„Ha valaki legalább egyszer hallotta Hegedűs Loránt istentiszteletét, egy életre való útravalót kapott. Lelkipásztornak született, hogy világosságot töltsön az emberi fejekbe. Hogy föltárja a lélek rejtelmeit. Nem elég eleget hallgatni szavait. Világos, korszakelemző és felrázó szavai az égig érnek. Túlzás nélkül mondhatjuk: személyisége hitbéli életünk iránytűje, meghatározója.” Ezekkel a szavakkal jellemezte Hegedűs Loránt dunamelléki református püspököt 1994-ben egyik méltatója, Erdősi Katalin újságíró. A Károli Gáspár Református Egyetem 2013-as nekrológjában pedig a következőket olvashatjuk: „Most gyászolunk, de a Hittudományi Kar mégis elmondhatja: a tanár úr, életének példájával és gondolataival mindig velünk lesz, s ha valaki magyar nyelvterületen teológiát kíván művelni, dr. Hegedűs Loránt életművét immár meg nem kerülheti.” Ki volt ez a nagyhatású igehirdető, kiváló teológus, példamutató egyetemi tanár és lelkipásztor, melyek voltak életének és munkásságának legmeghatározóbb elemei? Ezekre szeretnék választ adni a történettudomány szemszögéből születése kilencvenedik évfordulója alkalmából írt cikkemben.
Neveltetése, karrierje indulása
Hegedűs Loránt 1930. november 11-én született elsőszülöttként Hajdúnánáson református családban. Édesapja Hegedűs Géza jogász, édesanyja Szabó Magdolna gyógypedagógus voltak. Később egy testvére született, Hegedűs Géza. Középiskolai tanulmányait 1941-től 1949-ig az ottani nyolcosztályos református gimnáziumban végezte. Itt a Soli Deo Gloria egyesület összejövetelein tartotta első adhortációit. Az iskolában nem csak oktatást, hanem református szellemiségű nevelést is kapott, mely későbbi gondolkodásmódját is meghatározta. Erre 1991-ben a következőképpen emlékezett vissza: „A református nevelés így hát nekem hitet, tárgyilagos ismeretre törekvést, a valódin felül igazi értékre törekvést, toleranciát adott. Azért, hogy mindig el tudjam hordozni a másként gondolkodót. Kibírhatatlan legyen számomra az uniformizált, sámfára húzható, mindig azonos ismeret: a szajkózás, a kreativitásnak, az öntudatos gondolkodásnak a hiánya. Ugyanakkor egyetemességre, isteni egyetemességre törekvést adott nekem. […] a református nevelést meghatározta egy rendkívül aggódó nemzetféltés és önfeláldozásra is indító hazaszeretetre nevelés. Az Isten-haza-család hármas köre döntő szerepet játszott ebben a nevelésben.” Érettségire már eldöntötte, hogy a lelkipásztori hivatást választja, mindezt épp akkor, amikor a Moszkvából hazatért kommunista politikusok és elvbarátaik egy egypártrendszeren alapuló diktatúrát építettek ki, amely a vallást megsemmisítendőnek, felszámolandónak tartotta. Kitűnő érettségijét követően tehát tanárai megpróbálták lebeszélni a választott pályájáról, azonban határozottan kitartott mellette. 1949-ben a Református Teológiai Akadémiára nyert felvételt, ahol 1954-ig tanult, majd a gyakorlati év után (Bicske) 1955-ben szerzett oklevelet. Itt olyan világhírű professzorok előadásait hallgathatta, mint Ravasz László, Papp László, Budai Gergely, Csekey Sándor, stb.
1956. január 1-től 1958. szeptember 30-ig a budapesti Kálvin téri gyülekezetben volt Ravasz László mellett segédlelkész. 1956. október 23-án amikor a műegyetemisták 16 pontját szerették volna beolvasni a Magyar Rádióba a tüntetők, a Bródy Sándor utcánál a titkosrendőrség a tömegbe lőtt. A hírt fiatalok vitték a Kálvin térre, ahol a forradalom első mártírjainak tiszteletére Hegedűs húzta meg a harangot, amelyet a környező templomok harangjai is átvettek. A forradalom napjaiban a változást követelők mellé állt: október 25-én munkásokkal és diákokkal átállt orosz tankok egyikén vonult a Parlament elé, október 31-én pedig úrvacsorai istentiszteletet tartott és a Reformáció címmel megjelent lapban erről cikket is közölt. November első napjaiban nem engedte, hogy fegyveresek betörjenek a templomba, sebesülteket ápolt és temetett.
