Az önkéntesség kultúrája Magyarországon

Az árvízi védekezés napjaiban (június 4 és 13-a között) Magyarországon 36 780 civil jelentkezett önkéntes munkára, de vélhetően többen voltak kint a gátakon. Az oktatási intézmények diákjai közül 18 687-en vettek részt a munkálatokban. A fizikai segítségnyújtás mellett, aki tehette adományokat gyűjtött és ajánlott fel az árvízi önkénteseknek. A Magyar Vöröskereszt mintegy 25 millió forint értékű természetbeni adomány gyűjtött különböző magánszemélyektől és cégektől.

A tiszteletet érdemlő összefogás ráirányította a figyelmet a hazai önkéntesség helyzetére. 

Az önkéntesség közös európai értékünk

Magyarországon az önkéntes tevékenységnek nincs a köztudatban is letisztult meghatározása. A legtöbbször használt definíciót, az Önkéntes Központ Alapítvány  honlapján olvashatjuk. Eszerint „Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül.” Az önkéntesség a civil társadalmi részvétel egyik formája, az európai értékrend alapvető része, a demokrácia működtetésének megnyilvánulása. Fő motivációja, hogy (ellenszolgáltatás nélkül) mások hasznára lehessünk, tettekkel is kinyilváníthassuk szolidaritásunkat a rászorulókkal és a bajbajutottakkal, a társadalom perifériáján élőkkel.  Az önkéntes munka azonban a társadalmi tőkét más módon is erősíti: megszilárdíthatja a baráti kapcsolatokat, megnöveli a társadalmi összetartozás érzését, mi több betemetheti a különböző okok miatt keletkezett társadalmi „lövészárkokat”. A hirtelen jött márciusi havazásban például volt olyan Budapestről induló önkénteseket szállító busz, amelyen együtt utaztak, majd a bajbajutott emberek megsegítésében együtt dolgoztak intézetben nevelkedő roma fiatalok, zsidók és jobbikos aktivisták. Politikai nézettől függetlenül azonban egyvalami közös volt bennük: segíteni akartak. Ugyanúgy, mint most az árvízi védekezésnél azok a határon túli magyarok, akik azonnal indultak, mert mint nyilatkozta egyikük, számukra ez is „nemzeti összetartozás” kinyilvánítása, nemcsak a közös ünneplés.

Az Eurobarométer 2011-es felmérése szerint, Magyarország a 28 európai ország közül a 20. helyen áll az önkéntességben való részvétel nagysága alapján. Ez azt jelenti, hogy az önkéntes munkát végzők aránya. 22% körüli. Az európaiaknak átlag egynegyede vesz részt önkéntes munkában, a regionális különbségek azonban meglehetősen nagyok. Az önkéntesség kultúrája a leginkább az északi országokban fejlett. Hollandiában a lakosság 57%-a, Dániában 43%-a,  Finnországban 39%- a végez valamilyen önkéntes munkát. A legelmaradottabb országok ezen a téren Bulgária, Portugália és Lengyelország. Egy adott országban az önkéntesség kultúrája több tényezőtől függ, nem utolsó sorban a hagyományoktól és az állam társadalmi szerepvállalásáról vallott felfogásától. A magyarok e téren közismerten államfüggők, de a jóléti rendszerek világszerte tapasztalt leépülése nálunk is változásokat idézett elő. Egy, a magyar önkéntesek motivációit feltérképező közelmúltban készült kutatás szerzői úgy vélik, a magyarországi önkéntesség erőteljesen szociális értékek köré szerveződő tevékenységgé vált ugyan, de még nem fejlődött normatív mintává.

2007-ben született meg a magyarországi nemzeti önkéntes stratégia, amely 2017-ig megvalósítandó programot jelent. A stratégia célja az, hogy egyrészt mindenki számára elérhető legyen az önkéntesség, másrészt pedig hogy az önkéntes munkának minden szektorban lehetősége legyen megjelenni. A stratégia hangsúlyozza emellett azt is, hogy az emberek tudatában legyenek: az önkéntesség értékteremtő és hasznos dolog.

Ki miért önkénteskedik?

Az önkéntesség örömforrás, a közösségi igény kifejeződése, egy társadalmi ügy, egy csoport, vagy egy érték melletti elköteleződés kinyilvánítása.

Mind a fiatalok, mind az idősebb korosztály igényli a társadalmi öntevékenységet, de más motivációk ösztönzik őket. 

