Ferenc Pápa ökumenizmusa

Az ökumenikus nézetek a II. Vatikáni Zsinatot (1962–65) követő megújulási mozgalmakból építkeznek, amely szerint az egyház nemcsak a hierarchiából áll, hanem Isten népéből, és ebbe beletartoznak a laikusok és más felekezetű vallási emberek is. Az ökumenikus teológia azt a közeget vizsgálja, amelyben létrejött, és mindig az adott helyzetre próbál meg válaszokat találni. Ez az új típusú teológia nem fogadja el azt az állítást, mely szerint az igazság egy és örök, amit nem írhat felül az ember és a társadalom változása.

Az Egyház ökumenizmusra vonatkozó tanítása, mint a reményre szóló bátorítás és a szeretetre szóló meghívás a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban, különösen a Lumen gentiumban és az Unitatis redintegratioban nyert hivatalos kifejezést. Az ökumenikus feladat másként jelenik meg egy olyan országban, mely túlnyomórészt katolikus, és egy olyanban, melyben a keleti keresztények, anglikánok vagy protestánsok vannak többségben vagy nagy számban. További különbséget jelentenek azok az országok, melyekben a népesség többsége nem keresztény. Minden esetnek megvan a maga saját dinamikája és külön lehetőségi köre. Ezeken túlmenően sok más politikai, társadalmi, kulturális, földrajzi és etnikai, tényező teheti sajátossá az ökumenikus feladatot.

II. Vatikáni Zsinat szükségét érezte, hogy önként szóljon az emberekhez. Ökumenikus magatartása is ebből a döntésből indult el. Ez volt az első zsinat, amely nem valami ellen, hanem valamiért jött létre. A zsinat mindenekelőtt egy ekkléziológiai fordulatot hajtott végre, minek következtében elsődleges fontosságot kapott az Isten népe. Az ott felmerült kérdések ma is aktuálisak. Például: Miért élünk? Mi az ember? Mi a társadalom? Miért gyöngült meg az élet értéke?  Az egyház e kérdések és a társadalom előtt találta önmagát.


A II. vatikáni zsinat (A kép forrása: Pinterest)

Válság, amely napjainkra elérte az európai kereszténységet, nem kizárólag egyházi válság, hanem ennél mélyebb. A zsinat viszont megnyitotta az ajtókat és az ablakokat az egyházban. Köszönhetően a fordulatnak az egyház ma kötelességének tartja, hogy vizsgálja az idők jeleit, e nélkül ugyanis nem adhatja meg minden egyes nemzedéknek a korszerű választ az örök emberi kérdésekre az evilági és túlvilági élet értelméről és a kettőnek egymással való összefüggéséről. 

Ferenc pápa retorikája

Ferenc pápa kulcsszava a közelség. Megnyilvánulásainak másik jellemzője azok jelenidejűsége, valamint az, hogy semmi pátosz, semmi fennköltség nem hatja át. Nem a teológiai fogalomkészlettel dolgozik. Szent Ferenc-i egyszerűséggel beszél a világ nehézségeiről. Nem a dogmát veszi kiindulási alapul, hanem az idők jeleit. Abban is újító, hogy kiáll a sokáig üldözött, felszabadítás teológia mellett, sőt annak alaptanítását, a szegények melletti választást teszi pápasága meghatározó elemévé. Ezt az irányzatot sokáig tanítani sem lehetett, mintha valami ártalmas dolog lenne, noha a társadalmi igazságosságért küzd, és az elnyomottak mellett emeli fel a szavát.

Vegyük sorra a pápa kommunikációjának főbb jellemzőit, aminek következtében a katolikusok és nem hívők százmilliói értik Ferenc szavát és követik Twitter üzeneteit. Erre a népszerűségre utalt Bergoglio volt sajtófőnöke amikor azt mondta: „Most először került teológus helyett pap a pápai székbe”.  Ferenc pápa ember, együtt érző pásztor, a könyörület hírnöke, aki egyben egyházának is hű fia. Csak a hangsúlyokon változtatott, de semmi olyasmit nem állít, ami nem vezethető le a Bibliából, vagy amit elődei ne mondtak volna. Csak másképpen mondja. Hogy az ettől mégis más lett? Alighanem. Ferenc előszeretettel hasonlítja az egyházat a tábori kórházhoz, ahol minden sebesültön segítenek. „A keresztény ökumenét a vér pecsételi meg” – mondta. Azokban az országokban, ahol keresztényeket ölnek, nem kérdezik, hogy anglikán, lutheránus, katolikus vagy ortodox vagy-e: kivégzik azt, akinél feszületet vagy Bibliát találnak – érvelt. Miközben sokan világméretű összecsapásra, egy új keresztes háborúra készülnek, a pápa a többi világvallás melletti együttműködésre hívja a muzulmánokat is. Másrészt viszont az is tény, hogy elsőként támogatta a vallási kisebbségek fegyveres védelmét is az Iszlám Állam által megszállt területeken.

Már a megválasztása utáni első héten fontosnak tartotta, hogy a nem hívő embereket is megszólítsa. Elmondja nekik, hogy közel érez magához mindenkit, aki az igazságot, a jóságot keresi, hiszen Istené az igazság, a jóság. A pápa szándéka az volt, hogy az együttérzés hangján visszahívja az egyházba mindazokat, akik kizárva érzik magukat a közösségből, ahová tartozni szeretnének.  


