Megőszülő európai társadalmak

Megőszülő európai társadalmak

A kifejezés Ursula Lehr, bonni öregségkutatótól származik, és arra utal, hogy az európai társadalmak előtt álló számos kihívás egyike a gyorsuló elöregedés. Az európaiak tovább és egészségesebben élnek, mint korábban, az idős korosztályon belül nő a nagyon idősek (80 év felettiek) aránya, és ez történelmi eredmény, amire büszkék lehetünk.  Ugyanakkor a születésszámok sajnálatos csökkenése is közismert, aminek következtében az un. eltartottsági ráta egyre kedvezőtlenebbül alakul.  A prognózisok szerint Európában 2060-ra várhatóan minden 65 év fölötti nyugdíjasra már csak 2 aktív kereső jut majd. Összehasonlításképp: a KSH 2015-ös adatai szerint Magyarországon száz gyermekkorúra 126 időskorú, azaz 65 éves és idősebb személy jutott. Az idős népesség eltartottsági rátája – ami az idősek számát a munkaképes korúak arányában fejezi ki – jelenleg 27,2%, vagyis kevesebb mint négy aktív korú állampolgár jut minden 65 évesre vagy annál idősebbre. Nekik kell megtermelni azt a jövedelmet is, ami a nyugdíjas korúak méltó emberi életét van hivatva biztosítani.

 A népesség elöregedése egyre növekvő kihívást jelent az egészségügyi és a szociális ellátórendszer számára.  Egész Európát, így a magyar társadalmat is érintő kérdés: mi lesz az öregek millióival? A kevéssé derűlátó prognózisok háttérbe szorítják azt a tényt, hogy az időskorúak mind nagyobb hányada él aktívabb életet, értékes készségeikkel és tapasztalataikkal a nyugdíjkorhatár elérése után is hozzá kívánnak és hozzá tudnak járulni a társadalom működéséhez, az elöregedés kihívásainak megválaszolásához.  A tevékeny időskor nemcsak a munkaerő-piaci aktívitás fenntartását jelenti, beletartozik az önkéntes munka, vagy a család életében való szerepvállalás is. Az öregkornak nem feltétlenül kell jelentenie a társadalmi kirekesztődést, aminek a statisztikák és közvélemény kutatások szerint a leggyakoribb formája az idősebb munkavállalók munkahelyi hátrányos megkülönböztetése.

Ki számít idősnek?

Az időskor szociológiájában számtalan elmélet létezik az életszakasz meghatározására, azonban egyértelmű válasz nem adható arra kérdésre, hogy ki számít idősnek, vagy hogy mikor kezdődik az öregkor. Nyilvánvalóan mindenki másként éli meg az idősödési folyamatot és óriási különbségek lehetnek két ugyanazon korú ember között. Bangó Jenő a témával foglalkozó egyik munkájában 12 különböző megközelítésű meghatározást ismertet: „1. Naptári öregség: a születés óta eltelt idő, években mérve. 2. Adminisztratív öregség: a hivatalok és statisztikák korcsoportjai. 3. Biológiai öregség: az ember testi állapota szerinti öregség. 4. Jogi öregség: a naptári öregségnek megfelelő jogok és kötelességek. 5. Funkcionális öregség: kor szerinti funkcionalitás, teljesítőképesség a szociális élet egészében, különösen a társadalmi munkamegosztás keretében. 6. Pszichológiai öregség: az egyén kapcsolata önmagához, saját állapotának elemzése, ki milyen öregnek érzi magát és viselkedik ennek megfelelően. 7. Szociális öregség: az öregséghez tartozó szerepek és pozíciók átvétele a társadalomban. 8. Etikai öregség: a kor szerinti, erkölcsi és felelősségteljes cselekedetek etikai értéktudata és ennek megfelelő cselekvési minták. 9. Szellemi öregség: bizonyos változások szellemi elfogadása, a változások kritikus szemlélése és az ezekhez való alkalmazkodás. 10. Vallási öregség: az időskornak megfelelő hit és istenkapcsolat, az egyházi életben történő részvétel. 11. Történelmi öregség: bizonyos történelmi események (háború, forradalom) által meghatározott biográfia. 12. Személyes öregség: az összes öregedési aspektusok együtthatása és integrációja, mely a személyes és szociális azonosságot formázza.”

