Sokan úgy vélik, hogy a mai fiatalok rendkívül narcisztikusak – hírnév-mániások, önzők és hiúk. Azonban a legújabb kutatások azt mutatják, hogy az emberek idősödésükkel kevésbé lesznek nárcisztikusak. A nárcizmus egy összetett, többdimenziós személyiségjegy, amely túlmutat az önimádáson és önzésen. Három különböző dimenzióját különböztetik meg: az ügynöki, az antagonisztikus és a neurasztén.
Az ügynöki narcizmus a csodálat iránti vágyat és a fölényesség érzését foglalja magába, az antagonisztikus a mások kihasználását és az empátia hiányát jellemzi, míg a neurasztén narcizmus az érzékenységre és az érzelmek szabályozásának nehézségeire utal.
Egy új tanulmány, amely 51 longitudinális vizsgálat adatait elemezte, azt találta, hogy az élet során mindhárom narcizmus dimenziója csökken. Az ügynöki narcizmus enyhe, míg az antagonisztikus és neurasztén dimenziók mérsékelt csökkenést mutattak. Az eredmények szerint ez a változás nem függ a nemtől, az életkortól vagy a születési évtől.
Az emberek nárcisztikussága az élet során viszonylag állandó marad a társaikhoz képest; azaz, akik gyermekként átlagon felüli mértékben voltak nárcisztikusak, felnőttkorukban is azok maradnak. A változások egyik lehetséges oka a társadalmi szerepek változása lehet az élet során. Idősebb korban a nárcizmus további csökkenése a család és unokák iránti elköteleződéshez, valamint az altruista értékek követéséhez kapcsolódhat. Ezzel szemben, bizonyos kutatások szerint a nárcizmus bizonyos aspektusai, mint a mások kihasználása és az empátia hiánya, növekedhetnek, ha valaki hatalmi pozícióba kerül.
Ez a tudás fontos, mert a nárcizmusnak káros hatásai lehetnek az egyénre és környezetére egyaránt. A kutatások szerint az idősebbek általában érettebb, stabilabb személyiségjegyeket fejlesztenek ki, ami csökkenti a nárcisztikus jellemzőket.

