A „gyógyíthatatlanul lutheránus"

A „gyógyíthatatlanul lutheránus", az Isten halott teológia felszámolója, a szekularizációs tézis felülírója, Peter Ludwig Berger halott.

Bár roppant nehezemre esett, szándékosan vártam egy hónapot arra, hátha a magyar sajtóban feltűnik a világ egyik legismertebb, és egyik leghatékonyabb vallásszociológusának haláláról szóló hír, megemlékezés, vékonyka méltatás. Sehol semmi. Ez döbbenetes és elképesztő! Az egzisztenciaelemző, a logotherápia atyja, Viktor Frankl mellett az osztrák és a közép-európai szellem egyik legnagyobb 20. századi alakja volt ő. Közel 40 nagyhatású szociológiai témájú könyvet írt, mintegy 150 másokkal együtt írt szakmunkája van, több, mint 40 nyelven olvashatók kutatási eredményei, gondolatai. A bostoni egyetem jelenségszámba menő kutatója és professzora főként a modernitás és a vallás viszonyát kutatta, s ő volt az, aki kidolgozta a de-szekularizáció tézisét, mely szerint a pluralista világ nem hogy az elistentelenedés, hanem épen a vallási reneszánsz állapota felé halad. Magyar tisztelőjeként számos cikket írtam izgalmasnál izgalmasabb könyveiről, többször idéztem blogjait, PPT-ket állítottam össze róla. Blogjai közül az utolsó egy hónappal halála előtt, május 17-én jelent meg „Kína és a modernitás” címmel. Két szociáletikánkban (Dr. Birkás Antallal társszerzőségben) csaknem félszáz oldalt szenteltem korszakos munkásságának. A hazai, szinte sértő hallgatás róla, miközben már évekkel ezelőtt még a Szerb Tudományos Akadémia is behatóan foglalkozott téziseivel, arra ösztönöz, hogy lefordítsam és közzétegyem terjedelmében csekély, de hatásában óriási tanulmányát, a The Desecularization of the World: Resurgent Religion and World Politics-ot (A világ de-szekularizálása, a vallás újjáéledése és a világpolitika). De előbb a méltató nekrológ következzék. (Források: nytimes.com; thecresset.org; albertmohler.com; christianitytoday.com/news/2017/; washingtonpost.com; zulehne.wordpress.com; katholisch.at; dr. Békefy Lajos, Kereszttűzben, Bp., 2015. 111-167; Békefy L./Birkás A., Protestáns szociáletika, Rév-Komárom, 2017. 160kk)

Hatalmas űrt hagy maga után – de elkötelező példát is az „önfelülírásból”

A nagy amerikai lapok, egyetemek, de szülőföldje, Ausztria is nagy tiszteletadással közölte Peter Ludwig Berger halálhírét, ami június 27-én érte utol brookline-i lakásán. Bécsi kollégája, barátja, a szintén világszerte ismert vallásszociológus, Paul M. Zulehner „Világról és egyházról” szóló blogján emlékezett meg Bergerről, akit „a világ egyik legkiemelkedőbb vallásszociológusának” nevezett. Nagy űrt hagy maga után a valláskutatásban. A bécsi tudós hozzáteszi: „Berger emberi nagyságának egyértelmű bizonyítéka, hogy képes volt belátni, és beismerni, hogy a modern világ fejlődéséhez felhasznált szekularizációs, az elvilágosodásról szóló tézissel nem csak magát, hanem másokat is becsapott”. Ez a tudományos tisztesség! Van még ilyen is a mai világban, barátaim!

