Nemzeti összetartozás 2017

2010. május 31-e óta, az országgyűlés döntése értelmében június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja. A „Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” címet viselő törvényjavaslatot 2010-ben Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) nyújtotta be. A trianoni békediktátum kihirdetésének 90. évfordulóján ezzel új korszak nyílt a nemzetről és a határon túli magyarságról való gondolkodásban és cselekvésben. Az emléknap – miközben hozzájárul a történelmi emlékezet ébren tartásához – a hangsúlyt a nemzeti összetartozás építésére helyezve alkotó energiákat szabadít fel a határokon átívelő kulturális és szellemi kapcsolatok kialakítása terén. Klebersberg Kuno szavaival élve megteremtette a lehetőséget arra, hogy a „kesergő hazafiságot” az „alkotó hazafiságra” cseréljük.

Az Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye kimondja: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és a magyarok önazonosságának meghatározó eleme.” A törvényhozás ezzel megerősítette Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az európai értelemben vett közösségi autonómia támogatására.   

A törvényjavaslat 2010-es vitája

Most az évfordulón talán nem felesleges idézni a 2010-es törvényjavaslat parlamenti vitájában felvetődött gondolatokból.[1] Kövér László a 2010. május 21-én lezajlott általános vita első szónokaként a szemléletváltás fontosságáról szólva leszögezte, hogy a „fegyverek békéje” után elérkezett a „lelkek békéjének” ideje is. A Trianon trauma eddig ugyanis „nem tudott történelemmé sűrűsödni", rátelepedett mind a magyarság, mind a szomszéd népek közgondolkodására. A szónok szerint ideje a következmények nyílt és őszinte számbavételének, mert e nélkül csak negatív nemzetstratégia lehetséges. Pedig új nemzetpolitikára van szükség, tudomásul kell venni, hogy sikertelen volt a revizionizmus korábbi politikája. Olyan politika kell „amely értelmetlenné teszi a "határon túli" s a "határon inneni" jelzős szerkezetek használatát, hiszen csak egy magyar világ, csak egy magyar nemzet van”. Ennek lényege a nemzet határokon átívelő kulturális és szellemi újraegyesítésének programja, „e közösségek és tagjaik emberi és polgári jogainak, nemzeti önazonosságának és méltóságának védelme.” A kisebbik kormánypárt nevében Simicskó István a törvényjavaslat jelentőségét abban látta, hogy hozzá fog járulni nemcsak a nemzeti önbecsüléshez, de ahhoz is, hogy „jó legyen élni magyarként a Kárpát-medencében”. 

Vona Gábor a Jobbik nevében „történelmi jelentőségűnek” és „a nemzet sikerének” nevezve a törvényjavaslatot. Szerinte ez egyben adósságtörlesztés is mindazon határon túl élő magyarok irányában, akik magyarságukat megőrizték a nehézségek ellenére is és úgy vélte ”aki a nemzeti összetartozásról szóló törvényjavaslatot nem fogja megszavazni, az sohasem volt benne a magyar történelemben”. A párt módosító javaslatai azt célozták, hogy a meghozandó törvénybe kerüljenek be azok a megoldások, amelyek a történelmi emlékezet ébrentartását segítik a magyar társadalomban, például az oktatás segítségével. Az LMP részéről Mile Lajos viszont azt hangsúlyozta, hogy a törvénynek „akkor lesz igazán értelme, ha élő, tartalmas emberi viszonylatokat eredményez, és kiteljesíti a vágyott nemzeti összetartozást, szolidaritást, amely együtt munkálkodásra, közös cselekvésre készteti a nemzet tagjait.” Aláhúzta, a környező népekkel való együttműködés, egymás tisztelete, egymás történelmének, hagyományainak, eltérő kultúrájának elismerése akár példát is jelenthet az európai integráció elmélyítésében. 