Vidéki, majd fővárosi lelkipásztori szolgálat
A forradalmi eseményekben vállalt szerepe miatt és mivel nem volt hajlandó az igazság forradalmi kialakulásával kapcsolatos álláspontját revideálni, vidékre helyezés, mellőzöttség jutott neki osztályrészül. Szolgálati helyei sűrűn változtak: 1958–59-ben Komlón egy pincelakásban lakott és a bányász hívőket pasztorálta. 1959–60-ban Nagykőrösön az esperesi hivatal adminisztrációs feladatait látta el és a tanyasi hitoktatást végezte. 1960–62-ben Monoron és 1962–63-ban Alsónémedin szolgált. Ezt követte életének meghatározó helyszíne: Hidas, ahol húsz éven át hirdette az Igét bukovinai székely származású gyülekezet körében, 1965-től mint a gyülekezet megválasztott lelkipásztora. Kezdetben egy székely családdal lakott hetedmagával egy szobában, majd 1965-től átköltözhetett a parókiára. Ekkor vette el feleségül Illés Zsuzsát, aki orvosi egyetemet végzett, és akit a Kálvin-téri templomban még ő maga konfirmált. Az évek során négy gyermekük született: 1966-ban Zsuzsanna, 1967-ben Gyöngyi, 1968-ban Loránt és 1969-ben Zsolt. Közülük felnőve Zsuzsanna és Loránt az édesapja hivatását, Gyöngyi és Zsolt az orvosi pályát választotta.
Erre az időszakra így emlékezik vissza: „helyrehoztam az ország egyik legkisebb, de számomra legdrágább templomát. A gyülekezet számára imatermet építettünk, bukovinai székely szobát létesítettünk. […] A népi bölcsességre, a népviseletre és a népi nyelv megőrzésére állandóan bíztattuk az embereket, különösen arra, hogy kövessék a példánkat. […] ne kövessék a baranyai egykét, hanem minél több harmadik és negyedik gyereket fogok keresztelni, annál virulóbb lesz a székelységnek az élete.” Már ekkor felemelte szavát a népességfogyás, az egykézés, az abortusz ellen. A gyermekek felneveléséhez szükséges anyagiakat feketeribizli termesztésből teremtette elő. A svájci evangéliumi segélyszolgálattól, mikor rákérdeztek mire lenne szüksége, teológiai könyveket kért, melynek nyomán 1990-es évig körülbelül 10 ezer kötetes, élete végéig pedig körülbelül 40 ezer kötetes, nyolcnyelvű könyvtárat gyűjtött össze. Érdeklődésének széles spektrumát mutatja, hogy közöttük mind teológiai, mind magyar és világirodalmi, mind humán- és reáltudományos kötetek megtalálhatóak. Ahogy Békési Sándor fogalmazott: azért foglalkozott teológiával, hogy „igehirdetéseinek tartalma minél gazdagabb és az örökérvényű isteni üzenet minél aktuálisabb legyen. […] Csak féligazság az, hogy hallatlan lexikális tudással és memóriával rendelkezett, neki valójában rendszer-alkotó ismerete volt és ez volt benne a rendkívüli.”
Tehát hirdette az igét, építette a gyülekezetet, kétkezi munkát végzett, de nem feledkezett el a tudása gyarapításáról sem. Teológiai műveltségét elmélyíthette, azonban nagyon sokáig nem engedték külföldre tanulni, doktorálni és könyve sem jelenhetett meg. Híre viszont eljutott külföldre, holland, német, svájci, amerikai teológiai professzorok látogattak el hozzá, illetve leveztek vele. 1979-ben a Baseli Egyetem négy és fél hónapra kutatómunkára hívta meg az MTA-n keresztül a helsinki egyezmény szellemében, melyre végre kiengedték. Ekkor írta meg rendkívül rövid idő – visszaemlékezése szerint 70 nap alatt – „Aspekte der Gottesfrage” [Az Istenkérdés szempontjai] címmel 350 oldalas teológiai doktori értekezését, melyet tíz nap múlva meg is védett. Így a rendszeres teológia doktoraként térhetett haza Magyarországra.
