majd az üldözött zsidók megsegítéséért. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor 1920-ban még a békeszerződés aláírása előtt létrejött a diplomáciai kapcsolat. 1945-ben a megszálló szovjet csaptok utasítására Angelo Rotta apostoli nunciust, kiutasították az országból, ami a diplomáciai kapcsolatok megszakítását jelentette. (A szocialista országok pl. – a „vatikáni Ostpolitik idején” – névleg szintén mindig a Vatikánnal tárgyaltak és nem a Szentszékkel.) Agostino Casaroli bíborosnak ezekben az időkben komoly szerepe volt abban, hogy a 60-as évektől sokat enyhült a Vatikán és a kommunista állam közti viszony. A Magyar Köztársaság és a Szentszék között 1990-ben aláírt megállapodás alapján újra helyreálltak a két fél közötti diplomáciai kapcsolatok. Vatikáni nagykövetként ekkor került a rendszerváltás utáni KDNP első elnöke, Keresztes Sándor Rómába. A rendszerváltás után több részmegállapodás született a két fél között, amelyek közül a legjelentősebb az 1997-es és 2013-ban megújított vatkáni szerződés az egyházi ingatlanok és egyházi oktatás kérdésében.   

„A mai magyar külpolitika felelősséget érez a keresztény közösségek iránt, főleg ha üldöztetés éri őket, fontosnak tartja a keresztény értékrend elleni támadás visszaverésében való részvételt, különös tekintettel az Iszlám Államra, és felelősséget vállal a határon túli magyar közösségekért” – hangsúlyozta Semjén Zsolt (http://www.magyarkurir.hu/hirek/25-eve-allt-helyre-magyarorszag-es-szent... ) miniszterelnök-helyettes egy 2015-ben, a Szentszék és a magyar állam közötti kapcsolatok helyreállításának 25 éves évfordulója alkalmából rendezett konferencián.

Vesztróczi Luca


[1] Az elfogadott Bellarmin-féle meghatározás szerint az egyház: „Az egy és ugyanannak a keresztény hitnek vallása és ugyanazoknak a szentségeknek vétele által összekötött embereknek gyülekezete a törvényes pásztorok és különösképpen az egy Krisztusnak földi helytartója, a római pápa kormányzása alatt”. (Kérészy: Katolikus egyházi jog. Pécs, 1927. I. k. 2. old.)

[2] Egyházi Törvénykönyv (CIC) 361. kánon

[3] Az idézett kánon 2. §-ának záró szavaiból úgy látszik, hogy maga az egyház alkotmánya is a minden emberi hatalomtól való függetlenséget, a szuverenitást nem az egyháznak, hanem a pápának tulajdonítja, következőleg az egyház felfogása szerint is nemzetközi jogalanyisággal a Romanus Pontifex rendelkezik. Az egyházi törvénykönyvnek ebből az idézett szabályából a pápa kizárólagos nemzetközi jogalanyiságára következtetést levonni azonban még nem lehet. A Codex más rendelkezései a szuverenitást az egyház, mint tökéletes társaság (societas perfecta) számára követelik meg.

[4] 1979-ben Argentína és Chile kérte a Szentszéket. A békemisszió lehet közbeavatkozás (fegyveres konfliktus megelőzésére, így az Egyesült Államok és Spanyolország Kuba fölötti háborújának elkerülése érdekében 1898-ban), közvetítés (így a porosz-francia háború megelőzése érdekében 1870-ben), vagy döntőbíráskodás (így 1893-ban Peru és Venezuela, 1895-ben Haiti és Santo Domingo, 1900 és 1903 között Argentína és Chile, 1906-ban Kolumbia és Ecuador határvitájában. 1905-ben Kolumbia és Peru megállapodtak, hogy jövendő vitáikat a pápai döntőbíráskodás útján rendezik).

[5] Ilyen értelemben állást foglalhat nemzetközi konfliktusokban is.

[6] Magyarországon kihirdette 1965. évi törvény

[7] Az ENSZ tagállamainak száma jelenleg 185: http://www.un.org/