A tükörneuronok felfedezése Vittorio Gallese és Giacomo Rizzolatti munkájának köszönhető, amelyet az 1990-es évek elején végeztek. Ezek a neuronok nemcsak a majmok saját cselekvéseinél aktívak, hanem akkor is, ha a majmok mások cselekvéseit figyelték. Kezdetben úgy gondolták, hogy a tükörneuronok magyarázatot adhatnak az empátia, a tanulás és más összetett emberi viselkedésformák kialakulására. Az idő múlásával azonban a kutatók felismerték, hogy ezek a neuronok önmagukban nem képesek minden emberi élményt megmagyarázni.
A tükörneuronok még mindig fontos szerepet játszanak a társas viselkedés megértésében. Újabb kutatások, például a Stanford Egyetemen végzett vizsgálatok, megmutatták, hogy bizonyos agysejtek akkor is aktívak, amikor az állatok agresszívan viselkednek vagy éppen mások harcát figyelik. Ez arra utal, hogy ezek a sejtek jelentős szerepet játszhatnak az összetett társas kölcsönhatásokban. A kutatók most arra törekednek, hogy jobban megértsék, hogyan működnek ezek a neuronok és milyen szerepet töltenek be az agyi folyamatokban, ezzel egyre tisztább képet kapva a tükörneuronok pontos működéséről és szerepéről.

