KIOE

Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete

Példáját a belga Joseph Cardijn kanonok által 1925-ben alapított JOC (Jeunesse Ouvriére Chrétienne – Keresztény Munkásifjúság) adta. Ez az új típusú munkásifjú-mozgalom a katolikus szociális tanításra támaszkodó, korszerű kezdeményezés: az aktív cselekvés híve volt. Budapesten az 1930-as évek elején az egyetemi Mária-kongregáció tagjai tettek kísérletet az embertelen körülmények között élő inasok helyzetének feltérképezésére és megszervezésükre. Kezdeményezésüket egyes jezsuiták karolták fel, nevezetesen P Elsasser Gyula S. J., akinek támogatásával a Józsefvárosban láttak munkához, céljuk a munkásifjúság lelki és anyagi felemelése volt. 1938. március 1-jén indult a Magyar Munkásifjú című lapjuk,  amely havonta jelent meg A KIOE azon kevés katolikus mozgalmak közé tartozott, amely a német megszállás, sőt a nyilas hatalomátvétel után is folytathatta működését. A Magyar Munkásifjú utolsó száma 1944. december 1-jei keltezésű. A KIOE-központ a német megszállás és a nyilas uralom alatt kivette részét az üldözöttek mentéséből. 1945 után a KIOE vezetői nagy reményekkel kezdtek a mozgalom újjászervezéséhez. Az egyesület sorsa azonban ugyanaz lett, mint a hasonlóké: 1946 nyarán ezt is feloszlatták.

(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)