(A kép forrása: Pixabay)

Egy 2011-es európai közvéleménykutatás eredménye kissé közelebb vihet minket annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy kit tartunk mi idősnek itt és most, ebben a régióban a XXI. században. Az EU 27 tagállamában, több mint 25 ezer fős mintán vizsgált kérdésben – mint azt az alábbi grafikon is jelzi – természetesen nagyon különböző válaszok születtek, amelyek átlaga 63.9 évet tett ki.

A grafikon forrása: Active Ageing REPORT Eurobarometer 2011

Az időskor individuálisan különböző határaitól függetlenül az minden esetre bizonyosnak látszik, hogy erre az életszakaszra, mint ahogyan az összes többire is, célszerű felkészülni. Ennek nyilvánvaló eleme az egészségtudatos életmód vitele, a helyes táplálkozás kialakítása, a társadalmi kapcsolatok ápolása. Az idősek családban betöltött szerepe azonban mára már gyökeresen átalakult a nagycsaládok bomlásával. A generációk együttélésének megszűntével családon belüli presztízsük csökkent, általában nem tekintenek már rájuk „bölcs öreg”-ként, akinek a véleménye sokat nyom a latban, és akit a családon belüli hierarchiában előkelő hely illet meg.   Ahogy a már idézett Bangó Jenő fogalmaz: „Az idős családtagok mintegy a „várószobában” ülnek, és akkor szólnak ki értük, ha bizonyos szolgáltatásokat kérnek tőlük: vigyázni a gyerekekre, segíteni nehéz anyagi helyzetben, az anya betegsége esetén, stb. A legtöbb idős ember zokszó nélkül átveszi a nagyapa és nagyanya szerepet, mert ez az egyetlen alkalmuk és lehetőségük arra, hogy tapasztalataikat és tudásukat még valahol érvényesítsék.

(A kép forrása: Pixabay)

A tevékeny időskor értékes életszakasz

Nem utolsósorban az idősek médiareprezentációja tehető felelőssé azért, hogy az öregekhez kapcsolódó sztereotípiák a társadalom perifériáján élő kiszolgáltatott csoportként ábrázolják ezt a korosztályt. Holott mint minden társadalmi csoport, az öregeké sem homogén, szociokulturális, intellektuális, egzisztenciális, egészségügyi szempontból sem. A Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös adatai jelzik, hogy ma Magyarországon milyen eltérő egzisztenciális helyzetben vannak az idősek, amelyet a munkaerő-piacon aktívak hajlamosak homogén tömbnek látni. 

Forrás: Magyarország 2015 KSH

Az inaktív, szociális támogatásra és gondozásra szoruló, magányos öreg és beteg képe mellett fokozatosan terjed a társadalomban a tevékeny időskort élő „új öregek” nemzedéki mentalitáskultúrája.  Ők azok, akik a hivatásbeli funkcióvesztés után új szerepeket és aktivitási formákat találnak maguknak, mert a nyugdíjazás után szeretnének még valamit kezdeni magukkal, minél tovább aktívak akarnak maradni a társadalomban.  Ragaszkodnak önálló életvitelük minél tovább történő megtartásához, s tesznek is ezért. Ők azok, akiknek mindezt az anyagi hátterük és az egészségük lehetővé is teszi, akik nem szorulnak komoly mértékben egészségügyi és szociális gondoskodásra.  Képesek új imázst és szerepeket teremteni maguknak, motiváltak a kapcsolatépítésre, keresik a szabadidő eltöltésének lehetőségeit, igényesebbek és, nyitottak az új ismeretek szerzésére, politikusabbak, markánsan fogalmazzák meg a tevékeny időskor szükségleteit.  Számukra fontos, hogy az idősödő személyek egyenlő hozzáférést élvezhessenek a társadalom gazdasági, szociális, kulturális és politikai életében való aktív részvételhez.

