IKT eszközökkel egy idősbarát társadalom felé

A kormány 2017. szeptember 26-án fogadta el a Digitalizáció az Aktív Idősekért Programot, amelynek keretében a munkaerő-piacról kilépett, otthonukat elhagyni képes időseknek nyújt lehetőséget a digitális írástudás elsajátítására ingyenes oktatás keretében.  Napirenden van az idősügyi infokommunikációs program 480 hátrányos helyzetű kistérségre történő kiterjesztése is, amiről októberben döntött a kormány. Ez utóbbi lakásukhoz kötött idősek helyzetén, a saját otthonukban való tartózkodás megkönnyítésével kíván javítani. A program keretében 5000 fő 65 év feletti idős jut ingyenes számítógép- és internet-hozzáféréshez. Ez utóbbi lehetőséghez csatlakozott 2017 tavaszán Berettyóújfalu is. A település számára az ott lakú szépkorúak elszigelteltségének csökkenése mellett a program munkahely teremtő hatása sem elhanyagolható. Az infokummunikációs idősügyi programhoz történő csatlakozással főállású és közfoglalkoztatott álláshelyek jönnek létre, ami enyhíti a térség foglalkoztatási gondjait.

Nem minden alap nélkül tehetjük fel a kérdést, vajon mi köze lehet a 60 év felettieknek a digitális világhoz? A köztudatban mélyen él a sztereotípia az internettől idegenkedő idősekről és az unokáival skype-on kapcsolatot tartó vagány „netnagyi” is inkább kivételnek, semmint főszabálynak számít. A mai 60+-osok a baby-boom generáció tagjai, a techonológiai robbanással körülbelül 40 éves koruk körül találkoztak, többségüknek a munkahelyükön volt alkalmuk megbarátkozni a számítógépekkel. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2014-es kutatási adatai szerint a megkérdezettek 20%-nak minden idős rokona  internethasználó, míg további 25% ismer olyan idős rokont, aki digitális bevándorló. A kutatásban a 60 felettiek 80%-a válaszolta, hogy nagyon hasznosnak tartaná az internetezés megtanulását, míg a válaszadók 68%-a segítene idős rokonának ebben. Még biztatóbbak a KSH adatai:

Forrás: KSH Infokommunikációs (IKT-) eszközök és használatuk a háztartásokban és a vállalkozásokban, 2014

A Segítő kezek program

A „Segítő kezek” modellprogram ötlete az idősek szociális és egészségügyi biztonságát célzó útkeresés eredményeként született meg évekkel ezelőtt. 2013-tól folytak szociális gondozók által felvett kérdőívek segítségével előkutatások arra vonatkozóan, hogy vajon az idősek milyen kiegészítő szolgáltatásokat tartanak szükségesnek a saját életminőségük javítása érdekében. Nem meglepő eredmény, hogy a szépkorú megkérdezettek leggyakoribb problémaként a magányt, az egészségügyi problémákat, valamint a bűncselekményektől való félelmeket említették. A Segítő kezek modellprogram 2015 nyarán az ország 3 pontján indult el kormányzati támogatással. Budapest belvárosában, amely az ország egyik leginkább elöregedett területe, Szombathelyen, valamint a hátrányos helyzetet reprezentáló Kisvárdán. Arra a kérdésre kerestek választ, hogy az infokommunikációs technológiával mennyire tudják segíteni az idősek életminőségének javítását és az őket gondozók munkáját. A szociális szakma bevonásával megvalósuló teszt célja az egészségügyi és bűnügyi kockázatcsökkentés, valamint az időskori magány enyhítése volt.

Európában minden 10-ik ember magányos, s a jelenség különösen magas arányokat kezd mutatni az életkor előrehaladásával.  Az elöregedő modern társadalmakban ezek a mutatók a jövőben várhatóan tovább fognak növekedni.

