A csend gyakran feszélyez, de nem önmagában: a kellemetlen érzés akkor jön, ha egy társalgásban „valakinek beszélnie kéne”. Ezért érezzük magunkat kényelmetlenül, ha egy beszélgetésben hirtelen elhallgatunk – főleg, ha nem ismerjük jól a másikat. David Lewis filozófus például híres volt hosszú hallgatásairól, amelyek másokat zavarba hoztak, pedig ő egyszerűen csak gondolkodott.
A cikk bemutatja, hogy a kínos csend oka sokszor a társadalmi normák megsértése, a félreérthetőség, vagy az attól való félelem, hogy „lelepleződünk”, például ha idegesek vagyunk. A csend viszont lehet kényelmes is, ha bizalmas viszonyban vagyunk a másikkal, vagy ha olyan helyzetben vagyunk (pl. terápián vagy meditáción), ahol a csend elfogadott.
A kényelmes és a kínos csend közötti különbség tehát nem maga a hallgatás, hanem az, hogy mennyire bízunk egymásban, mennyire értjük a másikat, és mennyire félünk attól, hogy mit gondol rólunk.