(A kép forrása: Pixabay)

A nyugdíjba vonulás nem jelenti azt, hogy az idős ember nem fejthet ki társadalmi szempontból hasznos munkát: támasza lehet családtagjainak, részt vehet önkéntes és karitatív munkákban, vállalhat részmunkaidős állást. Ezeknek a tevékenységeknek a társadalmi elismerése, elismertetése fontos motiváló tényező lehet abban, hogy az életszakaszt tervezők számára a tevékeny időskor vonzó alternatívává váljon.

A gondolkodásmód paradigma váltására azonban az idősekről való társadalmi sztereotípiáinak meg kell változnia, és a társadalompolitikának is figyelembe kell vennie e prognosztizálhatóan növekvő csoport szempontjait. A szemléletváltás az idősbarát társadalmi környezet megteremtését, a kor alapú diszkrimináció felszámolását jelenti.

Az Southamptoni Egyetemen kifejlesztett, aktív időskor indexe (AII)  egy szociológiai mérőszám, amely megmutatja, hogy  egy adott társadalom mennyire idősbarát, milyen lehetőségekkel rendelkeznek a korcsoport tagjai a foglalkoztatás, a társadalmi és kulturális életben való részvétel és a független életvitel terén. Az aktív időskor feltételeinek megteremtésében az Európai Unió országai eltérő szinten állnak, ami nyilvánvalóan függ az országok gazdasági teljesítőképességétől is.  Magyarország helyzetét a legutóbbi 2015-ös kutatás adatainak összegzése alapján készült térkép mutatja:

Active agening index 2014. Analytical Report. United Nations. Co-funded Europian Union. 2015. 21.o.

Mint látható a Unión belül a svéd, dán, holland és angol nyugdíjasok vannak a legjobb helyzetben és a Közép-Kelet-európai régió egy része – köztük Magyarország – a legalacsonyabb teljesítményt nyújtó csoportba tartozik. Az aktív idősödés közpolitikájának előmozdítása terén számos lépés szükséges még.  Például a foglalkoztatáspolitikában az idősek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésével biztosítani kell az aktivitási formák közötti szabad választás lehetőségét, az oktatáspolitikában a felnőttképzés kiterjesztését erre a korosztályra, az egészségügyben az önálló életvitel fenntartását segítő egészségmegőrzés szemléletének erősítését kell elérni.  Az idősek társadalmi integrációja terén fontos lehet a szociális elszigetelődés megelőzésére az időskori önkéntesség kereteinek megteremtése, az idősek digitális analfabetizmusának felszámolásával bevonásuk az információs társadalomba, az oktatás eszközeivel pedig a nemzedékek közötti szolidaritás erősíthető.  

Az idősekkel kapcsolatos társadalmi szemlélet paradigmaváltásában nagy szerepe van a kormányzati intézkedéseknek, de ezek önmagukban csak elősegíthetik, végső soron azonban nem pótolhatják a társadalmi mentalitásváltást a korfa tetején elhelyezkedő, egyre népesebb csoport irányában. A magyarok köztudottan államfüggők, az állami aktivitástól várják a társadalmi problémák megoldását, s csak ritkán teszik fel a kérdést: mit tehetünk mi? Az idősek társadalmi integrációja terén nem csak központilag szervezett jó projektekre van szükségünk, hanem az emberekre is, akik ezeket a projekteket élettel, a szolidaritás megnyilvánulásaival, az előttünk járó korosztályok iránti önzetlen gesztusokkal töltik meg. És mindez nem csupán szolidaritásbeli kérdés. Egy közösség – adott esetben a korfa tetején állók boldogulása mindig hatással van az egyének sorsára is. Ahogy egy idősügyi tanulmányában Udvardi Andrea fogalmazott: “Mindannyiunkra ugyanaz a jövő vár”.

KMR

Felhasznált irodalom:

Bangó Jenő: Az időskorúak szociológiája 

Magyarország 2015. Központi Statisztikai Hivatal

Udvari Andrea Tevékeny élet időskorban is.

Active Ageing REPORT Eurobarometer 2011

Active Ageing Index 2014 Analytical Report April 2015.