Címke: Vukovári Panna

Szóval, tüntetünk


Kíváncsi lennék... ki beszél iskolául

Iskolául mindenki beszél, nem? Csak úgy, mint angolul: benne van a levegőben, hát hogy ne gagyognánk pár „háudujúdu”-t szükség szerint? Akadnak, s nem is kevesen, akik a konyhanyelvet messze túlszárnyalják, de azért ha nem is lennénk perfektek a present perfect használatában, akkor sem adhatnának el minket. Hiszen „angolul mindenki tud”. Tud? Vagy csak beszél? Van különbség. Akárcsak abban, hogy vajon ki beszél iskolául, s ki az, aki tud is az oktatás nyelvén szólni?


Magyar morzsák

Vukovári Panna: Magyar morzsák

 

Hazádnak rendületlenül és Isten, áldd meg, ó! –

Komp-ország méla mellékén himbál a kis hajó:

mert feltámadott a népeké, kérdés, hogy ember-e,

az embertelenség habjain reklámok tengere.

S ha verssel szállsz fölébe itt, szinte fáj a táj,


Kíváncsi lennék... minden út Kölnbe vezet?

Itt az idő aktualizálni az Európai Unió zászlaját, s címerállatul beszerkeszteni egy struccot.  Bár kíváncsi lennék, ki hallott már arról, hogy valójában mit is csinál egy strucc, ha megtámadják. Mert nem, nem dugja homokba a fejét, hiszen ha ezt tenné, szimplán megfulladna. E helyett a nyakát vízszintesen a földre fekteti, a porba kuporodik, s igen: bokornak tetteti magát. Azért ez így máris más, nem?


Kíváncsi lennék... merre van Betlehem

Karácsony. Jóféle, polgári karácsony: amolyan bejglis, pulykás, angyalhajas, tökéletes karácsony. Talán még a hó is esik, hiszen a képeskönyvekben mindig fehérek az ünnepek, van bor, búza, békesség, és örömtől csillogó gyerekszemek bámulják a tökéletes kulisszáit a tökéletes szentestének. Egy kicsit szirupos. Egy kicsit aranypapírba csomagolt. Egy kicsit giccses, de hát mikor legyünk elérzékenyülve, ha nem éppen ilyenkor?


Kiváncsi lennék... kinek a gerince?

Gimnázium. Érettségi. Vannak pillanatok és mondatok, vannak szavak és döntések, melyek örökre belénk égnek. Vannak sikerek, melyek kudarcokként rögzülnek, és vereségek, melyek felérnek egy diadallal. A magyar érettségim fényes siker. Mégis görcsbe szorul a gyomrom, mert ott és akkor valahol mélyen megbuktam. Megbuktam, és ez a szégyen kitart. Tanárként persze tisztában vagyok vele, hogy ami ott és akkor történt, vihogva elütött kis banalitás is lehetne, de nem az.


Kíváncsi lennék... ajtót merünk-e nyitni

Bekapcsolom a számítógépet. Kicsit rozoga, nem a legújabb kis netbook, sőt, az egyik kutyám megrágta a töltőjét, a másik kipattintott róla pár billentyűt, de azért elboldogulok rajta. Néha persze mérgelődöm, hogy KÉPTELENSÉG így dolgozni, és amikor az internet csigalassúsággal csavarodik be a lakásomba az éteren túlról, a hajamat tépem: NEM IGAZ, hogy ilyen ócska legyen a netkapcsolat!


Kíváncsi lennék... mit tud a magyar?

90 éve, 1825.


Kíváncsi lennék... van-e gyászmappád?

Temetésen voltam, hűvös időben, szemerkélő esőben, hiszen mindig esni szokott, amikor amúgy is szomorú az ember. A táskámban lapult egy könyv, stílszerűen dr. Pilling Jánostól, aki elismert szaktekintélye a thanatológiának, azaz a gyászlélektannak. A buszon egy nagyhangú asszonyság ült be mellém, s boldog-boldogtalant megszólított, panaszkodott, szitkozódott, a botját rázta, ha nem tetszett neki valaki.


Kíváncsi lennék, te hova menekülnél?

Első körben kíváncsi lennék, emlékszik-e valaki még arra, hogy úgy nagyjából fél esztendeje arról kíváncsiskodtam, miért süket a Nyugat mindarra, ami a Közel-Keleten történik. Húsvét előtt azt feszegettem, vajon merünk-e bátran szembenézni mindazzal, ami a kereszténységgel történik, történhet? Merünk-e sorsközösséget vállalni, tudunk-e kitartóan imádkozni azokért a szerencsétlenekért, akiket a vallásuk, a vallásuNk miatt üldöznek?


Oldalak

Feliratkozás RSS - Vukovári Panna csatornájára