A kárpátaljai magyar kisebbségi lét perspektívái az ukrán oktatási törvény után

A múlt héten Petro Porosenko ukrán elnök a több helyről befutó tiltakozások ellenére aláírta Ukrajna új oktatási törvényét, amit az Ukrán Legfelsőbb Tanács szeptember 5-én fogadott el. A törvény – amely egyébként az ország oktatási rendszerében egy átfogó strukturális reformot alapoz meg – kimondja, hogy az oktatás nyelve az államnyelv. 7. cikkelye értelmében a kisebbségi anyanyelvhasználat 2018 szeptemberétől felmenő rendszerben csak az óvodában és az elemi iskola első 4 osztályában lesz engedélyezett. A rendelkezés, mely súlyosan sérti a kisebbségek nyelvi fejlődéséhez való jogát, Ukrajnában 13 kisebbségi nyelvet érint, köztük a magyart, az oroszt  moldávot, a belaruszt, a románt, a bolgárt és lengyelt. Közülük a legnépesebb az orosz nyelv, egyes értelmezések szerint a törvény 7. cikkelye válaszlépés az orosz politika ukránellenes lépéseire. Bár az adatok azóta módosultak, de az arányokat jelzi, hogy a 2001-es népszámláláskor a lakosság közel 17%-a vallotta magát orosznak. Ugyanekkor a lakosság 0.3%-a mintegy 165 ezren vallották magukat magyarnak.  2017-ben az ukrajnai magyar kisebbség létszáma kb. 150 ezerre tehető.  

Ukrajna etnikai térképe: (Forrás: Wikimédia)

Fedinec Csilla, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa szerint a törvény célja nem csupán az, hogy az orosz kisebbséget rákényszerítsék az ukrán nyelvhasználatra, hanem azokkal a polgárokkal is el akarják sajátíttatni az ukrán nyelvet, akik ugyan ukránnak vallják magukat, ám (még) oroszul beszélnek. Ez viszont nem változtat azon a tényen hogy számos más kisebbséget – köztük a magyart is – a nyelvi asszimiláció veszélye fenyegeti a döntés következtében. Az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelye el fogja lehetetleníteni a magyar nemzetiségi oktatást is, hosszú távon beláthatatlan következményekkel jár a kisebbségi értelmiségi létre és megnehezíti a kisebbségi közösségek fennmaradását.

Kisebbség – nyelv –politika

Az anyanyelv a nemzeti identitás egyik legfontosabb eleme. „Nyelvében él a nemzet” vallották a reformkor nagyjai is Köváry László erdélyi lapszerkesztő nyomán, s Reményik Sándor híres 1925-ös versének se véletlenül ez a refrénje: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”

A kisebbségi létben a szülőföldön való boldoguláshoz kétségtelenül birtokolni kell a többségi társadalom nyelvét. De az európai őshonos kisebbségek fennmaradásáért vívott küzdelmében az anyanyelv és az iskola mindenütt kiemelten fontos szerepet játszik fennmaradásukban. Az oktatásban meglévő jó gyakorlatok ma a két érték együttes képviseletére számos megoldást kínálnak anélkül, hogy sérülne a kisebbségek anyanyelv használati joga, az ukrán törvényhozók azonban nem erre indultak el.

Egyetlen szakember sem vitatja, hogy a nyelv a kisebbségi közösséget megtartó erő, a kisebbségi kultúra hordozója, a nemzeti identitás legfontosabb eleme Az anyanyelv megőrzése a kisebbségi lét alapfeltétele, egyet jelent a kisebbség létével, az asszimiláció elkerülésével. Az oktatásnak, az anyanyelvi iskoláztatásnak meghatározó szerepe van a nyelvmegtartásban, továbbá abban is, hogy a felnövekvő nemzedékek a nyelvcsere és a beolvadás, vagy pedig a nemzeti értékek megőrzése és továbbadása mellett döntenek. A nemzeti identitás 2007-es Kárpát Panel kutatásában a kárpátukrajnai magyarok többsége a magyar anyanyelvet és a nemzeti kultúra ismeretét jelölte meg nemzeti öntudatának legfőbb tényezőiként. Ugyanakkor a többségi társadalom oldaláról is a nyelvi dimenzióból származnak a legnyilvánvalóbb esetek a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére. A történelem (sajnos a dualizmus-kori magyar nemzetpolitikáé is, lásd pl. a Lex Apponyi-t) számos példát szolgáltat a nemzeti kisebbségeknek a nyelvi asszimiláció eszközeivel történő homogenizálási kísérletére, s ebben az oktatási rendszer mindig főszerepet játszott.