A 21. század a vallások soha nem látott felvirágzásának és ezért konfliktusainak százada is lesz

Berger 1999-ben kimondta a Revocot! – a visszavonom-ot, és belátva a szekularizációs tétel csődjét, intenzíven kezdte keresni azt, mi a magyarázata annak, hogy a vallások kihalása helyett a világvallások felvirágzásának a korszaka jött el, amikor ugyanúgy hatalmas cáfolatot és halálos knock outot kap majd az Isten halála vagy a halott Isten demagóg teológiája is. Sőt egyenesen a különféle vallások isteneinek hajnalhasadását, neo-reneszánszát prognosztizálta a 21. században. Ami persze új forrású konfliktusok, spirituális villongások kísértését is hordozza magában. Ő, az új fogalmak rendkívül kreatív, találékony alkotója ezt a korszakot, ami még előttünk van, de már nagyon is érezzük konfliktushordozó közelségét főként a migrációs, para-, vagy pszeudo migrációs válságban, így nevezte el: „valláshordozó, vallástoleráló modernitás”. Elméletileg igaza lett, de gyakorlatilag Európa és a Közel-Kelet vonatkozásában nem egészen. 

A vallástoleráló modernitásról

2015-ben megjelent protestáns szociáletikánkban (Dr. Békefy Lajos - Dr. Bikás Antal, Napjaink dilemmái – protestáns válaszok, Bp., 2015) külön fejezetben foglalkozom a világvallások versenyfutásával, illetve Berger korszakos Revoco-jával, és de-szekularizációs tézise hatalmas jelentőségével, aminek következményeit két nagy intézet is kutatja világméretekben, több száz fős kutatói bázissal Bostonban, és 2012 óta a németországi Münsterben is (utóbbi 37 millió eurós évi költségvetéssel). 

A megnyitás alkalmából tartott vallásszociológiai konferencián természetesen Berger volt a főelőadó, aki „Vallás a pluralista társadalomban – a modernség oltárai” c. referátumával. Ebben is, s korábbi blog jegyzeteiben, előadásaiban, könyveiben állandóan és folyamatosan rámutatott: a modernitás az emberi lelkeket szárazon hagyta, csak technikai csodákat hozott, de nem adott lelki tartást, kultúrát. Sőt, kitépte az erős és évezredes belső gyökereket. A lelkek pedig hosszú távon nem viselik el a bizonytalanságot, kell az embereknek a belső-külső kapaszkodó. Így a vallási gyökerek. Ezért a 21. század egyáltalán nem lesz vallástalanabb, mint a korábbi századok. Kapaszkodókat, szellemi-lelki ugródeszkákat, fix pontokat keresnek az emberek, s ezeket leginkább az évezredes, nemzedékek megtartásában jól bevált vallási alapzaton, humuszban találják meg.

Mély tudás és frissítő humor, meg érthető nyelvezet – gyógyíthatatlanul lutheránus, termékeny alkotó volt

Könyveit, előadásait a bécsi humor járta át, meg a németes alaposság. A magát „gyógyíthatatlanul lutheránusnak” nevező Berger a wittenbergi mestertől, Luthertől inspiráltan őrizte és elemezte a humor gyógyító erejét, amiről könyvet is írt „Megváltó mosoly. A kozmikus az emberi tapasztalatban” címmel (1998). 

A transzcendencia örök vágyát, a gyógyíthatatlanul vallásos emberi lényeget (Kálvin fordulatával élve: a semen religionis-t, a vallás magvacskáit) kutatta „Angyalok nyomában. A modern társadalom és a transzcendencia újra felfedezése” c. munkájában (1970. 1991). De írt nagy munkákat a vallás és a társadalom dialektikájáról (1973), az emberek értelmes élet, az élet értelme utáni olthatatlan mély vágyáról (Vágyakozás az értelmes életre. Hit a hiszékenység korában. 1994). Bostoni utóda, a valláspedagógus Mary Elizabeth Moore írta róla: „Soha nem úgy írt, hogy szövegeinek az értelmét második vagy harmadik olvasás után fogjuk csak fel”. Gyógyíthatatlanul lutheránus mivolta tette lehetővé azt is, hogy 2007 óta tagja volt a Nemzetközi Luther Márton Alapítvány Kuratóriumának.

Herezisre, önkényes válogatásra ítélve?

