Az arab tavasz jégkorszakot hoz a más vallású kisebbségeknek?

Fenyegetés, üldözés, gyilkolás – ezek voltak a kulcsszavai annak a konferenciának, amit a németországi Schwäbisch Gmündben tartottak október 23-26. között. A közel félezer résztvevő a világszerte 100 millió üldözött keresztyén helyzetét és a humanitárius, meg politikai cselekvési stratégiákat vitatta meg. A kongresszus hivatalos témája így hangzott: „Keresztyénüldözés ma – emlékezzetek meg a mártírokról!”.

A konferencia fővédnöki tisztét a Bundestag CDU/CSU frakciójának vezetője, Volker Kauder vállalta, és vezetésével folytak a megbeszélések a lehetséges politikai eszközök megkeresésére a keresztényüldözés egyre növekvő  jelenségének hatékonyabb megakadályozása érdekében. A főszervező a német protestáns hírügynökség, az Idea volt. Elsődleges célkitűzésként azt határozták meg, hogy összehozzanak minden olyan szervezetet, amelyik a vallásszabadság témájával nem csak elméleti, hanem gyakorlati szinten is foglalkozik, és így az erőket koncentráltabban tudják egy-egy válságos helyzet kezelésére fordítani. Ez sikerült is. Közel húsz protestáns és katolikus szervezetről van szó. A megnyitó beszédet Volker Kauder tartotta arról, mit tehet a politika a vallásszabadság világméretű előmozdításáért és a keresztényüldözés ellen. Véleménye és a tapasztalatok szerint sok egyház és szervezet végez missziói tevékenységet szerte a világon, de eddig még nem nagyon foglalkoztak a keresztényüldözés kérdésével, inkább az emberi jogok megsértésének eseteivel. Az ENSZ sem foglalkozott kifejezetten a keresztyénüldözéssel. Hosszú ideje a politika is csak hallgat – hangsúlyozta Kauder. De az egyházak sem voltak különösen beszédesek ebben a témában. „Könnyebb volt az atomerőművek ellen szólni, mint a keresztények üldözéséről” – fogalmazott a frakcióvezető. Utalt arra, hogy az észak-afrikai, egyiptomi események aggodalomra adnak okot. A diktatúrákat legyőzik, de ez még messze nem jelenti azt, hogy a szabad vallásgyakorlat is életbe lép. „Az arab tavasz nagyon könnyen jelentheti az arab jégkorszakot a vallási kisebbségekkel szemben” – fogalmazott a CDU/CSU frakcióvezetője. Dr. Thomas Schirrmacher professzor pedig felvázolta előadásában a keresztényüldözés aktuális helyzetét világtávlatokban, és arra a kérdésre kereste a választ, mit tehet a politika, a média és az egyházak közössége a fundamentalista erőszakhullám ellen.

Az előadók között többen voltak a Közel-Keletről: Basile George Casmoussa érsek Irakból, Damian püspök az egyiptomi kopt-ortodox egyházból, Dr. Altaf Khan, a falsalabadi Presbiteriánus Egyház moderátora. Ők friss jelentést adtak az egyiptomi keresztények helyzetéről, a pakisztáni és az iraki helyzet radikalizálódásáról, az iszlám és a kereszténység helyi konfliktusairól. Külön és hangsúlyozottan foglalkoztak az iraki keresztények sorsával, akik  közül sok ezren élnek külföldi menekülttáborokban. De volt szó a közép-ázsiai iszlám többségű országokban tapasztalható keresztényüldözésről ugyanúgy, mint az afrikai Nigériában tapasztalható keménykezűségről, valamint Európa fokozódó iszlámosodásáról.

A beszámolók egyértelművé tették: vannak területek, ahol a keresztények a legüldözöttebbek, és vannak törekvések a Közel-Keleten, hogy kereszténymentes zónákat alakítsanak ki.

Pártpolitikai hovatartozástól függetlenül, egységes álláspont és stratégiai összhang mutatkozott meg a konferencián részt vett és felszólalt német politikusok között. Volker Kauder mellett az ellenzék, az SPD frakcióvezetője, Frank Walter Steinmeier így fogalmazott: „A keresztényüldözés mindannyiunk ügye”. A vallásszabadság alapvető emberi jogának megsértése senkit sem hagyhat hidegen. Az EKD elnöke, Nikolaus Schneider szavaiban kiemelte: az EKD évek óta aggódva figyeli az üldözött és a fenyegetett keresztények helyzetét. Frank Ottfried Julywürttembergi evangélikus tartományi püspök szerint ennek a kongresszusnak is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az üldözött keresztények neve ne merüljön feledésbe, Isten, és a világ előtt nyilvánosságra kell hozni ezeket. Az Evangéliumi Világ Allianz főtitkára, Geoff Tunnicliffe a nyugati demokráciák kormányaihoz fordult, hogy intézményesítsék elkötelezettségüket a vallásszabadság világméretű biztosítása mellett. Nem elég, hogy egyes politikusok vagy pártok kiállnak mellette. A nemzeti külügyminisztériumokban működjenek olyan osztályok, melyek állandóan monitorozzák az emberjogi helyzetet, és a vallásszabadság betartását. Azt is biztosítani kell, hogy ezek az osztályok ne függjenek a választások kimenetelétől. Az utóbbi felvetés nagy támogatottságot kapott a konferencia résztvevői részéről.

Forrás: kdnp.hu – Dr. Békefy Lajos