Új közös Európánk - „Kereszténydemokrata válaszokat helyettünk más nem fog találni”

Immár hagyományosnak mondható, hogy a Barankovics István Alapítvány az Európai Néppárt támogatásával évente konferenciát szentel a kereszténydemokrácia előtt álló feladatok megfogalmazásának inspirálására.  2016 őszén, az akkor 125 éves Rerum Novarum adta az apropót a közös gondolkodásra. A tavalyi konferencián többek között a neves francia filozófus Chantal Delsol  osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel és adott kapaszkodókat a jelen helyzet értelmezéséhez, áttételesen ezáltal a jövő keresztény közéletének megalapozásához.

Az alapítvány idei évzáró konferenciája 2017. december 17-én került megrendezésre a Sapientia Hittudományi Főiskola nagyelőadójában „Új közös Európánk” címmel. A téma aktualitását és az érdeklődést jelezte, hogy közel kétszázan regisztráltak előzetesen a rendezvényre. A helyzetértékelést pontosító és a terápiát kereső 2016-ban elindult diskurzus a mostani alkalommal is nemzetközi szinten folytatódott. A hazai előadók Öem. Dr. Erdő Péter bíboros prímás, Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hölvényi György európai parlamenti képviselő (EPP) mellett nagy érdeklődés kísérte a konferencia külföldi résztvevőinek hozzászólásait is. Az előadások után következő panelbeszélgetésben Olivier Poquillon domonkos szerzetes, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) főtitkára, Gábor Dzsingisz korábbi hollandiai kormánytag, jelenlegi kereszténydemokrata parlamenti képviselő és Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletének vezetője vett részt.

Dr. Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke megnyitó beszédében a konferencia céljairól szólva kifejtette, nincs a jelenben megnyugtató és érdemi  válaszunk arra vonatkozóan mit jelent ma kereszténydemokratának lenni. A Rerum Novarum korában megszületettek az érvényes válaszok, csakúgy, mint a 2. világháború utáni Európában, amikor az Unió a kereszténydemokrata alapelvekre épült fel. Ma azonban újra szükség van a helyzetelemzésre, új, érvényes kereszténydemokrata válaszok megfogalmazására, annak tisztázására miként képes a kereszténység hozzájárulni Európa jövőjéhez.  

„Európa nemcsak föld, hanem szellemi feladat”

A konferencia egyik fontos tematikai csomópontja Európa fogalmának definiálása volt. A problémafelvetés aktualitását jelzi, hogy idén októberben a Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) a Vatikáni Államtitkársággal együttműködésben konferenciát szervezett Európa jövőjéről, a fogalom újragondolásáról. Most Budapest felvette és sajátos, kelet-európai perspektívából továbbszőtte ezt a szálat abban a meggyőződésben, hogy – mint  Erdő Péter bíboros prímás a panelbeszélgetést  bevezető beszédében fogalmazott - „Európa nemcsak föld, hanem szellemi feladat ”.  

Erdő Péter hangsúlyozta, hogy a kontinens nemcsak földrajzi, hanem kulturális és politikai valóság is, majd beszédében a közép-kelet európai régió jelenlegi szociokulturális jellemzőinek „érzelmi helyzetének” hátteréről, azok történelmi okairól szólt. A XX. század történelme tartós nyomott hagyott Közép-Kelet Európa társadalmain. 1989 után olyan elvárásokat fogalmazott feléjük a Nyugat, amelynek hiányoztak a társadalmi előfeltételei. „Sokan úgy érezték ebben a régióban, hogy elmaradottként, esetleg kulturálatlanként, sőt bűnösként kezelik őket egy olyan helyzet miatt, ami nem ezeknek a népeknek a hibájából fakadt, hanem a Jaltai egyezmény értemében a nagyhatalmak politikai döntései miatt alakult ki.”  A gazdasági integráció is kiszolgáltatottsággal járt, a régió országainak érdekérvényesítő képessége gyenge volt, az uniós csatlakozás a jövedelmi egyenlőtlenségeket máig nem szüntette meg.  A régió alkalmazkodási kényszere, a közép-kelet európai népek irányában használt hangnem felerősítette azt az érzést, hogy diktátumokhoz, mi több „ideológiai elvárásokhoz” kell igazodniuk. Mindez igényt teremtett arra, hogy megfogalmazódjon a közös európai jövőről, az európai népek együttműködéséről való önálló elképzelés. Ezek egyike a közép-európai püspökök közös magyarországi találkozójukat lezáró nyilatkozata, amely leszögezte: az európai kultúra legnagyobb inspiráló ereje volt és az elvilágiasodás ellenére is maradt – a keresztény vallás. Védendő értékek a nemzetállamok nyelveik, kultúráiknak sokszínűsége, amely a teremtés gazdagságára vall.