1980-ban nagyobb lélegzetű írást szentelt a vallás szerepének a pluralista társadalomban „Herezisre ítélve” címmel. A heretikus imperatívusz fogalmat ő alkotta meg a vallási pluralizmussal foglalkozó kutatásai során. Ezzel próbálta leírni a modern társadalmat. Szerinte a modern kort megelőző emberiség-, és történelem korszakok jellegzetessége a vallási lelkiismeret élő, bevált, biztos és elterjedt működése volt. Csak nagyon ritkán bukkantak fel megrázó ellenvélemények. A modern társadalmakat viszont a vallási elbizonytalanodás jellemzi.  

A herezis szónak az eredeti tartalma, jelentése válogatás, önkényes „turkálás” és egoista, önérdeket szolgáló kiválasztás jellemzi a modern kori hitek világát. „A modern kort megelőző korszakok számára a herezis, az önkényes válogatás csak egy lehetőség volt. A modern kor emberei számára ez már szinte szükségszerűség”. Felismeréseihez hozzásegített istenadta elemző gondolkodása, az osztrák alaposság, aminek első nagy remekműve volt a mélyenszántó elemzés, amit a korszak egyik neves filozófusával, társadalomkutatójával, Thomas Luckmannal együtt írt meg már 1966-ban: „A valóság társadalmi szerkezete. Ismeretszociológiai elmélet” címmel. Ez máig alapműve a modern társadalomelméleti kutatásnak. (Magyarul: A valóság társadalmi felépítése.  Tudásszociológiai értekezés, Jószöveg Műhely, 1988).

A CURA megalapítása és az Isten halott irányzat fáradhatatlan bírálója

A 1960-as évek divatos „Isten halott, Isten halála” anti-teológiai irányzatnak eltökélt kritikusa volt. Már akkor megfogalmazta ennek a „teológiának” a tarthatatlanságát azzal a tapasztalati igazsággal, hogy a hit a modern társadalomban is virágzik, ezért az embereknek meg kell tanulniuk felfedezni a transzcendenst és a természetfölöttit a hétköznapi tapasztalatokban. Ennek szervezett, rendszeres és módszeres kutatására, bizonyítására, felismerhetővé tétele érdekében és kommunikálására hozta léte a bostoni egyetemen a CURA-t = Institute on Culture, Religion and World Affairs (a Kultúra, Vallás és Világi Ügyek Intézetét).   Akkoriban, 1966-ban sorozatot indított a Time magazinban erről: Valóban halott Isten? Visszatérő alapmondatainak egyike ez volt: „A modernitás nem feltétlenül jelenti a szekularizációt, az elvilágiasodást. A modernitást nem Isten távolléte vagy hiánya jellemzi, hanem ellenkezőleg: sokféle istenség jelenléte”.

Posztbergeri hatások – Third Church 

A „gyógyíthatatlanul lutheránus” felismerte, hogy a 21. század legerőteljesebben növekvő vallási mozgalma a ma már 600 milliós nagyságrendű keresztyén csoportosulás, a pentekosztalizmus, azaz a pünkösdi mozgalom. Ennek hihetetlenül erős befolyása van főként a déli félteke gazdasági, politikai életére. Berger nyomában a legújabb vallásszociológiai kutatás ezért vezette be a Third Church fogalmát a lenyűgöző ébredésre, amit a déli féltekén, Afrikában, Latin-Amerikában, Ázsiában tapasztalhatunk. E vallásszociológiai kategorizálás szerint az egyház(ak) első világkorszaka volt a nagy megtérések és a nyilvánosan, törvényesen elfogadott államvallássá fejlődés ideje az ősegyháztól a reformációig. A második világkorszak a reformációé és azt követően a 20. század közepéig tartott. A harmadik korszak napjaink és a jövő nagy Szentlélek-korszaka, amikor az Atya első korszaka, a Fiú második korszaka után úgymond eljön a Pneuma, a Szentlélek világkorszaka, amikor mindhárom isteni személy koncentrált jelenlétét, hatását, így Isten trinitárius, szentháromságos voltának multiplikált erejét élik át milliók a Szentlélek hívásával, közvetítésével.

