Töltött paprika és a Vincés Nővérek

Idén ünnepeljük a Vincés karizma születésének 400-ik évfordulóját. Páli Szt. Vince 1617-ben mondta el első missziós beszédét, megtapasztalva híveinek szegénységét az irgalmasság szentjévé vált. A Vincés család ma 225 ágból, szerzetesek és világiak közösségeiből áll, amelyeket a világ több mint 80 országában összeköt a társadalom leginkább elhagyatott embereinek szolgálata. Egészségmegőrzéssel, oktatással, képzéssel, fejlesztéssel, hajléktalanokkal, elhagyott gyerekekkel és egyedül álló anyákkal foglalkoznak. Ezek egyike a Szent Vince Szeretet Leányai Társulata – Irgalmas nővérek (FdlC).

Most hétvégén kivételes helyen járhattam. Belépést nyerhettem Budapest egy igen különleges és méltánytalanul elfeledett helyére. A Lazaristák (férfi szerzetesrend) női ága engedélyezte, hogy egy rövid, de annál intenzívebb látogatást tegyek a Szeretet Leányai Társulatánál.


A ménesi úti épület

Páli Szent Vince 1625-ben alapította a Misszióstársaság Lazaristák apostoli életű közösségét, amellyel az evangélium szellemében kora megrendítő szegénységére akart válaszolni. Rendtársaival és az irgalmas nővérekkel együtt vette fel a harcot a nyomor, a szegénység és a hitetlenség ellen. A lazaristák egyötöde él és dolgozik missziós országokban (India, Taiwan, Indonézia, Fülöp-szigetek, valamint Afrika, Latin- Amerika több országa). Azért nevezik magunkat „missziósnak” mert Krisztus örömhírét akarják vinni a szegényeknek, így az üdvözítő Jézus küldetését folytatják. A „lazarista” név onnan ered, hogy első házuk Párizsban a Szent Lázár perjelség volt. Az első magyar missziós házat Piliscsabán hozták létre 1898-ban. A közösség hivatása: missziók, lelkigyakorlatok, lelkipásztori munka. Apostoli területük: népmissziók, papi szemináriumok, plébániák, iskolák, kórházak és diákotthonok vezetése. Sajátos területük a külföldi és belföldi missziók.[1]


Lelkiségüket kifejező legfőbb jelmondatuk „Evangelizare pauperibus misit me!” – „Elküldött, hogy a szegényeknek hirdessem az Evangéliumot” és Páli Szent Vince mottója: „Nem elég, ha Istent szeretjük. Azon kell fáradoznunk, hogy másokkal is megszerettessük Őt”.

Célállomásunk a Ménesi út 27. szám alatti Páli Szent Vincéről elnevezett rendház, amely 1909-ben épült. Itt ma is több idős nővér lakik. Miután megkaptam a látogatói belépőkártyámat a liftnél várakozva kilépett interjúm egyik résztvevője, Angelika Nővér.
Nem üres kézzel mentem. (A Nővérek rendre kritizálni szokták az étlapot, ezért közös megegyezés alapján arra jutottak, hogy töltött paprikát szeretnének enni.) Első utunk tehát a rendház ebédlőjébe vezetett, ahol szépen megterített asztal várt. A „meglepetés” hamar az asztalra került. Kíváncsi szempárok tapadtak a lábasra. A pirosló paradicsomszósz által körülölelve gyönyörű töltött paprikák duzzadtak. A zöld héjból ínycsiklandózóan kandikált ki a húsos töltelék. A paprikák tüneményes gyorsasággal kerültek rendeltetési helyükre. Jelentem, a lábas kiürült, a meglepetés tökéletesen sikerült a Nővéreknek.

Ebéd után Erzsébet Nővér megmutatta a kápolnát, a kinti kertet és a teraszt. Közben elbeszélgetünk arról, hogyan került ide. Elmesélte, hogy most nem tudott haza utazni. Sajnálja, de sok a munkája itt a rendházban. Mivel idősek otthonaként is működik az épület, egy emelettel lejjebb segített az ápoló hölgyeknek.


A Szeretet Leányai Társulat szórólapja

Erzsébet Nővér: „Nemzetközi szerzetesrend vagyunk. Küldetésünk, hogy mindenhova eljuttassuk a szeretetet, megismertessük Jézust minden emberrel. Én ide kaptam a missziós küldetésemet. Soha nem ellenkeztem ez ellen. Több lengyel szerzetes is működik itt Magyarországon, nem érzem magam egyedül.”

