Perszonalitás

A filozófiában a szentháromságtani viták kapcsán jelent meg, sőt tágabb értelemben ide sorolható már az ókorból is minden olyan bölcselet, amely kiáll amellett, hogy az ember nem egyszerűen dolog, sajátos jogai vannak. Így a szenttamási és az erre épülő irányzatok is természetszerűleg állítják, hogy az ember nem közelíthető meg immanentista, materialista vagy kollektivista alapon. A keresztény gondolkodók közül Szent Ágostonaz, aki elsőként hangsúlyozta, hogy az ember nemcsak gondolkodó lény, hanem szeretni, dönteni, cselekedni képes személy.

A perszonalitás kereszténydemokrata elve szerint az ember, mint személy, természeténél fogva szabad. Az ember, mint szabadságra teremtett lény akkor lehet szabad, ha megismeri az igazságot és a felelős önmeghatározás képességével rendelkezik. Szabadon hozott döntéseiért saját lelkiismeretének, embertársainak és Istennek felelős.

A perszonalitás elvéből következik:

1) a szabadság minden embert megillet;

2) a saját szabadságával mindenki csak úgy élhet, ha elismeri mások szabadságát, sőt elősegíti azt;

3) elengedhetetlennek a társadalomban a különböző nézetek tiszteletben tartása, a tolerancia;

4) a társadalomban természetes a nézetek, felfogások sokfélesége, a pluralizmus világnézeti síkon is, hiszen ez a személy szabad önkifejezéseként értékelhető.

Az ember – mint személy – szabadsága csak akkor bontakozhat ki, ha a társadalmi berendezkedés lehetővé teszi és elősegíti azt, és csak rendezett társadalmi viszonyok között érvényesülhet.
 

Bővebben a perszonalitás elvéről