Bár a legtöbben igyekszünk elkerülni az unalmat, valójában fontos szerepet játszik az életünkben. A kognitív tudósok szerint az unalom egyfajta jelzés: arra figyelmeztet, hogy amit éppen csinálunk, az nem elég érdekes vagy jelentőségteljes, és érdemes valami mást keresnünk.
A kutatások azonban azt is mutatják, hogy az unalom nem mindig inspiráló – a kreatív áttöréseket inkább a mérsékelten stimuláló tevékenységek, például a séták vagy a zuhanyzás segítik elő. Az unalom túlzott jelenléte pedig akár depresszióhoz, impulzivitáshoz és csökkent motivációhoz is vezethet.
Ahelyett, hogy teljesen elkerülnénk, érdemes tudatosan kezelni. Egy unalmas munkahelyi értekezleten próbáljunk mélyebb értelmet keresni a helyzetben, vagy ha egy hosszú utazás válik monoton feladattá, találjunk ki szórakoztató kihívásokat. A telefonhasználat rövid távon enyhítheti az unalmat, de ha állandó menekülési mechanizmussá válik, hosszú távon még inkább fokozhatja azt.
A kulcs a megfelelő egyensúly: sem a túlzott monotónia, sem a folyamatos stimuláció nem ideális. Néha az unalom apró kellemetlenségei segítenek abban, hogy új érdeklődési területeket fedezzünk fel és tartalmasabb életet éljünk.

