Október 29: a székely autonómia napja

Székelyföld ismét hallat magáról. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására október utolsó hétvégéje újra az autonómia törekvések artikulálásának jegyében telik majd. A tanács állandó bizottsága arra kér mindenkit, pártállástól függetlenül csatlakozzanak a kezdeményezéshez és vegyenek részt az autonómia igény kinyilvánítását célzó 29-i eseményeken. A megmozdulásnak hagyományosan résztvevői a keresztény gyülekezetek, amelyek délelőtt imanapot tartanak, majd délután (magyar idő szerint 16.30-tól) őrtüzek gyúlnak. Az autonomista Magyar Polgári Párt, valamint Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő is csatlakozik a Székely Nemzeti Tanács elnökének, Izsák Balázsnak az   „Égjenek újból az őrtüzek” címmel megfogalmazott felhívásához és remélik, hogy   az RMDSZ és  az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői is hasonlóan járnak majd el.

Nem sokkal a rendszerváltás után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség háromszintű autonómia modellt alkotott a különböző élethelyzetben lévő romániai magyarok önrendelkezésére. Eszerint az egy tömbben élő magyarok számára a regionális autonómia, a magyar többségű, de a magyarlakta vidékeken kívül eső települések lakóinak a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiája, illetve a szórványban élők számára a személyi elvű autonómia jelentené a tényleges jogegyenlőség intézményes garanciáját. Székelyföld az első kategóriába tartozik.

 

 

3500 négyzetkilométer, 810 ezer lakos, a 2011-es népszámlálás adatai szerint a magyar anyanyelvűek aránya 71.72%.

Lakói a romániai magyarság mintegy 40%-át teszik ki.

(A kép forrása: Wikipédia)

 

Az SZNT 1911-ben Sepsiszentgyörgyön kiadott „Autonómia kiskáté”- jában a következőképp határozza meg az autonómia tartalmát:

A régió lakosságának autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a többségi kollektivitás és tényleges képessége jogán saját felelősségére és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően; az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír. Törvényi alapja Székelyföld Autonómia Statútuma, amelyet a Székely Nemzeti Tanács fogadott el 2004. január 17-én, és Románia Parlamentje elé terjesztett.

A Székely Nemzeti Tanács akciói az önrendelkezésért (2003-2017)

A Székely Nemzeti Tanács 2003 nyarán alakult Székelyföld Románián belüli önkormányzatának megteremtésére. Létrejöttekor célja az volt, hogy a jog és demokrácia eszközeivel elismertesse a székelyek önrendelkezési jogát és 2006-ig elérjék a régió autonóm státuszát. Életre hívói akkor úgy látták, az RMDSZ erői elégtelenek az autonómia megteremtésére. A Székely Nemzeti Tanács elődjének az 1918-ban Sepsiszentgyörgyön létrejött, Erdély megvédésére alakult Székely Nemzeti Tanácsot tekinti. A szervezet a wilsoni elvek kisebbségi önrendelkezésről szóló passzusainak az első világháborút lezáró  béketárgyalásokon való érvényesíthetőségében bízva legrosszabb esetben is egy székely köztársaság megteremtéséről álmodott. Mint ismeretes, a wilsoni elvek döntően papíron maradtak, a történelem folyamán mindig is kivételes jogállású székelyek törekvései illuzórikusnak bizonyultak. Ennek emlékére a Székely Nemzeti Tanács 2018-ra centenáriumi évet hirdet, amelynek keretében elkészítik az autonómia küzdelmek mérlegét is.

Kétségtelen, hogy ebben a tervezett összegző visszatekintésben többek között kiemelt helyet kap majd az a  2007-2008-ban megszervezett népszavazás, melynek során a benne résztvevő 210 ezer ember 98%-a támogatta az autonómiát. Hasonlóképp mérföldkövet jelentettek a 2009-es Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatai is. 2009. szeptember 4-5-én közel 750 küldött gyűlt össze Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán: önkormányzati képviselők, polgármesterek, parlamenti képviselők, RMDSZ tagok és aktivisták, illetve a Székely Nemzeti Tanács küldöttei és vezetői, és az MPP politikusai ültek le tárgyalni az autonómia kérdéseiről.

