A kereszténydemokrácia alapelvei

Perszonalitás
A filozófiában a szentháromságtani viták kapcsán jelent meg, sőt tágabb értelemben ide sorolható már az ókorból is minden olyan bölcselet, amely kiáll amellett, hogy az ember nem egyszerűen dolog sajátos jogai vannak. Így a szenttamási és az erre épülő irányzatok is természetszerűleg állítják, hogy az ember nem közelíthető meg immanentista, materialista vagy kollektivista alapon. A keresztény gondolkodók közül Szent Ágoston az, aki elsőként hangsúlyozta, hogy az ember nemcsak gondolkodó lény, hanem szeretni, dönteni, cselekedni képes személy. tovább

Szolidarítás
A személy közösségi jellege és a felelős szabadság alapozza meg az emberek közötti együttműködést, a közösségvállalást és segítést, vagyis a szolidaritást, amely tág értelemben egy csoport vagy társadalom megalapozott és több oldalról motivált összetartozása; szoros értelemben a kölcsönös kötelességvállalás és segítségnyújtás, mellyel egy csoport minden egyes tagja kiáll a csoportjáért, a csoport pedig értük. tovább

Szubszidiaritás
A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a társadalom életében adódó problémát lehetőség szerint annak helyén kell megoldani. Ami a társadalom egy adott szervezeti szintjén megoldható, abban magasabb szint nem jogosult dönteni. A társadalom magasabb szervezeti szintjeinek feladata a segítés, az önszerveződés támogatása, továbbá döntés a helyi szinten bizonyíthatóan nem kezelhető kérdésekben. tovább

Kapcsolódó írások:
Semjén Zsolt: A kereszténydemokrácia ethosza
II. János Pál a perszonalizmusról

Válogatott bibliográfia
A kereszténydemokrata alapelvek érvényesülése egykor és most
Források
Online szakirodalom
Offline szakirodalom

A katolikus egyház társadalmi tanítása
Források
Online szakirodalom
Offline szakirodalom