Disszertációja, amely 2001-ben magyar fordításban is megjelent „már jelezte, hogy globalizálódó világunkban a teológiát is a globalitás és lokalitás közötti távlatokban kívánja művelni. Alapvetése ebben a munkájában az, hogy minden kérdés az Isten-kérdésig radikalizálódik, s a filozófiai, a természettudományos és az egyetemes krízis mind-mind a teológia konkrétságában kerülhet csak megoldásra.” (Az idézet forrása: Békési Sándor.) A fővárosba csak négy évvel később, 1983-ban engedték visszatérni, amikor a Szabadság téri lelkipásztori állásra választották augusztus 15-én. 1986-ban egy szemeszterre az amerikai Princeton Egyetem Theologiai Szemináriuma hívta meg. Itt született meg „The Concept of the Transcendence” című munkája, ami 1991-ben jelent meg. Az első magyar nyelvű könyve 1989-ben jelenhetett meg „Nyitás a végtelenre” címmel. Ebben – ahogy Békési Sándor megfogalmazta – „Ady Endre szintézise, József Attila Isten-keresése, Németh László üdvösségügye érdekli, majd tovább bővíti a sort Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Szabó Dezső és Nagy László elemzésével.”
A rendszerváltást követően, 1990-ben megfogalmazta „Míg tart a ma” kezdetű nyilatkozatát, melyben kijelölte a református egyház számára – a korábbi kommunista hatalommal történő együttműködéstől gyökeresen eltérő – a jövőben követendő útirányt. Szintén ebben az évben nyilatkozta egy interjúban a lelkészek feladatáról: „Isten a huszadik században először nem létezővé válik az ember számára, hogy azután – mivel kiderül, hogy egyéb kiútja, reménye nincsen – egzisztenciálisan szükségszerűvé váljon. Nekünk, lelkészeknek, ebben kell segítenünk az embereket, hogy – amint József Attilánál látjuk – eljussanak Isten feleslegességének tudatától Isten nélkülözhetetlenségének tudatáig.”
Vezető pozícióban a rendszerváltás után
A rendszerváltást követően került sor a református egyházban az első demokratikus választásokra, melynek eredményeképpen 1991-től ő lett a református egyház dunamelléki püspöke, amely tisztségét 1996-ban újabb hat évre megújították. Ugyanekkor a Budapest-Kálvin téri gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztora. Az 1991. évi februári zsinati választásokon pedig a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökévé választották. E hivatalt 1997-ig látta el.
Komoly szerepe volt a református egyház megújításának elindításában, a presbiteri-zsinati elvekhez való visszaalakításában, az ökumenikus kapcsolatok erősítésében és Ravasz László törekvéseinek kiteljesítéseként a világon diaszpórában élő magyar reformátusok lelki egységének erősítésén is munkálkodott. Utóbbit támasztja alá a kerületi, belföldi, határon túli és szórványmagyarság körében végzett 1295 lelkipásztori látogatása, valamint a magyar reformátusok világtalálkozóinak megszervezése, melyek közül a negyediknek a dunamelléki református kerület volt a házigazdája. A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának előkészítő munkálatai is szellemi irányítása alatt zajlottak, amely a világon szétszóródott magyar reformátusságot fogta össze. 1995 áprilisában e testület ügyvezető elnökének választották. Az Európai Egyházak Konferenciája Központi Bizottságának is tagja volt 1992-től 1997-ig. Az összmagyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 1996-ban Bocskai-díjat kapott. 1998-ban a Magyar Út Körök tiszteletbeli elnöke lett. A határon túli magyarság érdekében kifejtett tevékenységét a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója így jellemezte: „Köszönjük azt a kiveszőben lévő igaz magyar lelkületet, amely éreztette velünk, hogy erdélyi végvárainkon nem hiábavaló a küzdelem, amit anyanyelvünkért, templomainkért, iskolánkért, népünkért és egyházunkért folytatunk.”
Püspök-elnöksége alatt került sor II. János Pál pápa meghívására és részvételére a debreceni nagytemplomban tartandó ökumenikus istentiszteleten, ahol a pápa a gályarabok emlékművét is megkoszorúzta. Ezek után fogalmazta meg Hegedűs Loránt egy interjúban: „meg lehetünk győződve arról, hogy a viszálykodások kora elmúlott, s a békesség és a krisztusi szeretet igazságának egyetértését ezután mindvégig meg tudjuk őrizni.”