A törvényjavaslat vitájában az MSZP vezérszónoka Hiller István a magyarság és európaiság együttes szimbolikus kinyilvánítását tartva célszerűbbnek azt javasolta, hogy a „szétszakítás napját és az egybetartozás folyamatát” együtt kezelve, Trianon dátumát, június 4-ét és Európa napját, május 9-ét együtt nevezze el a törvényhozás a nemzeti összetartozás napjának. Kövér László válaszában, csakúgy mint a részletes vitában más felszólalók is, ezt a megoldást elutasították. 

A „Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” címet viselő 2010. évi XLV. törvényt gyorsított eljárásban 302 szavazattal 55 ellenében, 12 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés. A szavazáson a Fidesz, KDNP és a Jobbik, valamint Schiffer András, az LMP frakcióvezetője 

támogatta. (Figyelmetlenségből a szocialista Juhász Ferenc is igennel voksolt).

Építő hét év

A szemléletváltás hatékonyságát a 7 éve elfogadott törvény óta történtek is bizonyították. Annak idején az MSZP a törvényjavaslat ellen foglalt állást többek között arra hivatkozva, hogy a javaslat „rontja Magyarország jó szomszédi kapcsolatait és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit”. Bár kezdetben főleg szlovák részről bizalmatlanság fogadta a kezdeményezést, mára számos példa – nem utolsó sorban a V4-ek együttműködése – bizonyítja, hogy a nemzeti összetartozás politikája képes hozzájárulni a Kárpát-medence népeinek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez. Még 2010-ben hatályba lépett a kettős állampolgárságról szóló törvény, melynek értelmében a határon túli magyarok egyszerűsített eljárásban juthatnak magyar állampolgársághoz.

A nemzetegyesítés jegyében folyamatosan épülő kapcsolatrendszernek számos eleme van. A magyar identitás ápolását több kulturális, oktatási és műemlékvédelmi program támogatja a kárpát-mendencei kulturális tér kialakítása és fenntartása jegyében. A Határtalanul program a magyar-magyar kapcsolatépítést inspirálja, keretében 2010 óta körülbelül 100 ezer iskolás vett részt osztálykiránduláson a határon túli magyarlakta területeken. A saját szülőföldön való boldogulás elősegítésére gazdaságfejlesztési támogatást nyújt a kormány. Megalakult továbbá a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, hogy XXI. századi megoldásokat keressen a nemzeti integráció megvalósítására. 2017 májusában létrejött a nemzeti összetartozás bizottsága, melynek feladata a munka további koordinálása. 

A Charta XXI 2017-es kezdeményezése

Korábban írtunk már a Trianon traumán való továbblépést szorgalmazó Charta XXI mozgalomról, amely a rögzült történelmi ellentétek és a sérelmi politika meghaladásán munkálkodva a konstruktív együttélés elemeit népszerűsíti. A kezdeményezés a XXI. századi megoldást az együttműködésben és a magyar-magyar kapcsolatok felélénkítésében látja.
A Charta XXI  május elején felhívást tett közzé, melyben a nemzeti összetartozás napján arra kéri a magyarokat, hogy magánemberként is tegyenek a határon túli magyarsággal való kapcsolatok erősítéséért: „Küldjünk mindannyian legalább egy elektronikus levelet, üzenetet, vagy emeljük fel a telefont és köszöntsünk egy másik országban élő ismerőst, barátot, rokont. Fejezzük ki, hogy semmilyen határ nem írhatja felül sem a barátságot, sem az egymás iránti felelősséget, sem a szeretetet. Kapcsolódjunk össze sok-sok egyéni szálból font, eltéphetetlen kötelékkel. Trianon különféle országokba osztott szét bennünket, de nem választhat el sem szülőföldünktől, sem egymástól. Egy a nyelvünk, egy a kultúránk, egy a nemzetünk!”

KMR


[1] Az idézetek a „Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” címet viselő törvényjavaslat 2010. május 21-i általános vitájában és a május 25-i részletes vitában elhangzott felszólalásokból származnak.