A résztvevők a nagygyűlésen több dokumentumot fogadtak el. Többek között kimondták: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie.” A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen a székely közösségi tudat fenntartása érdekében született döntés a székely himnusz Székelyföld himnuszának nyilvánításáról és a ma ismert zászló képi megjelenítéséről, valamint arról, hogy A SIC rövidítést, Székelyföld rövidített regionális jelzésének nyilvánítják. Az évek során kidolgozott autonómia javaslatokat a román parlament két alkalommal vita nélkül utasította vissza.

Október 29-én ismét kigyulladnak a székely területi autonómia igényének lángjai. Immár hagyományosan idén is őrtüzekkel világítják meg Székelyföld határait emlékeztetve a történelmi, kulturális régió egységére és szimbolikusan jelezve: a székely – magyarok megvédik határaikat. 

(A kép forrása: http://www.3szek.ro/ )

2011-2013 között a Székely Nemzeti Tanács egy európai polgári kezdeményezés beadásán dolgozott, amely a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntartásáért címet viselte. Célja annak elérése volt, hogy az uniós kohéziós politikában külön szabályok szülessenek a nemzeti régiók leszakadásának megakadályozására. A kezdeményezés bejegyzését akkor az Európai Bizottság uniós hatáskör hiányára hivatkozva elutasította. A kezdeményezők az Európai Bírósághoz fordultak kérve az elutasító határozat törlését, de 3 éves peres eljárás után 2016-ban első fokon pert vesztettek.   A luxembourgi székhelyű bíróság szerint ugyanis a régiók fogalmának meghatározásánál tiszteletben kell tartani a tagállami autonómiát, emellett a testület azt sem látta bizonyítottnak, hogy kezdeményezőknek hátrányuk származna a regionális különbözőségből. Legutóbb idén szeptemberben folyt tárgyalás az unió jogi szolgálatának képviselőivel a tisztázandó jogi kérdésekről. Hasonló polgári kezdeményezést nyújtott be egyébként az RMDSZ iniciatívájára a FUEN kisebbségvédelmi platformja is, amely első körben ugyanúgy visszapattant az Európai Bizottságról, mint a Székely Nemzeti Tanácsé. A FUEN-nek azonban sikerült peren kívül megegyeznie az Európai Bizottsággal, ami olyan precedenst jelent, amit most a Székely Nemzeti Tanács is igyekszik kihasználni.

A Tanács kezdeményezéseinek sorában a „Székely szabadság” napjai mellett a legátütőbb sikert minden bizonnyal a székelyek 2013-as nagy menetelése jelentette, amit akkor a készülő román közigazgatási törvény elleni békés demonstrációként szerveztek.

A székelyek nagy menetelésének útvonala 2013-ban. A két falu Kökös és Bereck közötti 45 kilométeres útszakaszon összefüggő menetoszloppal hívták fel a résztvevők céljaikra a figyelmet.

(A kép forrása: Wikimédia)

A megmozduláson 2013-ban közel 150 ezer fő vett részt, és mindhárom romániai magyar politikai szervezet beállt a kék sávos zászló alá.  Az akcióhoz az anyaországi  kormánypártokon kívül csatlakozott a Jobbik és az LMP is. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) teljes szolidaritását és támogatását fejezte ki a romániai magyar nemzeti közösség autonómia törekvései iránt, Európa szerte szimpátiatüntetések kísérték az eseményeket.

A székelyek 2013-as nagy meneteléséről készült kisfilm

Ezek az akciók évről évre az együvé tartozás közösségi élményét nyújtják, ápolják a székely öntudatot.  Miközben szimbolikusan azt fejezik ki, hogy a székelység – miként a történelmi időkben is őrizte a határokat – most is teszi a dolgát, azaz nem hagyja szülőföldjét betagolni, szétdarabolni, aközben egy másik jelentést is hordoznak: az őrtüzek egy magyar nyelvű közösség határait is védik egyben, megóvva tagjait az asszimilációtól. Túl ezen a fontos belső közösségi funkción, az őrtüzek évről-évre alkalmat adnak a székelyek követeléseinek kinyilvánítására, az autonómia törekvések tömegbázisának megmutatására is. A Székely Nemzeti Tanács honlapján olvasható egyik írás a következőképp vélekedik erről:

Nem hisszük, hogy az akció nyomán a bukaresti politikusok másnap az összes követelésünket teljesítik. Azt sem hisszük, hogy azzal minden problémánk megoldódna. De jól tudjuk: minden ilyen megmozdulás újabb alkalom arra, hogy ország-világ figyelmét ráirányítsuk közösségünk követeléseire.

KMR