Finiséhez érkezett a GULAG emlékév

A kényszermunka-lágervilág a totalitárius rendszerek sajátja. Szimbóluma annak a politikai gengszterizmusnak, amely gátlástalanul képes emberek millióit feláldozni illuzórikus célok jegyében, mert az emberre eszközként és nem célként tekint. A második világháború után az ingyen munkaerő biztosítása céljából több százezer honfitársunkat deportálták a GULAG munkatáboraiba. A most lezáruló emlékév főhajtás volt az áldozatok emléke előtt, és adalék a diktatúrák természetrajzának jobb megismeréséhez és a múltunkból levonható tanulságok fölötti gondolkodás alkalma. Cikkünkben összefoglaljuk, miként emlékeztünk sokáig elfojtott – elhallgattatott nemzeti traumánkra.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2017. február 25-én zárul a GULAG emlékév, amit bátran nevezhetünk hiánypótlónak a nemzeti emlékezet szempontjából. Arról, hogy mi történt a második világháború után azokkal az emberekkel, akiket a megszálló szovjet hatóságok kényszermunkatáborokba – ahogy ők nevezték „javító munkatáborokba” – vittek, négy évtizedig semmit nem lehetett tudni. A szovjetek elsődleges célja az ingyen munkaerő biztosítása volt, de az erőszakos elhurcolásoknak gyakran politikai felhangja, vagy – mint Kárpátlaján – etnikai tisztogatás jellege is lehetett. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de 1939 és 1941 között legkevesebb 600-850 ezer magyar állampolgárra, keresztényre, zsidóra és ateistára várt ez a sors. A málenkij robot és a kényszermunkatáborokba való elhurcolás valamilyen módon a magyar családok 40%-át érintette. Stark Tamás szerint ebben a számban benne vannak a hadifoglyok, a civilek, azon belül egy jelentős csoportot alkotva mindazok, akiket német származásuk vagy pusztán csak németes hangzású nevük miatt vittek el, továbbá a politikai okokból elhurcoltak. Közülük csak mintegy 450-500 ezren jöttek vissza.  Akik a szerencsés hazatérők között voltak, a megtorlás veszélye nélkül nem beszélhettek szenvedéseikről. Az 1953-55 között hazatérteknek alá kellett írniuk egy papírt a hallgatásról, miközben meg is fenyegették őket, hogy ellenkező esetben visszaviszik őket. Menczer Erzsébetnek, a SZORAKÉSZ (Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezete) elnökének édesapja elsőként törte meg a hallgatást 1990-ben.

Modern rabszolgaság: kényszermunka embertelen körülmények között (A kép forrása Múlt-kor történelmi portál)

Az antikommunizmus a jobboldali emlékezetpolitika meghatározó eleme. A társadalom figyelmének ráirányítása a kommunizmus természetrajzára sokkal hangsúlyosabban kötődik a jobboldali kormányokhoz, mint a baloldaliakhoz. Az első Orbán-kormány nyilvánította Kovács Béla kisgazda politikus elhurcolásának napját a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, hozta létre a Terror Háza múzeumot. Szintén a jobboldal kezdeményezte a mostani, lényegében két és fél éves időtartamot felölelő Gulag emlékévet is. A szintén a jobboldali kormány által életre hívott Nemzeti Emlékezet Bizottság 2015 őszén átfogó nyugdíjkoncepciót dolgozott ki a kommunista diktatúra áldozatainak kárpótlására, amely a nyugdíjak felemelését javasolta a mindenkori átlagnyugdíj összegére. Egy a múlt év végén született kormányhatározat rendelkezett a 20. századi diktatúrák áldozatainak juttatásainak felemeléséről.   

A GULAG Emlékév országos rendezvénysorozat koordináló szerve a GULAG Emlékbizottság volt. Balogh Zoltán NEB elnök szerint az elhurcolásban elhunytakra és szenvedettekre való méltó megemlékezés kényszerűen megkésett, a múltunkkal való szembenézést segítő egyféle „nemzeti gyászmunka” is. Erkölcsi elégtétel adása a jogtalanul elhurcoltaknak és hozzátartozóiknak az ártatlanul, ítélet nélküli fogságba vetésért, az évekig tartó kényszermunkáért és szenvedésekért, a családi tragédiákért. A GULAG emlékév a traumák és korábbi tabuk kibeszélésével a nemzeti sorközösség a kollektív identitás megszilárdításának is alkalma egyben.