Ukrajna nemzetiségi összetétele 1989-ben és 2001-ben a népszámlálási adatok tükrében.

Forrás: Túri Gréta: Törvényen innen, határon túl – a nemzeti identitás kérdései a kárpátaljai magyarok körében. In. Határhelyzetek II. 194.o.

A XXI. században már számos egyezmény és nyilatkozat garantálja a kisebbségi közösségek jogait, s maga az ukrán állam is több dokumentumban kötelezettséget vállalt ezek garantálására. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének  Porosenko elnökhöz írt levele gyűjtötte őket csokorba mintegy emlékezetve az államfőt az állam kötelezettségeire. Ezek a következők: Ukrajna Alkotmánya; az EBESZ Emberi Dimenziók Konferenciája Koppenhágai Értekezletének Dokumentuma; Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről;  A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája; az Európa Tanács 1201. Parlamenti Közgyűlésének Ajánlásai; Nyilatkozat az Ukrán SZSZK és a Magyar Köztársaság közti együttműködés elveiről a nemzeti kisebbségi jogok biztosítására; Az Ukrajna és Románia közti jószomszédi kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés; az Ukrajna és Moldovai Köztársaság közötti együttműködési szerződés a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosításáról; „Az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek jogairól” szóló ukrán törvény; Ukrajna nemzetiségi jogainak nyilatkozata (1991); „Az állami nyelvi politika kezdeményeiről” szóló törvény.

Ugyanakkor a már idézett kisebbségkutató, Fedinec Csilla arra is felhívta a figyelmet, hogy magyar-ukrán alapszerződés éppen az oktatással kapcsolatban különbözőképpen fogalmaz ukránul, illetve magyarul. A magyar szöveg az anyanyelv tanulásához való jogot és az anyanyelven tanulás jogát is rögzíti, az ukrán szövegben viszont ez vagy kötőszóval szerepel.

A szerzett jogok visszavétele

Az ukrajnai magyar nyelvű oktatás komoly múltra tekinthet vissza. A Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján  már 1945-ben megindulhatott az anyanyelvi képzés, magyar tanárokat 1963-tól képeznek az Ungvári Állami Egyetemen, ahová 1973-tól már magyar nyelven is lehetett felvételizni. Mindez az értelmiség megerősödéséhez vezetett, 1989-ben hozták létre kulturális szervezetüket a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget.  A kilencvenes években több egyházi alapítású magyar nyelvű középiskola nyitotta meg kapuit, 1994-től működik Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, amely bátran nevezhető a kisebbségi lét szellemi központjának. A főiskola jelentős támogatást kap az anyaországtól, nincs viszont ukrán állami támogatása.   

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán ebben a tanévben 1224 hallgató kezdte meg az intézmény különböző képzési szintjein tanulmányait. Kárpátalján jelenleg 71 magyar tannyelvű, 31 magyar–ukrán tannyelvű és egy magyar–orosz iskola működik. Jelenleg 16160 gyermek tanul magyar tannyelvű osztályokban, őket 2196 magyar pedagógus oktatja.  Most úgy tűnik, hogy a 71 magyar iskola jövője bizonytalanná válik az elfogadott törvény következtében.

Forrás: Beregszászi Anikó, Csernicskó István és Orosz Ildikó: Nyelv, oktatás, politika.

Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Beregszász, 2001 62.o.

A kisebbségi nyelvhasználatnak kedvező folyamat 2008-ban szakadt meg, az un. 441-es miniszteri rendelettel, amely a felsőoktatási intézményekbe történő felvételiknél kötelezővé tette az emelt szintű ukrán nyelv és irodalom érettségit függetlenül attól, hogy korábban ki milyen tannyelvű iskolába járt. A magyar tannyelvű oktatási intézmények diákjai ezzel a döntéssel értelemszerűen versenyhátrányba kerültek, szüleik pedig arra a következtetésre jutottak, hogy gyermekeik jövőbeni esélyeit csökkentik azzal, ha magyar iskolákba íratják őket. A változás hatása azonnal érződött a beiskolázási mutatókon. 2005 és 2008 között mintegy ezerrel esett a beregszászi járásban a magyar tannyelvű iskolákban tanulók száma, és első osztályba is mintegy 100 fővel kevesebb iskoláskorú gyermeket írattak be.[1] Séra Magdolna  a szülőkkel készült interjúkon alapuló tanulmányában arra végkövetkeztetése jut, hogy  a szülők sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy tannyelv választási döntéseik miként függnek össze a kárpátaljai kisebbség nyelvi helyzetének alakulásával.