Irányítása alatt kezdték meg az új törvénykönyv kidolgozását, visszaigényelték az egyház államosított ingatlanjait, számos református iskola kezdhette meg ismét működését. Meggyőződése volt ugyanis, ahogyan Kiss Mária Rita írja, hogy „a háború előtti református nevelés intézményeit reorganizálni kell, mert a diktatúra kiölte az emberek lelkéből azt a tájékozódási pontot jelentő szellemi koordináta rendszert, ami nélkül nem lesz lehetséges a magyar kultúra reorganizálása.” E törekvés sikerességét mutatja – ahogy püspöki jelentései első lapjai egyikén írja Hegedűs Loránt – a kiépült iskolarendszer: 2002-ig „10 óvoda, 17 általános iskola, 2 gyógypedagógiai ellátás, 13 közép- és szakiskola 11 kollégiummal és internátussal, s ezek száma főiskolai és egyetemi szinten 10. Összesen 63 kerületi oktatási intézmény. Az egész Magyar(országi) Református Egyházban ekkor 120.” Kormányzása alatt a református egyház társadalmi-közéleti szerepe is átalakult, kiteljesedett.
Hegedűs Lorántnak döntő szerepe volt abban is, hogy 1993-ban létrejöhetett az első magyar református egyetem, amely Károli Gáspár nevét viseli. Ennek megalapítását a zsinat és a Parlament az ő közbenjárására fogadta el. 2001-ben az egyetem fenntartói és alapítói joga a Dunamellék kezelésébe került. Az egyetemen oktatási tevékenységet is végzett, 1999-től 2003-ig volt a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Filozófia Tanszéken a vallásfilozófia előadója, majd tanszékvezető egyetemi tanára 2003-ig. Óráit rendszerint a nagy előadóteremben kellett megtartania a jelentős létszám miatt. Ezt követően 2007-től a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, a Filozófia Tanszéken tanított. 1993-tól a Veszprémi Egyetemen címzetes tanárként az egyetemi ifjúságnak a természet- és szellemtudományok határkérdéseiről adott elő teológiai szempontból. Ezeken kívül több hazai és külföldi egyetemen is tartott előadásokat. A Kolozsvári Egyetemi-fokú Protestáns Teológiai Intézet Református teológiája 1995-ben díszdoktorrá avatta.
Életének ebben az időszakában születtek meg például 1996-ban „Újkantiánus és értékteológia”, 1998-ban „Az Isten-kérdés szempontjai. Annak radikalizálása és konkretizálása”, illetve a „Jézus és Európa. Modern teológiai tanulmányok”, 2000-ben „Isten kezében a történelem. A dánieli prófécia az ezredfordulón”, 2003-ban „Nyitás a végtelenre. Irodalmi tanulmányok” című művei. Közülük a Jézus és Európa, amely nagy visszhangot váltott ki – ahogy Békési Sándor írja – leszögezte, hogy „a teológia nem egy zárvány, nem kegyes hívek templom falain belüli módszertana, hanem annak bizonysága, hogy az Istenről szóló beszéd lényege dialógikus kapcsolatban van az atomfizikával, a pszichológiával, a filozófiával vagy éppen a szépirodalommal.”
A 2002-es egyházi tisztújítás után 2003-tól minden közegyházi funkciójától megfosztották, a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán tovább nem taníthatott, végül – ahogy Békési Sándor írja – „2004-ben gyülekezetétől és életének elemétől, a Kálvin téri szószéktől is meg kellett válnia”, tovább ott sem prédikálhatott. Ezt követően a Szabadság téri Református Egyházközség választotta örökös lelkipásztorává. 2006-ban megkapta a Hajdúnánás Városáért kitüntető díjat, 2011-ben pedig szülővárosa díszpolgárává választotta. A kétezres évek második felében, illetve az első évtizedében írta meg 2008–2013-ban „A költő-vátesz Ady I–IV” című kötetét, melyet Békési Sándor a következőképpen jellemez: „Művének jelentősége két irányba kötelez: az irodalomtörténészek és a teológusok felé. Aki bölcsészként mától Adyval akar foglalkozni, Hegedűs monográfiáját és a református hitvallásos gondolkodást meg nem kerülheti, de aki teológus akar lenni, e munkán keresztül a költészettel és a művészettel kötelessége szakszerűen megismerkednie.” Szintén ekkor, 2009-ben írta meg az „Az evangéliumok evangéliuma”, 2010-ben „Rodintől Krisztusig”, 2011-ben pedig a „Transzcendencia a XX. századi protestáns teológiában” című könyveit.
