A Seuso-kincsek története

Augusztus végéig tekinthetők meg a Seuso-kincsek az Országházban, amelyet a magyar államnak hosszú évek kilátástalan pereskedése után most sikerült hazaszállíttatnia. Az 1975-ben napvilágra került, 15 darabból álló lelet kőszárhegy-polgárdi megtalálása után kalandos utat járt be a világban mielőtt hazakerült. Magyarország sohasem mondott le a páratlan ötvösremekek tulajdonjogáról, 1991-től folyamatosan erőfeszítéseket tett azok visszaszerzéséért.  A Seuso-kincsek az év második felében országjáró körútra indulnak.

A Seuso-kincsek a 4. században készültek, a lelet együttes nevét tulajdonosáról kapta, aki római tisztségviselő volt és a Balaton mellett élt. Misztikus és titokzatos eredetével és történetével már több jeles régész, történész, és MTA kutató is foglalkozott, emellett az évszázadok során a kincs kétes műkincskereskedők, nagynevű aukciós házak és tehetős lordok kezén „ment át”, ügyvédi irodák és a Scotland Yard is foglalkozott vele. Vajon miért?

 Az egyik edényen Pelso szó olvasható, mely a Balaton latin elnevezése volt. Az edényeket egy barbár betörés elől áshatták el, ami a római kori Pannónia végét jelentette. Ez a feltételezés megfelel a provincia korabeli történetének, valamint az edények datálásának is. A Seuso-kincsek megtalálásának helyén, Polgárdi-Kőszárhegyen egy feltehetően Kr. u. 374-ben kvád, szarmata támadásban elpusztult római kori villagazdaságot (valószínűleg Seusoét) tártak fel 1993-ban, de a térségben vezetett egy fontos római út, és Gorsium (a mai Tác) is a közelben terült el. A kincslelet nevét a tálalókészlet egyik darabjának, egy aranyozott ezüsttál latin nyelvű  verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki a feltételezések szerint egy igen tehetős, germán származású katonatiszt, vagy a Római Birodalom tartományi főtisztviselője, s egyben az értékes ezüstnemű tulajdonosa lehetett, s az edényeket jegyajándékba kaphatta.

A kincsek további sorsa

A kincsek 16 századon át a földben pihentek, kincsvadászok találták meg, majd nem tisztázott módon Bécsbe, New Yorkba azután Londonba került. A kincsvadászok egyikét Sümegh Józsefet felakasztva találták meg, mára bizonyos, hogy a kincsekért ölték meg, amit aztán öngyilkosságnak próbáltak beállítani. Erre abból is következtethetünk, hogy a kincsvadász holttestét, pont annál a szilvafánál találták meg, ahol a kincs egyik darabját is. A rejtély 2003-ban tovább bonyolódott, ugyanis egy Pápán fogvatartott személy, Lelkes József az egyik bulvárlapnak azt nyilatkozta, hogy 1976-ban együtt ásták ki a kincseket Sümegh Józseffel a Polgárdi melletti ipartelepi kőbányában, ahol a kincseket egy két méter mély gödörben, két nagy bronz üstbe rejtve, vastag iszaprétegtől fedve találták. Lelkes József hozzátette azt is, hogy három további, a titkot ismerő barátja is rejtélyes körülmények között halt meg. A kincsek ezek után Libanonban is felbukkantak, ahonnan libanoni eredetpapírokkal Spencer Comptonhoz, Northampton márkijához, és az általa vezetett befektetési társasághoz kerültek, a leletegyüttest az angol Sotheby's-en keresztül, nyilvános árverésen szerették volna értékesíteni. Az eredeti magyar származási helyű, ám hamis eredetpapírokkal rendelkező kincs sorsa holtpontra jutott, ugyanis értékesíteni, eladni nem lehetett, és miután teljesen bizonyossá vált, hogy ezek valóban a Seuso-kincsek, a magyar állam is benyújtotta igényét rájuk. Nem voltak azonban egyedül, Horvátország és Libanon is különböző eredettörténetekkel és papírokkal akarták bizonyítani, a kincsre való létjogosultságukat. Az ügy pereskedésbe torkollott, Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert. Az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket. Így az ezüstedények a lord birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. A brit tulajdonos 2006-ban bejelentette, hogy eladná a kincseket, és nem nyilvános kiállításon be is mutatták őket. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium levélben tiltakozott, közölve: a magyar jogszabályok értelmében a kincsek a magyar állam tulajdonát képezik, a magyar állam tulajdoni igényét továbbra is fenntartja, és ezzel kapcsolatban minden lehetséges jogi lépést megtesz. A patthelyzet, tehát továbbra is fennmaradt.

Végül 2014 márciusában a magyar állam a tizenöt darabos ezüst kincsből nyolcat, köztük a legfontosabbat, a névadó Seuso-tálat is Magyarországra szállíttatta. Mivel a leletek eredete továbbra sem tisztázott, a britek csupán az ezüstkészlet őrzési jogát adták át, amiért 15 millió eurót (mintegy 4,5 milliárd forint) pedig kompenzációs díjként kellett fizetni. A kincseket a TEK szakemberei hozták haza szárazföldön. És bár a Seuso-kincs még mindig nem magyar tulajdonú, és a tizenöt darabos kollekciónak csak a fele került haza, a pillanat mégis történelmi, hiszen Magyarország 25 éve próbálja azt visszaszerezni.

De hogyan is kerülhetett ki valójában az országból? Ezen részletkérdés homályosságára a cikk elején, a történet kapcsán már röviden kitértem, most az egyik legvalószínűbb lehetőséget is áttekinteném. A sokak szerint legvalószínűbb elmélet a következő: a kommunista katonai titkosszolgálat vagy annak néhány munkatársa érintett lehet az ügyben. Ezt támasztja alá, hogy Czinege Lajos pártállami honvédelmi miniszter fiát, Czinege Józsefet (saját bevallása szerint) a 80-as években megkérték, hogy segítsen néhány ezüsttárgyat Nyugatra csempészni az akkori magyar katonai titkosszolgálat egyik fedőcége közreműködésével. Ezt a teóriát erősíti, hogy a már említett Sümegh sorkatona volt, amikor megölték. Czinege ezt Dézsy Zoltán Seuso-kincsekről forgatott dokumentumfilmjében árulta el, ugyanakkor azt nem ismerte el, hogy segített volna a csempészésben. Bár a bizonyítékokkal alátámasztott igazságra, még a mai napig nem derült fény, és a média is újra és újra átrágja a témát, az bizonyos, hogy a kincs egy részének eredete magyarországi és az is, hogy sok pénz, titok, vér, és homály fedi eddigi útját.

Nemes Alexa

Felhasznált irodalom:

https://mno.hu/belfold/a-seuso-kincs-tortenete-1218045

http://24.hu/belfold/2017/07/12/augusztus-vegeig-a-parlamentben-lathatoak-a-seuso-kincsek/

http://hvg.hu/cimke/Seuso-kincsek

http://hvg.hu/cimke/Seuso-kincsek

https://utazom.com/cikk/a-seuso-kincs-igaz-tortenete

http://index.hu/belfold/2017/07/12/ezert_nagy_durranas_a_seuso-kincsek_visszaszerzese/