Tiltakozások az oktatási tér elukránosítása ellen

Az egységes ukrán nemzetállami koncepció jegyében születő új oktatási törvény 7. cikkelye az ukránosítás eszköze. A magyar kormány álláspontja szerint a szándékolt változás végképp felborítja az egyensúlyt az  államnyelv szerepe és a kisebbségi és regionális nyelvek védelmének szükségessége között, ezért tiltakozását fejezte ki és a rendelkezésekre álló eszközökkel szankciókat helyezett kilátásba. A parlament ötpárti határozatban ítélte el a magyar és általában a nemzetiségi iskolákat ért támadást, a kormány az EBESZ-hez, az ENSZ-hez és az EU-hoz fordult. Mint ahogy Kövér László egyik interjújában felhívta rá a figyelmet, a magyar kormány eddig számos kérdésben támogatta Ukrajna törekvéseit: elsőként ismerte el függetlenségét és kötött vele alapszerződést a szomszédos országok közül, kiállt az ukrán állampolgárok európai uniós vízumkötelezettségének eltörlése mellett és például idén is több ezer ukrán gyermek üdülhetett az Erzsébet táborokban. Uniós szinten Gál Kinga fideszes, és több néppárti magyar képviselő  - köztük a kereszténydemokrata Hölvényi György – közösen nyújtott be írásbeli választ igénylő kérdést az Európai Bizottsághoz az ukrajnai kisebbségi nyelvhasználatot korlátozó oktatási reform kapcsán.  A Bizottság nevében Johannes Hahn biztos válaszában ígéretet tett, hogy figyelemmel kísérik az unióval politikai társulásra készülő Ukrajna nemzetközi kötelezettségeinek teljesítését, a kezdeményezők azonban ennél konkrétabb állásfoglalást vagy támogatást nem kaptak.

A törvénnyel szemben tiltakozásukat fejezték ki a kárpátaljai magyar szervezetek: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség. Kiállt a nemzeti kisebbségek jogai mellett a Kárpátaljai Megyei Tanács. Elítélte a Szpravedliviszty (Igazságosság) párt Kárpátalja megyei szervezete, mert szerintük a törvény a kisebbségek javaslatainak figyelembe vétele nélkül született, nem bocsátották társadalmi vitára. Nemzetközi összefogást sürgetett az orosz külügyminisztérium az „egyetlen etnikumra szabott” oktatási törvény ellen.  Aggodalmának adott hangot a román külügyminisztérium és a parlament, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a moldovai elnök.  A román, a magyar, a görög és a bolgár külügyminiszter közös levélben fordult az Európa Tanács (ET) főtitkárához, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosához az új ukrán oktatási törvény ügyében. A Fidelitas kezdeményezésére  tiltakozó nyilatkozatot írt alá tizenkét magyarországi, erdélyi, délvidéki, szlovákiai és ukrajnai magyar ifjúsági szervezet képviselője.

Magyarország a határon túli magyar szervezetekkel összefogásban tiltakozik a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása ellen. Legutóbb vasárnap a felvidéki Nagytárkányban a „Ma nálatok, holnap nálunk!” címmel szervezett megmozduláson tiltakoztak a felvidéki magyarok hangsúlyozva, hogy a szlovák kormánynak is csatlakoznia kellene a tiltakozó államok sorához.

A komoly európai visszhangot kiváltó oktatási törvénnyel kapcsolatos legfrissebb hír, hogy várhatóan az  Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének őszi ülésszakán napirendre kerül tárgyalása, az azonban még bizonytalan hogy sürgősséggel, vagy egyéb módon tűzik napirendre.

KMR

 Felhasznált irodalom:

Túri Gréta: Törvényen innen, határon túl – a nemzeti identitás kérdései a kárpátaljai magyarok körében. In. Határhelyzetek II.

Séra Magdolna: Az iskolai tannyelválasztás szerepe a kárpátaljai magyar kisebbség jövője és társadalmi mobilitása szempontjából. In: Határhyelzetek II. Kultúra, oktatás, nyelv, politika (Szerk.: Kötél Emőke, Szarka László.) Balassi Intézet, Márton Áron Szakkollégium 2009.  

Beregszászi Anikó, Csernicskó István és Orosz Ildikó: Nyelv, oktatás, politika. Kárpátaljai Magyar Tanárképzı Főiskola Beregszász, 2001.

Internetes hivatkozások a szövegben.


[1] Séra Magdolna: Az iskolai tannyelv választás szerepe a kárpátaljai magyar kisebbség jövője és társadalmi mobilitása szempontjából. In: Határhyelzetek II. Kultúra, oktatás, nyelv, politika (Szerk.: Kötél Emőke, Szarka László.) Balassi Intézet, Márton Áron Szakkollégium 2009. 241-269.o.