Még kórházi ágyáról is gyülekezetére gondolt: újévi üdvözletét 2013. január 6-án játszották le a templomban. Mintha már ekkor érezte volna az elkerülhetetlent: témájában a halál és örök élet jelentek meg, mondandója összefoglalását Kálvin Jánost aranymondásos igéjéből vette: „Ahogyan tudjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy ez életben mindig és mindenütt a halál vesz körül bennünket, ugyanúgy tudjuk és tényként meg vagyunk győződve arról, hogy a halálban mindig és mindenestől az élet vesz körül bennünket. Mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene, az Úr Jézus evangéliumi igéje szerint. Mert mindenek élnek őnéki.” 2013. január 26-án hunyt el, temetése február 16-án volt a Fiumei úti nemzeti sírkertben. A Magyarok Világszövetsége 2013-ban posztumusz „A Magyar Nemzetért Aranyérmet” adományozta neki.
Ahogy Pápai Szabó György református lelkész még életében jellemezte: „Teológusként az Ige teológusának tarthatjuk enciklopédikus távlatokkal. Igehirdetései, előadásai, írásai át vannak szőve a nemzet és a haza sorsa iránt érzett felelősséggel, prófétai bátorsággal szól az abortusz, az egyke, az alkoholizmus, az öngyilkosság nemzetpusztító következményeiről.” Az igét nem csak hirdette, hanem gyakorlati példáján keresztül megélte azt, példát mutatva a gyülekezeteknek, amelyeknek lelkipásztora volt. Rendkívül gazdag teológiai és szellemtörténeti munkásságának eredménye a rendszerváltás után ért be, több mint harminc kötete jelent meg, melyeket nem csak a reformátusok, hanem a posztmodern világban a hitet, a helyes életre iránymutatást kereső emberek is haszonnal forgathatnak.
Tóth Krisztina
Ezúton szeretném hálás köszönetemet kifejezni dr. Hegedűs Loránt családjának az adatok összegyűjtése során felmerült kérdéseim megválaszolásában nyújtott szíves segítségéért!
A cikk írója a Barankovics István Alapítvány Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoportjának és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport munkatársa.
Szakirodalom:
- „Megemlékezének pedig Jézus tanítványai…” In: Hajdúnánási Újság 2013/3. 1. old.
- Békési Sándor: Krisztus gabonája. Emlékbeszéd dr. Hegedűs Loránt református püspök koporsója felett. (2013. február 16. szombat, 13,00, Budapest, Fiumei úti Sírkert), kézirat.
- Erdősi Katalin: Ágain az égi madarak fészket raknak. Nagy fiakban tettek érjenek. Látogatóban dr. Hegedűs Loránt püspöknél. In: Tévé Téka 1994. április. 3–4.
- Hegedüs Lóránt: október 31. – Kálvin-tér, Reformáció 1956. november 4–10, 1/1. 2. old.
- Hegedűs Loránt: Isten és ember titka. Hegedüs Loránt, a teológus, az igehirdető, az ember. Az interjúkat készítette és szerk. Henczi Lajos. S.n., Budapest, [1992].
- Hegedűs Loránt: Püspöki jelentések 1991–2002. Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2007.
- Hegedűs Loránt: Testvérek, menjünk bátran! Sajtó alá rendezte, szerkesztette: Pápai Szabó György. Budapest-Szabadság téri Református Gyülekezet, Budapest, 1992.
- Kiss Mária Rita: Pro-testari – Hegedűs Loránt (1930. november 11.–2013. január 26.), https://barankovicsarchiv.hu/cikk/pro-testari-hegedus-lorant-1930-november-11-2013-januar-26
- Lovas Zoltán: „Akarom, hogy hited akarjam!” Beszélgetés Hegedüs Lóránt református lelkésszel. In: Magyar Hírlap 1920/299. 7. old.
- Pápai Szabó György: Hegedűs Loránt dunamelléki püspök életrajza. in: Studia Caroliensia 2001/3. 5–8. old.
- Siklósi András: Nagy embertől és igaz magyartól búcsúzunk: elhunyt Hegedűs Loránt. In: Magyar Irodalmi Hírlevél 2013/2. 18–20. old.
- Simándi Irén: Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban 1953-1956, Budapest, Gondolat, 2016.
- Felhasznált honlapok: https://btk.kre.hu/index.php/166-elhunyt-dr-hegedus-lorant.html; https://www.reformatus.hu/egyhazunk/hirek/elhunyt-hegedus-lorant-puspok/; http://hajdunanas.hu/24/kituentetettek; https://www.youtube.com/watch?v=2MP4b5pytzo; http://drhegeduslorant.wplanet.hu/?page_id=5
