A szerencse szerepe az életünkben kiszámíthatatlan és kikerülhetetlen: bár sokan hiszünk abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a sorsunkat, a világ működése nem mindig engedi ezt. Az 1913-as monte-carlói kaszinóesemény, ahol a rulettkerék 26 alkalommal egymás után fekete számra esett, a „játékos tévedés” vagy „Monte Carlo tévedés” néven ismertté vált. Ez a jelenség azt sugallja, hogy a rossz szerencsének véget kell érnie, mivel az emberek egyensúlyt várnak a véletlenszerű eseményekben.
Bár ösztönösen úgy érezzük, hogy az egyensúlytalanságokat korrigálni kell, a szerencse és a véletlen nem törődik az igazságosság vagy az érdemesség érzésével. Az életben rossz dolgok történhetnek jó emberekkel, és jó dolgok rossz emberekkel, függetlenül attól, hogy mennyire készülünk fel vagy milyen szorgalmasak vagyunk. Azonban az élet véletlenszerűségének elfogadása növelheti a kitartást, a hálaérzetet és az empátiát mások iránt. Az empátia-tréningekről szóló kutatások azt mutatják, hogy az emberek képesek kibővíteni azoknak a körét, akikkel törődnek, így áthidalva a társadalmi és érzelmi távolságokat.

