A kereszténydemokrácia története

A kereszténydemokrácia mint politikai gondolkodásbeli irányzat több tőről fakadt. Alapjainak tekinthetjük az 1830-as évek  európai liberális katolicizmusát és az alkotmányos parlamentáris politikai berendezkedés elveit, csakúgy mint a XIX. század második felében kibontakozó újkonzervatív kapitalizmuskritikát, amelynek része volt a keresztényszocialista eszmerendszer is. A kifejezés szemantikai tartalma a kereszténydemokrácia története során több változáson ment keresztül. Magát a szót először a francia forradalom idején Lamourette használta a népegyház jelölésére, később a „katolikusok társadalmi tevékenységét” értették alatta, míg a második világháború után a kifejezés a leghatározottabb pártpolitikai jelleget öltve elsősorban a néppárti stratégiát folytató modern pártok egyik típusát, valamint a hozzájuk köthető politikai gondolkodásbeli irányt kezdte jelölni. A második világháború utáni Nyugat-Európai kereszténydemokrata pártok gyorsan komoly politikai erőkké váltak. A háború során diszkreditálódott szélsőjobboldal és a vele szövetkező konzervatív erők olyan politikai űrt hagytak maguk után, amelyet elfoglalhatott az antifasiszta politikai múlttal rendelkező, a két világháború közötti politikai és társadalmi csődért felelőssé nem tehető, hagyományos erkölcsi értékeket hirdető kereszténydemokrácia. Az európai integráció kezdeményezői Konrad Adenauer német kancellár, Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök, és Robert Schumann francia külügyminiszter, szintén kereszténydemokrata politikusok voltak.

Magyarországon a kereszténydemokrácia szellemi elődei a liberális katolikusok, valamint Giesswein Sándor és Prohászka Ottokár voltak, akik a liberális – konzervatív törésvonal meghaladását látták az irányzatban. Az 1930-as évektől formálódó fiatal vallásos reformnemzedék a katolikus társadalomszervező elvekből eredő szociális érzékenységet elsősorban a francia neokatolikus gondolkodók hatására ötvözte modern européer – a fasizmussal a demokratikus értékek talajáról szembehelyezkedő – látókörrel. Az 1945 januárjában megalakuló Kereszténydemokrata (majd Demokrata) Néppárt programjában a lehető legmélyebb demokratikus átalakulás szükségességét hirdette. A párt működése 1949 elején vált végképp lehetetlenné a kiépülő diktatúra körülményei miatt. A kereszténydemokraták 1956-ban megkísérelték a párt újjáalakítását, de a tényleges politikai szerephez csak a rendszerváltás után juthattak. Az 1989-ben un. történelmi pártként megalakult Kereszténydemokrata Néppárt a keresztény szociáletikára és a keresztény egyházak társadalmi tanításaira alapozva fogalmazta újra a modern kor kihívásaira adott válaszait.

Az adatbázis további almenüpontjaiban az irányzat európai és magyar történetére vonatkozó részletes információk olvashatók.