Közben a rendelkezésére álló idő letelt, és Erzsébet Nővérnek mennie kellett az idős betegekhez a gyógyszereket elrendezni. A mosolygós, nádszál vékony nővér hamar elillant…

Angelika Nővér szobájában van lehetőségünk beszélgetésre. Körünkben lesz még Klára Nővér és Erzsike Nővér. Erzsike Nővér kezdi mondandóját. „Idén volt Grazban a rendtartományi találkozó, ami összefogja a Kelet- Európában elszórt Páli Szent Vincés nővéreket. Érkeztek Erdélyből, Magyarországról, Ausztriából és Lengyelországból. Sajnos mi, Angelika és Klárika Nővérekkel életkorunk miatt már nem tudtunk kimenni.”


Angelika Nővér

Angelika Nővér folytatta, aki beszámolt a „Vincés nővérek” történetéről. „Hivatalosan Páli Szt. Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek Rendjét 1633-ban, Párizsban alapították. (Ma is működik.) Fő cél, hogy szeressék és kövessék Jézust, a szeretet forrását, és szolgáljanak neki testileg és lelkileg.” Klára Nővér ezt kiegészítve közösségük hivatásaként a missziókat, lelkigyakorlatokat, lelki vezetést fogalmazta meg.


Angelika Nővér a tavalyi szerzetesek éve emlékére készült könyvet mutatja. Sajnálja, hogy a képes összefoglalóból kimaradtak a „Vincés Nővérek.”

Szeretet Leányai Társulatot (FdC) Szent Vince alapította a Franciaországot sújtó nyomor, a 30 éves háború és belviszályok idején, amikor árvák tömegei kerültek az utcára. Szeretet- egyesületeket hozott létre az egész országban, így 40 ezer gyermeket mentett meg. A munkára jelentkező egyszerű lányok nevelését, tanítását Szent Lujzára bízta, aki az első nővér-közösséget a saját lakásán hozta létre.

A fő cél, amelyért Isten a Szeretet Leányait meghívta és egybegyűjti a szegényszolgálat, a tisztaság, a szegénység az engedelmesség fogadalma. Lelkiségük egyik alapelve, hogy „aki életében szerette a szegényeket, az nyugodtan várhatja a halál óráját.”[2]


Angelika nővér és Klára nővér nagyon életvidámak. Klára Nővér idén töltötte be a 97. életévét. Klára Nővér régen tagja volt az énekkarnak. Ma, 97 évesen megjegyzi, hogy nagy „bulit” szeretne a 100. születésnapjára.

Magyarországra a Nővérek 1852-ben kerültek Széchenyi Franciska meghívására. Az első magyar nyelvű noviciátus 1905-ben jött létre Piliscsabán. A szerzetesrendek 1950-es felszámolása előtt már 94 intézményben működtek, de ma már csak 4 magyarországi helyszínen vannak jelen. Az MKPK honlapjának ismertetője szerint az egykori 1500 fős közösség mára a tizedére apadt. A rendszerváltás után 8 nő jelentkezett az irgalmas nővérek közé.
Angelika Nővér: „Most két fiatalabb lány szeretne, hozzánk csatlakozni és ennek én nagyon örülök. Az egyik kislány most Tapolcán teljesített próbaszolgálatot és lehet, hogy véglegesen hozzánk csatlakozik.”

A Nővérek alig akarnak elengedni. Kérdezik, mikor megyek legközelebb, mikor fogunk újra találkozni. Ígérik, imáikba zárnak és kikísérnek az ajtóhoz, ami egy elválasztó vonal az ittlét és a külvilág között.


Angelika Nővér Klára Nővérnek mutatja családi képeit

A nap végére konklúzióként: Távozóban azon gondolkodom, vajon mi motiválja a 10 éves kisfiút, hogy a napsütésben szombat délután, a négy órakor kezdődő misén aktív részvevőként ministráljon az idős és beteg embereknek és a Nővéreknek? Mély társadalmi kontrasztoknak lehettem szemtanúja. Egyszerre voltam „két városnak” a része. A kintié, amelynek értékrendje alapvetően különbözik a nővérekétől és ezé a bentié, ahol a Lazaristák és a Vincés Nővérek legfontosabb közös feladatuknak a társadalmi igazságtalanságok enyhítését tartják. Erőikhez mérten, saját eszközeikkel küzdenek az elnyomás az éhség és üldöztetések, a szegregáció összes formája ellen, az emberi méltóság tiszteletének előmozdításért, a teremtett világ megóvásáért, a népek közötti békéért. Ha megértettem ebből bármit, akkor elmondhatom, hogy nem elég, ha Istent szeretjük. Azon kell fáradoznunk, hogy másokkal is megszerettessük Istent!

Vincés karizma 400 évét összefoglaló prezi itt tekinthető meg.

Vesztróczi Luca