2013 májusában, a Time magazin címlapján egy fiatal lány szerepelt, aki éppen egy szelfit készített magáról. A lány az Y generációhoz tartozik, ők azok, akik a 80-as évek közepe és 2000 között születtek, most a 20-as, 30-as éveikben járnak, és az egyszerűség kedvéért fiatal felnőtteknek hívhatjuk őket. A magazin címlapján azt írták, hogy ez az „én-én-én” generáció, egy olyan korosztály, ami lusta, magát mindenre jogosultnak tartó, narcisztikus fiatalokból áll, akik ráadásul még mindig a szüleiknél élnek. Ez a jellemzés a mai napig tartja magát, sokan úgy látják, hogy ezek a fiatal felnőttek túl érzékenyek, csak magukkal vannak elfoglalva, és a munka helyett is mindig a telefonjukat nyomogatják. A buzzfeednews.org honlapon jelent meg egy hosszú cikk a korosztály egyik képviselőjétől, aki saját élményeit és érzéseit megosztva ír a generáció helyzetéről. Anne Helen Petersen cikke nagy visszhangot váltott ki, mert rengetegen tudtak azonosulni az írásával, úgy érezték, hogy a generációjuk hangjaként a cikk pontosan leírja, hogy ők maguk mit éreznek, és hogyan látják a helyzetüket.
A cikk a korábban születetteknek is érdekes lehet, mert betekintést ad ennek a korosztálynak a gondolkodásmódjába, és arra is magyarázatot ad például, hogy miért annyira népszerű ma az USA-ban szocialista ideológia a fiatalok körében.
A generáció rossz hírneve többek között az olyan eseteknek köszönhető, mint amikor egy fiatal férfi azt nyilatkozta egy újságnak az USA-ban, hogy azért nem ment el szavazni, mert évek óta képtelen arra, hogy a regisztrációval járó néhány adminisztrációs feladatot elvégezze. Ahogy a szerző körbenézett az ismerősei között, rengeteg hasonló példát talált. Egy ismerőse arra képtelen, hogy az online rendelt, de méretben nem stimmelő ruháit visszaküldje, egy másik barátjának évekig állt a szobájában egy csomag, amit el akart küldeni. Petersen magán is azt vette észre, hogy bizonyos egyszerűnek tűnő feladatokat (elvinni a cipészhez a cipőit, válaszolni egy régi barát levelére) egyszerűen képtelen megcsinálni, hétről-hétre halogatja őket. Úgy látja, hogy ezekben a feladatokban az a közös, hogy hétköznapi teendők, nem annyira sürgősek, és nem javul tőle különösebben az élete, ha elvégezte őket. Nem csoda, – gondolhatnánk – hogy ennek a korosztálynak ilyen rossz a megítélése, hiszen még az ennyire egyszerű feladatokat sem tudják elvégezni.
Petersen azonban úgy látja, hogy ez a bénultság az egész generációt érintő kiégésnek köszönhető. Úgy gondolja, hogy már gyerekkortól úgy nevelték, vagy, ahogy ő fogalmaz, optimalizálták őket, hogy ők legyenek majd a tökéletes munkavállalók. Ezzel párhuzamosan, a gazdasági és társadalmi körülményekben jelentősen változások történtek az elmúlt évtizedekben, ami ezt a generációt érintette a leglátványosabban. Ráadásul, az elképesztő erejű technológiai fejlődés a 21. században szinte teljesen elmosta a munka és a magánélet közötti határt. Ez a három tényező vezetett ahhoz, hogy fiatal felnőttkorukra kiégjenek, ami sokaknál a bénultságban, az egyszerű feladatok végtelenségig való halogatásában nyilvánul meg.
Ez a szemle egy háromrészes sorozat első része. A második rész itt olvasható, a harmadik itt, az eredeti cikk pedig itt található.