Ferenc pápa (A kép forrása: ndiatoday.intoday.in)

Kommunikációját a szó és cselekvés kölcsönhatása jellemzi, és maga is cselekvésre szólít fel. Ahhoz, hogy megteremthessen  egy közös nevezőt a hallgatósággal, ki kell „lépnie önmagából” meg kell haladnia önmagát. Erre legegyszerűbb példa, hogy nyíltan vállal a Vatikán konzervatív bíborosaival konfrontációt. (Pl.: elváltak, újraházasodottak áldozáshoz járulása.)

Tökéletesen használja, a média eszközeit a céljai eléréséhez. Tudja, hogy az emberek, szimbólumokban, képekben gondolkodnak, ezért ő maga is a szimbólumokat használ, hogy hasonlataival minél több emberhez eljuthasson. (Pl.: „lepárolt-kilúgozott egyházi tanítás”, az egyház, mint „tábori kórház”.) A beszéd hozzáigazítása a befogadók szociokulturális jellemzőihez szimpátiát kelt, megérinti a hallgatóságot, elvezet a Krisztus iránti szeretethez.  

Programtervében tudatosan ügyel a tematika kiválasztására is. Erre példa a tavalyi Irgalmasság Szent Éve, vagy történelminek nevezhető találkozója 2016. február 12-én, a havannai repülőtéren Kirill orosz pátriárkával, akivel közös nyilatkozatot írtak alá. (Az 1054-es nagy egyházszakadás óta először találkozott az orosz ortodox egyház feje és a római katolikus pápa.) A találkozó összegzéseként kiadott, a világ nagy problémáira (pl. keresztényüldözés, vallásközi párbeszéd, integráció, a család védelme, az ukrajnai válság) reflektáló közös nyilatkozat jelentőségét éppen az adja, hogy a két egyházfő közösen nyílt meg a világ előtt és közös megoldási alternatívákat javasolt.   

A pápa imázsa tudatosan épített, az egyház üzenete a modern médiaüzenetek kritériumainak megfelelően perszonalizált formában jelenik meg. A modern kommunikációs formákhoz az egyháznak, a Vatikánnak is alkalmazkodnia kell, ha kellő hatékonysággal és drámaisággal kívánja üzeneteit célba juttatni. A perszonalizáció a kampánytevékenység középpontjába a személyt állítja. A bíborosok jelentős része csak a „backoffice”, ők a háttérben maradnak, a hierarchia élén a Pápa áll, aki a kommunikációs „hadszíntéren megvívja csatáit”.
Találkozása Kirill orosz pátriárkával.
(A kép forrása: 
http://shoebat.com/)

A Pápa meghirdeti az Irgalmasság Szent Évét és ezzel kapcsolatban a nevével fémjelzett könyveket adnak ki. (pl. ilyen az Isten neve irgalmasság c. interjú kötet). Fontos kommunikációs kritérium továbbá a popularizálódás, azaz a történések „egyszerű emberek” szemüvegén keresztüli bemutatása, valamint az üzenetek látványszerű megjelenítése. Ez utóbbira számtalan vatikáni médiaesemény szolgáltathat példát a kezdve a bevándorlóknál tett látogatástól a hajléktalanok előtt való misézésig bezáróan. A pozitív imázs kialakítására az egyháznak is feltétlenül szüksége van, amivel élni kell, de nem szabad visszaélni.

A kép forrása: https://cvcomment.org/

A II. vatikáni zsinat határozott arról, hogy az egyházban legyen egy világnap a keresztény tömegtájékoztatásról. 1967 óta tartják ezt a napot, minden évben születik egy pápai üzenet, amely kifejti a nap témáját. 2016-ban az ötvenedik világnapon Ferenc pápa azt hangsúlyozta, hogy a „kommunikáció és az irgalmasság termékeny találkozás”, míg például 2014-ben, hogy a „kommunikáció igazi hatalma hogy közel áll az emberekhez”. Tavaly ősszel a vatikáni Kommunikációs Titkárság, már a 2017-es év előkészítésével kapcsolatban adott ki nyilatkozatot, melyben aláhúzta, a keresztényeknek az „Örömhírt” kell eljuttatni, a világba a reményt és a bizalmat közvetíteni.

Vesztróczi Luca

 

Bibliográfia

Ferenc Pápa: Evangelii Gaudium, Szent István Társulat, Budapest 2014.

Ferenc Pápa: Laudato Si, Szent István Társulat, Budapest 2015.

Cserháti József- Fábián Árpád (szerk.): II. Vatikáni Zsinat Tanítása, Szent István Társulat, Budapest 1986.

Tomka Miklós- Goják János (szerk.): Egyház társadalmi tanítása, Szent István Társulat, Budapest 1993

Kránitz Mihály: Hidak a vallások felé- kihívások egy új vallási kapcsolatrendszer előtt, Szent István Társulat, Budapest 2014.

Internet:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/milyen-ember-az-uj-papa

http://168ora.hu/ferenc-papa-szupersztar/