A GULAG Emlékbizottság 2016 közepén négy témakörben összesen 1,4 milliárd forint értékű civil pályázatot hirdetett meg a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévével kapcsolatban. Az „Elhallgatott történelem” című témakörhöz kapcsolódó pályázatok célja az eddig elvégzett kutatások, illetve új kutatások eredményeinek megismertetése volt; a „KOR-dokumentumok” témakörében kiállításokat támogattak; „A mi történetünk” kategória a személyes történetek felkutatásához és megjelentetéséhez adott támogatást, míg a helyi önkormányzatok az „Emléktáblák kihelyezésének támogatása” kategóriában kaptak lehetőséget a helyi mementók létrehozására. 

A folyamatosan odaítélt támogatások nyomán országszerte több száz programot szerveztek a témában, amelyek során a helyi közösségeknek lehetőségük nyílt saját településükön az áldozatokról való megemlékezésre és a kegyelet méltó lerovására. Iskolai programok, rendhagyó történelemórák emlékeztették a fiatalokat a történelmi traumára. Az Emlékbizottság a múlt év szeptemberétől a középiskolások számára ismeretek bővítését célzó online tanulmányi versenyt hirdetett, amelyre 83 csapat regisztrált. A fiatalok körében végzett interaktív ismeretterjesztés példája volt a Cserkészszövetség által szervezett múlt év októberi emléktúra, ahol a résztvevők diákok, színészek közreműködésével megjelenített 7 élőképpel emlékeztek meg az áldozatokról.

Minden bizonnyal az emlékév egyik legeredetibb vállalkozása volt a pécsi Német Kör szervezésében megvalósított közel 6000 km-es utazással járó kutatómunka, amelyet Baskír és Tatárföldön tettek meg a magyar rabok nyomában az erre vállalkozó 12 fős csoport tagjai. Az urali zarándokút célja a helyszínen még fellelhető dokumentumok gyűjtése volt. Az útról Noll Katalin az MTVA munkatársa készít riportfilmet.

A zarándoklat résztvevői emlékcsokrot helyeznek el a 4000 GULAG tábor egyikébnek, az 1852-es számú tábornak a ma már ledózerolt temetőjében. A rabok sorsát Berghoffer Róbert Tabu című könyve örökítette meg. (A Kép forrása: Gulag Emlékbizottság honlapja)

Konferenciák és tudományos rendezvények sorozatát szervezték itthon és a határon túli magyar intézményekben. Két konferenciát is rendezett az MTA Történettudományi Intézete. 2017 novemberében Esterházy János szlovákiai magyar politikus életéről, elítéléséről, majd 2017 februárjában a közép-európai országok GULAG-kutatásának eredményeit mutatták be a történészek. A múlt héten rendezett konferenciát a témában az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség is, ahol az 1939 és 1956 között fogságban lévő magyar zsidók sorsát ismerhették meg az érdeklődők.

Az EMIH konferencia meghívója (A kép forrása: Szombat)

Külön tematikai csomópontot jelentett a kommunizmus és egyház viszonyát fókuszba állító két rendezvény. A Mika Sándor Egyesület „Keresztény társadalmi mártírium 1944–1956” című konferenciáján az előadók azt mutatták be, hogy a soha korábban nem tapasztalt állami elnyomatás éveiben az egyház miként őrizte meg önazonosságát. A Szeged-csanádi egyházmegye 2016. novemberi nemzetközi konferenciáján pedig azoknak a GULAG-ra elhurcolt papoknak a sorsát ismerhették meg az érdeklődők, akik szenvedések közepette is igyekeztek tartani az emberekben a lelket, a hitet és a szellemi érdeklődést, ezzel is hozzásegítve őket a túléléshez. A konferencia zárásaként a szegedi dóm körül elhelyezkedő Keresztény szolidaritás parkjában átadták a GULAG áldozatainak emléket állító szobrot.