Az önkéntes munka az idősek számára is fejlődési lehetőséget kínál. Az idősek azért kezdenek el önkénteskedni, hogy meglévő tapasztalataikat hasznosíthassák, vagy épp csökkentsék nyugdíjba vonulásuk utáni elszigetelődésüket és javítsák az önbecsülésüket. Bartal Annamária és Kmetty Zoltán kutatásai szerint a 46-55 éves önkéntesek tevékenysége leginkább két területre koncentrálódott: oktatási-kulturális, vallási-egyházi szervezetnél való önkéntesség. Azoknál az időseknél magasabb a részvételi arány, akik egészségesek, magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, már fiatal korunkban is tevékenykedtek és a barátaik, ismerőseik is önkénteskednek.

 A 18-25 éves korosztályt leginkább a társas együttlét lehetősége és az elismerés iránti vágy motiválja. A 25-35 éves korosztályt azonban már a misszió is érdekli, azaz hogy milyen hasznot hajt, ha ő önkénteskedik.  A „KÖZÖD! program 2010 értékelésében az önkéntes fiatalok is véleményt nyilvánítottak. Ebből kiderült, hogy vannak, akik inkább komoly feladatnak, mások pedig inkább szórakozásnak fogják fel. A fiatalok egyetértenek abban, hogy az önkénteskedés sokféle haszonnal jár, ami elsősorban a tapasztalat és a világról való gyakorlati tudásszerzésben jelenik meg. A fizikai munka nem csak a kétkezi szakmák tiszteletére tanítja meg őket, hanem maguknak az eszközöknek a használatára is. Az érintettek úgy vélik, az önkéntes munka során fejlődik a kommunikációs készségük, magabiztosabbak lesznek és könnyebben tudják érvényesíteni az érdekeiket. Több fiatalnál az önkéntes tevékenység már életformává vált, ők azonban inkább csak a kivételként megjelenő pozitív példák.

Nem lehet elég korán kezdeni

Kiváló pedagógiai érzék vezette azt az óvónőt a Hársfa utcai óvodából, aki a minapi árvízi védekezéskor kivitte a kicsiket Vácott a gátakhoz, hogy játéklapátjaikkal segítsenek homokzsákot tölteni. Önkéntesek nem születnek, abban hogy valaki motiváltnak érezze magát, óriási szerepe van a környezet szocializációs hatásainak.

Az Európa Tanács Ifjúsági és Sport Bizottságának 2008 februárjában készített jelentéséből kiderült, hogy hazánkban az ifjúsági szektort töredezettség és szétaprózottság jellemzi.  Csak a fiatalok kis része rendelkezik szervezeti tagsággal (15%), ők is inkább a sportklubokat preferálják, és 22%-uk végez tágan értelmezett önkéntes munkát. Ennek okai között szerepel a példa hiánya: a fiatalok többsége későn vagy egyáltalán nem találkozik az önkéntességgel, azért olyan képe van róla, hogy az tulajdonképpen nem más, mint „ingyenmunka”. Sokan elismerik ugyan a társadalmi hasznosságát, de ez nem vezet oda, hogy személyesen is eljussanak az önkéntesség gyakorlásáig.  Sokszor a környezet sem teremt lehetőséget arra, hogy kipróbálhassák magukat e téren. 

Jó példák természetesen nálunk is akadnak. Vannak helyi, regionális szinten sikeresen működő civil csoportok. Az ilyen szerveződések létrehozásában segít az egyik legnagyobb fiataloknak szóló hálózati program Magyarországon, amit a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány hozott létre A „KÖZÖD! elnevezésű projektjük keretében április 16-án immár hetedik éve rendezik meg az Önkéntes Fiatalok Napját”.  A hálózatban több mint 100 öntevékeny ifjúsági csoport van, évente 10 000- 15 000 ezer fiatal kapcsolódik be különböző tevékenységekkel. A kezdeményezés lényege, hogy a fiatalok rövid vagy hosszú távon önkéntes projekteket valósítanak meg a saját környezetükben. Hasonló célokat szolgál a Serve the City Budapest, amely egy világméretű mozgalom részeként a Facebook-on szervezi az önkéntes munkát vállaló fiatalokat.

Bár az pontosan nem meghatározható, hogy az ilyen tevékenység mekkora mértékben járul hozzá egy ország GDP-jének növekedéséhez, azt senki sem vitatja, hogy az önkéntesség nemcsak értékteremtő munka, hanem önmagában is érték. Legnagyobb haszna a társadalmi kohézió megerősödése, az aktív állampolgári szerepvállalás mintájának terjedése, a szolidaritás kinyilvánítása.

Rabi Nikoletta