Amikor Eugen Herrigel német filozófus a 20. század elején Japánba utazott, nem filozófiai előadásokat, hanem íjászatórákat kapott – japánul ugyanis nem tudott. Az íjászmester, Awa Kenzō tanítása azonban többet adott, mint technikát: a „Zen in the Art of Archery” című könyvében Herrigel azt írja, a cél elérése csak akkor sikerült, amikor „ő maga is meglepődött a lövésen” – vagyis amikor végre elengedte az ellenállást, és eggyé vált a folyamattal.
A modern pszichológia szerint is természetes, hogy ellenállunk a változásnak – az agyunk a megszokott biztonságát keresi. Mégis, ez az ellenállás gyakran boldogtalansághoz vezet: megakadályoz abban, hogy továbblépjünk rossz munkából, boldogtalan kapcsolatból, vagy új szemléletet fogadjunk el.
Herrigel íjászatból merített bölcsessége ma is érvényes: fókuszáljunk a folyamatra, ne az eredményre; gyakoroljuk a jelenlétet és elmélyülést, és tanuljunk meg elengedni az egót – így kevésbé küzdünk a változással, és könnyebben találunk rá az új lehetőségekre. Nem kell öt év Japánban, hogy elsajátítsuk ezt a hozzáállást – csak egy nyitottabb figyelem a saját életünk felé.

