Címke: Kíváncsi lennék...

Kíváncsi lennék… lennél-e pedagógus?

Ez a legrosszabb: vadászrepülőként a légierő napjáról, nőként a nőnapról, gyerekként a gyermeknapról, Mikulásként december 6-ról, pedagógusként pedig a pedagógus napról írni. Hiszen ez az életünk. Önmeghatározásunk: vadászrepülő, nő, gyermek, Mikulás vagy pedagógus.


Kíváncsi lennék, mi ez a közöny?

Szégyellem magam. Nagyon. Te nem? Ti nem? És Önök? Ki az, akinek rajtam kívül ég az arca, zavartan félrenéz és inkább meg sem szólal, ha a téma szóba kerül? Hogy melyik téma? Az a bizonyos, amiről inkább nem beszélünk itt, Európában. Még mindig nem. Ki az, aki szégyelli magát azért, mert néma? Én igen. Nagyon. Néma vagyok, pedig szólnom kellene. Néma vagy, pedig szólnod kellene, s Önök is, igen, ugye némák, ha jól tudom. Nem születésüktől fogva van lakat a szánkon, természetesen nem.


Kíváncsi lennék, ki viseli a nadrágot?

Kezdetben volt Sirák fiának asszonya: csendes, rendes, szorgos, alázatos, ápolt, de nem hiú (azaz dezodorál, de nem epilál, hiszen ha a Jóisten olyannak teremtette, minek azon változtatni), az urát tisztelettel övezi, gondos háziasszony, és összességében olyan, mint a mezők lilioma (csak porzó és bibe helyett diszkréten, sötétben, fogadja a méhecskét, mely mindig és csakis a gyermeknemzés céljával érkezik – majdnem úgy, mint a gólya).


Kíváncsi lennék… mikor jó magyarnak lenni?

Benne lenni a magyar válogatottban nagy dolog. Nagyon nagy. Egy egész ország együtt szurkol annak a néhány kivételes tehetségnek, akik a kitartásuknak, ügyességüknek és önfeláldozásukkal felküzdik magukat a világ élmezőnyébe. És együtt könnyezünk, és együtt mondogatjuk a furcsa feldolgozásokban csendülő himnuszt hallgatva az óriási kivetítők előtt, hogy igen, most jó magyarnak lenni.


Feliratkozás RSS - Kíváncsi lennék... csatornájára