A kvantumfizika rejtélyes és ellentmondásos jelenségei miatt a kvantumszámítógépek működésének magyarázata gyakran nehezen érthető. A hagyományos bináris számítástechnika metaforáinak használata gyakran félrevezető lehet, mivel a kvantum- és a klasszikus számítógépek alapvetően eltérő működési elveken alapulnak.
A klasszikus számítógépek bináris állapotokat (1 vagy 0) használnak az információ tárolására és feldolgozására, míg a kvantumszámítógépek a részecskék kvantumállapotaiban tárolják az információkat, amelyeket összekapcsolva és interferencia minták létrehozásával dolgoznak. Ezek a minták segítenek a számítógépeknek a problémák megoldásában, ahol az eredmények valószínűségi alapon értelmezhetők, nem pedig konkrét értékeken.
A kvantumszámítás magyarázatához a kommunikációs kutatók úgy vélik, hogy a kaleidoszkóp egy hasznos új metafora lehet. A kaleidoszkóp végtelenül változatos, mégis rendezett mintákat hoz létre korlátozott számú elem (színes üveggyöngyök, tükrök és fény) felhasználásával. A kaleidoszkóp forgatásával folyamatosan változó, megismételhetetlen mintázatok jelennek meg, amelyek hasonlóan viselkednek a kvantum számítógépekben létrejövő mintákhoz.
A kvantum számítógépek esetében a végső minta – a probléma megoldása – attól függ, hogy mikor állítjuk le a számítási folyamatot. A kvantum számítás nem egy adott részecske állapotának kitalálásáról szól, hanem arról, hogy matematikai modellek segítségével hogyan hozható létre mintázat a részecskék különböző állapotainak kölcsönhatásaiból.
Az új metaforák alkalmazása segíthet abban, hogy jobban megértsük és közelítsünk a kvantum számítógépek működéséhez, nyitva tartva az elmét az új tudományos felfedezések számára.