A GULAG szobor talapzata a szegedi Keresztény Szolidaritás parkjában (A kép forrása: Magyar Kurír)

Az emlékév rendezvényeit olyan programok színesítették, mint például a Duna Művészegyüttes táncszínháza. „Mementó” című darabjuk a táncművészet eszközeivel jelenítette meg a munkatáborokba elhurcoltak testi és lelki szenvedéseit. A zenei háttér mindehhez az autentikus világzenéből és a magyar népzenéből egyaránt merítő Szokolai „Dongó” Balázs munkája volt.

Részlet a Duna Művészegyüttes Mementó c. darabjából ( A kép forrása: Klauzál Ház)

A zene és az előadó művészet eszközeivel történő feldolgozás példája Földes László Hobo zenés dokumentum drámája, a „Gulag virágai”, amely a táborokban született művészeti alkotásokat, verseket, dalokat dolgozott fel. Az előadást a Nemzeti Színházban és több vidéki városban is megtekinthette a közönség.   

Részlet Hobo dokumentum drámájából (A kép forrása: Nemzeti Színház)

Külön említés érdemel a múlt éve úton lévő GULAG 800 ezer vándorkiállítás. Szombathely, Pécs és Budapest után most épp Debrecenben tekinthető meg, ami a befejező állomása is lesz egyben. A szabadtéri installációban az áldozatokra fejfák, a kommunizmus bűneire láncok és szögesdrót darabok emlékeztetnek.  A LÁGERJÁRAT vagonkiállítás szintén az ország számos pontján volt megtekinthető. A szervezők szándéka szerint felkereste mindazokat a vasútállomásokat, amelyekről – 1944 végén és 1945 elején – deportálások indultak a Szovjetunióba.  Különlegessége volt, hogy a helyszíneken a kiállítás saját helytörténeti dokumentumokkal bővült, ami a személyesség  és érintettség üzenetét küldte a látogatóknak. A kiállítás keretében a témáról szóló dokumentumfilmeket vetítettek, többek között Pécsi Csaba – Pécsi Dániel: A mi Golgotánk – Emlékfilmjét, Havasi Dániel: PERM 36 – Az utolsó GULAG láger művét és Bartók Csaba: Ártatlanul a Gulágon – Túlélők emlékezete c. alkotásokat.

A kiállítás honlapja (A kép forrása: lagerjarat.hu)

Az emlékév során számtalan emléktáblát és több emlékművet avattak, vagy fognak állítani országszerte, így például Veszprémben, Szerencsen, Kecskeméten. Kezdettől megfogalmazott cél volt az is, hogy a főváros egy központi helyén is állítsanak emlékművet a kommunizmus áldozatainak. A múlt évben közszereplők, szakértők részvételével a GULAG Emlékbizottság több társadalmi vitát rendezett erről. Ezek során konszenzus mutatkozott abban a tekintetben, hogy szükség van egy mementóra, ami rávilágít a XX. század e borzalmas szakaszára. Nézeteltérések a kiválasztott helyszín tekintetében fogalmazódtak meg, mert a tervezett Szabadság teret többen már túlzsúfoltnak találták és úgy vélekedtek, hogy a rendszerváltáskor „ottfelejtett” 1945-ben felállított szovjet felszabadulási emlékmű  miatt a  tér egyfajta „emlékezetpolitikai zsákutcává” válhat. A kommunizmus áldoztainak emlékére egy 14 méter magas fekete gránit obeliszket terveztek, amely várhatóan 2017. november 25-én, a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és rabok emléknapján kerül majd átadásra.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságát az Alaptörvény felhatalmazása alapján 2013-ban állította fel a kormány. Feladata a kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása és az alatta elkövetett el nem évülő bűnök elkövetőinek felderítése. Talán azonban ennél is fontosabb aa múltunkkal való nyílt és őszinte szembesítése a közgondolkodásnak. Az olyan – eddig fel nem dolgozott traumáknak – a hétköznapok nyelvén való kibeszélése, mint amilyen a GULAG tragédia is volt. A most záruló emlékév rendezvényein erre bőven nyílt lehetőség.

Kiss Mária Rita