A magány jelentős társadalmi és egészségügyi hatásokkal bír, hasonlóan a dohányzáshoz. Kutatások során a Household, Income and Labour Dynamics in Australia (HILDA) felmérés adatait elemezték öt éven keresztül, több mint 17.000 ausztráliai lakossal, hogy átfogóbb képet kapjunk a magány és a fizikai elszigeteltség kapcsolatáról.
Megállapították, hogy a fizikai elszigeteltség nem feltétlenül egyenlő a magánnyal. Az eredmények szerint azok, akik fizikai elszigeteltségben éltek, például hosszú ideig tartó zárlat alatt, nem feltétlenül érezték magukat magányosabbnak. A magány érzetét sok más tényező is befolyásolja, mint például az egyén beállítottsága, társadalmi kapcsolatai és közösségével való elégedettsége.
Különösen az extrovertáltak és a fiatalok érzékenyebbek a fizikai elszigeteltség okozta magányra. A kutatás rávilágított arra is, hogy a közösségi támogatás és a rendszeres társas kapcsolattartás, akár telefonon vagy online, jelentősen csökkentheti a magány érzetét.
Az internet-hozzáférés önmagában nem oldja meg a magány problémáját; sokkal inkább az számít, hogyan használjuk azt. Azok a párok, akik együtt voltak karanténban, magasabb kapcsolati elégedettségről számoltak be, ami szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy kevésbé érezték magukat magányosnak.
Az eredmények arra ösztönöznek, hogy a magány kezelésében a fizikai elszigeteltség helyett inkább a társas kapcsolatok erősítésére és a közösségi támogatás növelésére koncentráljunk. Ez lényeges információkat szolgáltathat a politikai vezetők és a mentálhigiénés szakemberek számára a hatékonyabb kezelések tervezésekor.

