Nem csak a gazdasági és társadalmi helyzet változott meg radikálisan az elmúlt évtizedekben, hanem rengeteg olyan technológiai újítás született, amelyek az életünk minden területére betolakodtak, és a munkával való kapcsolatunkat is teljesen átalakították. Az Y generáció tagjai voltak az elsők, akik sokat és magabiztosan használták a közösségi médiát, és diktálták a trendeket a digitális világban, ugyanakkor ennek a hátrányai is őket érintik a legjobban.
A csalódást, amit azért élnek át, mert nem sikerült az anyagi biztonsággal járó álommunkát megszerezni, amire gyerekkoruk óta készítették őket, még jobban felerősíti a közösségi média. Ezeken a csatornákon (elsősorban a facebook és az instagram) mindenki egy irigylésre méltó élet képeit tölti fel magáról. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy amit ezeken az oldalakon lát, az nem a valóság, de az emberek akkor is ehhez mérik magukat. Ez a generáció nem a tárgyakat irigyli másoktól, hanem az életérzést. Amikor irigy, akkor azt mondja magában, hogy én is egy ilyen életet akarok. És ezek az idilli képek sokszor azt érzést keltik, hogy a készítői éppen a jól megérdemelt pihenésüket töltik. A legnagyobb irigységet azok a képek váltják ki, amelyek egy tökéletes munka-szabadidő harmóniát sejtetnek.
Sok fiatal felnőtt számára a közösségi médiás jelenlét a munkaszerzésnek és a munka megtartásának az eszközévé vált. A közösségi média csatornáit (elsősorban twitter, linkedin) használják arra, hogy egy személyes „brand”-et építsenek. Ez a szó (brand) tökéletesen kifejezi, hogy ők egy termékké váltak, aminek az optimalizálása napi 24 órában történik. Erre a legjobb példa az influenszerek, de egy újságírónak is fontos, hogy minél többen kövessék a twitteren. A linkedin-t nem csak önéletrajzok feltöltésére használják, hanem olyan cikkeket osztanak meg rajta, amelyek a munkahelyi pozícióikhoz (brand) minél jobban passzolnak. És ez természetesen nem csak munkaidőben, hanem a nap bármelyik szakaszában történhet.
Ez a jelenség pedig végképp elmosta a határt a munka és a magánélet között.
Az okostelefonok emellett a munkahelyükkel is összekötik az embert. Amikor egy fiatal felnőtt az ágyban fekve a telefonját nyomkodja, akkor lehet, hogy éppen email-eket olvas, és nem egy lusta, narcisztikus személy, aki szelfiket posztolgat éppen.
Anne Helen Petersen, a cikk szerzője szerint, az a kép, ami másokban erről a generációról él, az nem valós. Amikor úgy látják őket mások, hogy magukat mindenre jogosultnak tartják, akkor igazából azt követelik, amire egész életükben optimalizálták őket. Amikor úgy tűnnek, hogy képtelenek arra, hogy egyszerű feladatokat elvégezzenek, akkor igazából a kiégettség miatt nem tudnak cselekedni. Amikor a telefonjukat nyomogatják, akkor is könnyen lehet, hogy már a magánéletükbe beszivárgott munkával kapcsolatos feladatokat intéznek a munkaidőn kívül.
Petersen, aki szintén ennek a generációnak a tagja, nem látja még a kiutat ebből a helyzetből. de azt gondolja, hogy az Y generációra hatással lévő tényezők megértése és megfogalmazása lehet az első lépés. Ez segíthet, a kiégettséget, ami az egész generációt jellemzi, felismerni és kezelni.
Ez a szemle egy háromrészes sorozat utolsó része. Az első rész itt olvasható, a második itt, az eredeti cikk pedig itt található.
A cikket szemlézte: Papp Gergely