„A kereszténység építette fel az európai civilizáció katedrálisát”

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes előadását azzal kezdte, nem lehet egyenlőség jelet tenni Európa és az Európai Unió közé. A magyar kormány uniópárti, de annak kimondásával, hogy az „Európai Unió nem a magyar történelem célja és beteljesülése, hanem az Európai Unió egy eszköze a magyarság megmaradásának. És annyiban vagyunk EU pártiak, amennyiben az EU a magyar megmaradást szolgálja, mert a magyar államnak az értelme és célja az, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége gazdagodjon. Minden jó, ami ebbe az irányba mutat és minden rossz, ami ezzel ellentétes.”  Európa földrajzilag is többet jelent a Brüsszelben székelő szervezetnél, de ennél lényegesebb a kulturális különbség. Egész Európát tekintve ugyanis az uniós központ gondolkodásmódjától néhány fontos szemléletbeli törésvonal is jellemzi a régiónkat és a magyar kormány politikáját. Európa lényegétől ugyanis nem lehet elválasztani sem a keresztény gyökereket, sem azt hogy a kontinens a „nemzetek Európája”, azaz az európai létforma a nemzetállamiság.      

Európa a keresztény civilizációra épül, fundamentumai között ott találjuk a zsidó etikát, a görög kultúrát, a római jogot, a germán államszervezést, de kereszténység volt az, amely felépítette az „európai civilizáció katedrálisát”. A kereszténység nem puszta alkotóelem, mint a felsoroltak, hanem az építőkövek egységének megteremtője. Európa lényegének tagadása, amikor az uniós dokumentumokban nem hajlandóak a kereszténységre utalni, holott „ez nem egy ideológiai, hanem egy történeti, szellemtörténeti ténykérdés.” Emellett a kereszténység – mint azt Szent István példája mutatja – szorosan összeforrt a nemzet megmaradásával is. „A kereszténység nem megfojtotta a magyarságot, a lengyelséget, a horvátságot, a franciaságot…hanem pontosan lehetővé tette a gazdagodását, a kimunkálását és ezáltal a fennmaradását. Tehát az európai lét megint csak per definitionem nemzeti lét.”   Hangsúlyozta, hogy az európai kultúra a nemzetek kultúrájának összessége nem pedig a nemzeti kultúrák tagadása, illetve hogy mind Európa, mind az emberiség szegényebb lenne a nemzetek eltűnésével. Ezért Európa védelme nem alapulhat máson, mint a keresztény civilizáció, a szuverén nemzetállamok és a hagyományos értékek védelmén, azokén „amit az alapító atyák megálmodtak”, amikor az uniót megalapították. A miniszterelnök-helyettes diagnózisa szerint „a mostani brüsszeli bürokrácia egy olyan alma, amely már nagyon messze elgurult az alapító atyák almafájától.

„Közép-Kelet Európában hamarabb szólalnak meg a harangok” 

Hölvényi György európai néppárti képviselő, a konferencia társszervezője szerint – amennyiben gyermekeinknek is meg akarjuk adni az európai lét esélyét – legfontosabb feladatunk Robert Schumannak, az uniós kereszténydemokrata alapító atyja ismert  mondatának XXI. századi aktualizálása: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.

Az uniós intézményrendszer kritikája nélkül ugyanis lehetetlen továbblépni. Az európai parlamenti képviselő a továbbiakban kultúrkritikai látleletet adott Európa állapotáról, érintve a menekültügyet, a fogyasztói társadalom vadhajtásait, a média minden korábbinál nagyobb befolyását gondolkodásunkra, kitérve a generációk közötti szakadék problémáira is. Leszögezte: „Ahhoz hogy Európa értékközösséggé váljon újra fel kell fedeznie múltjának értékeit”, mert mint mondta „a közös fogyasztás nem képez értékközösséget”. A feladatokról szólva első helyen a család XXI. századi helyének kijelölését jelentette. Beszédét a megválaszolandó kérdések sorával zárta: Mit jelent Európa keresztény identitása és meg tudjuk-e őrizni azt? Fel tudjuk-e mutatni a közösségi élet hiteles formáit? Képesek-e az Unió vezetői jövővíziót megfogalmazni? 

Mennyiben segíthetik a keresztény értékek az új válaszokat kereső embereket?

Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletének vezetője az Európában végbemenő változásokra reflektálva kiemelte, hogy a globalizáció a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez és konfrontációhoz, a pénzügyi válság pedig politikai instabilizációhoz vezetett. Idősödő társadalomban élünk, kevesebb gyermek születik, a családok felbomlanak, miközben az elkövetkező időszakban Afrika népessége megkétszereződik, a digitalizáció csökkenti a munkahelyek számát. Az emberek válaszokat keresnek, iránytűre van szükségük és kérdés, hogy a mi keresztény értékeink mennyire képesek segíteni őket ebben. 1989-ben a történelemnek nem lett vége, mint azt Fukuyama jósolta, új háborús konfliktusok és új fegyverek keletkeztek, egyre többet kell védelemre fordítani. A demokrácia visszaszorulóban van, s világszerte egyre több keresztény van kitéve üldöztetésnek. A keresztény válaszok a gyökerekre kell hogy támaszkodjanak: az emberi méltóságra, a szolidaritásra és szubszidiaritásra. Sok keresztény párt létezik közös szótárral, a három alapérték tekintetében nincs szükségünk tolmácsra. Feladatunk a keresztény civilek megerősítése, a keresztény értékek átadása a fiataloknak, a jó gyakorlatok és az  olyan követendő példák felmutatása, mint  Adenaueré, aki egy erkölcsileg felsőbbrendű politikát képviselt.

Olivier Poquillon domonkos szerzetes, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) főtitkára abból indult ki, hogy az Európai Unió célja a béke biztosítása. A korábban háborúktól sújtott Európában valóra váltotta Krisztus üzenetét: „szeressétek felebarátaitokat!”  Az uniós intézményeknek, akkor van létjogosultságuk, ha az embereket szolgálják. Az emberi jog, nem baloldali téma, az emberi méltóságból következik. Az európai polgároknak felelősségük van abban, hogy maguk is cselekvő polgárokként formálják a kereszténydemokráciát és a politikát.

„A keresztény alapokon nyugvó Európa, a felbomlás veszélyzónájába sodródott”

Gábor Dzsingisz korábbi hollandiai kormánytag, jelenlegi kereszténydemokrata parlamenti képviselő, aki 50 éve tagja a holland kereszténydemokráciának, beszédét történelmi perspektívába helyezve visszaemlékezett arra, hogy korábban az egyházak társadalmi tanításai milyen távlatokat adtak az európai fejlődésnek a közjó és az igazságos emberközpontú társadalom víziója jegyében, majd ezt a felívelő korszakot helyzete szembe a jelennel, amikor „zilált hangulatban, a napról-napra változó aktualitások sodró hullámai között mindig csak egy részkérdésre próbálunk egy praktikus választ adni.” Mivel a jelen nem képes a közjót szolgálni, vissza kell térni a keresztény humán értékekre alapozott Európához. Gábor Dzsingisz 5 területet jelölt meg, ahol sürgető feladat a keresztény etikára alapozott válaszok megtalálása. A tőke gátlástalan hatalmának és a növekvő társadalmi szegregáció megfékezése, amely társadalmi robbanással fenyeget és táptalaja a populizmusnak. „Kereszténydemokrata politikus számára teljességgel elfogadhatatlan az az állapot, amikor a világ lakosságának 8%-a a földi javak 85%-a fölött rendelkezik”- szögezte le. A feladatok sorában harmadikként a migrációs kihívás „humán, de egyben racionális kezelését” vetette fel, amely a migráció és a menekültkérdés világos szétválasztásán kell, hogy alapuljon. „A valóban üldözötteknek helye van közöttünk és mindig is helye lesz”- mondta, de az Európa felé vándorló megélhetést keresőket pedig saját hazájukban kell segíteni. Aktuális feladat továbbá a klímaváltozás megfékezése, mert feladatunk a teremtett világ megőrzése. Végül gyors intervenciót sürgetett a kommunikációs környezetszennyezés, kiváltképp a hamis, ellenőrizhetetlen, félrevezető információk megfékezésére. „A polgárok megtévesztése a populizmus melegágya”, a szólásszabadsággal való visszaélés.

A Barankovics István Alapítvány budapesti konferenciájának helyzetelemzése arról győzhette meg a résztvevőket, hogy a kereszténydemokrácia – mint egyébként minden más politikai irányzat is – Európában lépéskényszerben van. Ahogy az alapítvány elnöke, Mészáros József fogalmazott, a kereszténység maga is egy globális eszme, „egy globális világban lokális választ találni” nem lehet, ezért ugyanezeket a kérdéseket más országokban is fel kell tenni. A konferencia, ha a végleges válaszokat nem is találta meg, fontos kérdésfeltevések hangzottak el, és ez már félsiker a megoldás felé vezető úton.

A jövő perspektíváit illetően Gábor Dzsingisz egyik résztvevői kérdésre adott válasza lehet megítélésünk szerint a továbblépés útja: nem az a lényeg, hogy Európa lakosságának hány százaléka hívő keresztény, hanem az, hogy az európai kereszténydemokrata pártok a nagy, összeurópai társadalmi problémák mentén olyan programokat dolgozzanak ki az új helyzetben, amivel a lakosság minden rétegét meg tudják szólítani.

KMR

Új közös Európánk - Rólunk írták