A grafikon forrása: Minden ember egy sziget, de van aki még inkább. Magány statisztika

A résztvevők számítógépeket kaptak, aminek használatára középiskolás korú diákok tanították az időseket, mindenekelőtt a skype adta kapcsolattartási lehetőségek kihasználására ösztönözve őket. Az ötlet mögött nem utolsó sorban az interegenciós kapcsolatok erősítésének szándéka is állt. A korosztály kiválasztásával a digitális bennszülöttek kompetenciáinak felhasználásán túl a nagyszülő-unoka viszonyban rejlő lehetőségek erősítése is szerepet játszott. A skype – mint az idősek társadalmi kirekesztődése és a korábbi kapcsolati háló fenntartására szolgáló eszköz – túl azon, hogy a bezártság érzetet enyhíti – Széman Zsuzsa kutatási eredményei szerint csökkenti a depressziót, az idősek egész napjára pozitív hatással képes lenni. Az eszköz használatát meglepően könnyen elsajátították, a legfőbb ösztönző ebben a családdal való kapcsolattartás lehetősége volt, ami motiválta az új megtanulása utáni vágyat is. Az internet használat új elemeket hozott többek életvitelében, szórakozási szokásaikban, a bezártság érzet enyhülése pedig csökkentette az egészségügyi problémák súlyosságát is.

A magány ellenére az időskorú embereknek az egyik legfontosabb célja az önálló életvitel lehetőség szerinti minél tovább történő fenntartása, a sokszor szegregációként megélt idősek otthonába való kerülés elkerülése. Általában elmondható, hogy az életkor előrehaladtával 75 év körül jelenik meg fokozottan a gondozási igény, 90 év fölött pedig már elkerülhetetlen a folyamatos segítés. Magyarországon jelenleg a tartós gondozásban részesülők aránya 10-11% körül mozog. 

A program fontos célkitűzése volt, hogy támogassa a célcsoport önálló életvitel fenntartására irányuló törekvéseit, emellett segítséget nyújtson az idősellátásban dolgozó szociális ellátórendszernek, a segítő családtagoknak. Ennek jelentőségét nem utolsó sorban az adja, hogy az átlag életkor növekedésével az időskoron belül nőni fog a „legidősebb idősek” kategóriája. Az idősgondozás egyik nagy kockázata épp az utóbbi: a hagyományos családi gondozókapacitás a modern társadalmakban egyre szűkül, miközben a gondozási igény volumene össztársadalmi szinten az életkor meghosszabbodásával növekszik.  A munkaerő-piacon jelen lévő nőkre a családért végzett munka mellett hárul(na) az idősek gondozása. Rubovszky Csillának az idősügyi program miniszteri biztosának a témáról írott disszertációjában olvashatjuk a következő adatokat: „Az OECD országokban 2010-ben az 50 év vagy a fölöttiek 15 százaléka gondozta eltartott családtagját vagy barátját, akiknek 60 százaléka nő volt. Ebben a kutatásban található Magyarországra vonatkozó adat is, amely szerint a gondozók 71 százaléka nő, és ez az arány a legmagasabb a vizsgált országok körében. A gondozók 66 százaléka napi, 34 százaléka heti szinten végzi gondozási tevékenységét.

Az infokommunikációs eszközök a tesztprogram hipotézise szerint nemcsak az ismerősökkel való kapcsolattartást képesek segíteni, fontos szerepet játszhatnak a gondozottak, valamint a formális, illetve informális gondozók közötti kommunikációban.  A programban résztvevő idősek egy erre a célra speciálisan kifejlesztett vészjelző karperecet kaptak, amelyek segítségével a gondozók nyomon tudják követni a viselők aktivitási állapotát, objektív egészségügyi adatait, életritmusát (vérnyomás, ájulás stb.)  Veszély esetén riasztást tudnak leadni, okostelefon nélkül kommunikálni a gondozókkal, jelezni, ha úgy érzik, bűncselekmény áldozataivá válnak. A rendszer nemcsak az egészségügyi rendszert tehermentesíti, ami ennél még fontosabb, biztonságérzetet ad az érintetteknek.

Forrás: Jeneiné dr. Rubovszky Csilla:
Az idősgondozás megoldatlanságának áldozatai A gondozó családtagok helyzete a mai Magyarországon.
PhD disszertáció. 142.o. ELTE TáTK 2017.

A „Segítő kezek” idősügyi infokommunikációs program esetében tehát lényegesen többről van szó, mint a szépkorúak információs társadalomba való bekapcsolásáról. A program útkeresés az elöregedő európai társadalmak problémáira, ha nem is a megoldás, de a sok lehetőség közül egy érdemi válasz a szociális és egészségügyi ellátórendszer előtt álló kihívásokra.   Hozzájárulás az idősgondozási kultúra fejlődéséhez, egy nemzedék jobb közérzetéhez, lépés az idősbarátabb társadalom felé.

KMR