A jó vallásszociológus halála után is vezet, tanít, segít

Bergernek szellemes mondása volt mintegy önmaga jellemzésére is, amit egy interjúban fogalmazott meg először, amit a The Christian Post-nak adott: „A jó vallásszociológus olyan ember, aki a kulcslyukon át is bekukucskál a nagy belső terekbe, és elolvassa mások leveleit is”. Ez az érdeklődés jellemezte szinte halálig. Egy hónappal ennek bekövetkezte előtt blogjára még bejegyezte a kínai vallásos ősfilozófia, a konfucianizmus hatását a mai kínai vezetésre. Ehhez hozzátehetjük: közel járt Berger ahhoz, hogy megfogalmazza ezzel összefüggésben a vallásos racionalizmus és moralitás összefüggésrendszerében azt a nagy hatást, amit napjaink Kínájában, Koreájában és Indonéziájában látunk. Kálvin növekvő népszerűsége Keleten (lásd számos írásomat erről az utóbbi időben: bekefy.agnusradio.ro) szintén két alapvető értékre támaszkodik: a református racionalitásra és a bibliai gyökerű erkölcsiségre. 

Így találkozik különös módon Berger, Konfucius és Kálvin. Egyfajta szellemi szinkronitásban évezredeken, évszázadokon átívelő, egybeölelkező módon! Ez a bergeri modernitás, vallási reneszánsz a pluralista társadalomban. És a vallási reneszánsz így relativizálja, semmisíti meg, s hagyja maga mögött a bukott szekularizációt és ateizmust, meg az Isten halála ellenteológiát. Erre tanítja az emberiséget halála után is az, aki egész életében a „transzcendencia jeladásaira” figyelt rendkívül finom hangoltságú, közép-európai szellemiségével, kutatói alázatával és korszakos felismeréseinek egyszerű megfogalmazásával, azonnali továbbadásával. Ő valóban korszakunk élő lelkiismerete volt. Az evangéliumi, bibliai hit tudományosan elfogulatlan, de elkötelezett  harcosa a hiszékenységek, tévhitek, tudatos megtévesztések, álhitek kaleidoszkópos, látvány-showt, sekélyességet, felületességet népszerűsítő  21. századi világában. Most kellene nagyon nekünk Ő.

Több lenne a dolga, mint eddig. Hogy tiszta forrásvizet, a hit eredeti vis vitalisát ihassa az emberiség az isteni ősforrásból, ne palackozott löttyöt! Erre most már örökségeként nekünk kell vigyáznunk. A mi kötelességünk ezt nyújtani! Az élő és éltető vizet. Kinek-kinek a maga helyén, a maga eszközeivel. Én is teszem a dolgom.

És a róla hallgató magyar szellemi világ?!

Bergeri ébredés kellene itthon is, alig pár kilométerre az őt nagyon tisztelő, ismerő osztrák szellemi világtól, hogy a modernitás tehetetlen istenségeinek oltáraitól végre mi is, újra elinduljunk az Egyetlen Oltár, az igaz Isten felé. Mert hogy dönteni kell, ahogyan Pál is döntésre hívta az athéni, areopágoszi sokkolóan sokistenhitű hallgatóságát (ApCsel 17,22kk). A kőben, fában, fűben, szerencsében, sors bona-ban, jólétben, meg a mégoly fellegekben járó filozófiában Istent látó tévhitek megtévesztő térítőitől Ahhoz, Aki sem ebben, sem abban nincs, de Akiben mégis ott van Minden. Ő az ősforrás, Akihez járulva kivonulhatunk egy nagy 21. századi exodusban a modernitás bálványkorszakából, az Altäre der Moderne-ből az Isten korszakba. Hiszen az előbbiek csak bizonytalanságot támasztanak a lelkekben, Az utóbbi pedig végső és aktuális bizonyosságot, állhatatosságot, világos látást, jövőt. Köszönjük Peter Ludwig Bergernek, hogy ma is, halála után is emlékeztet minket erre!

Dr. PhD Békefy Lajos

Forrás: http://bekefy.agnusradio.ro