Helyzetkép a keresztény vértanúk emléknapján

 

 

Napjainkban június 30-a a keresztény vértanúk napja, amely az egyházi ünnepek sorában eredetileg az üldözött római keresztényeknek állít emléket.

 

 

 

 

A keresztények sorsa a Római Birodalomban két évszázadon keresztül az üldöztetés volt. 313-ig, a milánói Türelmi Ediktumig a birodalomban nem volt szabad vallásgyakorlás. Vértanúk voltak már Jézus korában is, a názáreti követőit istenkáromlás címén üldözték. Istvánt megkövezték, Jakab apostolt lefejezték. A keresztényeket mind vallási, mind politikai értelemben veszélyesnek tartották: nem hódoltak a császárkultusznak, nem áldoztak a pogány isteneknek.  Traianus császár volt az első, aki dokumentumban is lefektette, hogy a keresztények az állam ellenségei. Az egyház első tömegesen legyilkolt vértanúi a római keresztények voltak, Néró császár korában a város leégése után. Tacitus beszámolójából tudjuk, hogy az őrült császár válogatott kínzásokkal végeztette ki Péter és Pál apostol tanítványait i.sz. 64 júliusának végén.  Valerianus császár 257-ben megtiltotta a keresztyén összejöveteleket, 258-ban a püspököket bebörtönöztette, Diocletianus császár (303–313), a templomokat leromboltatta, a szent iratokat megsemmisíttette és ezrével deportált keresztényeket bányákba. 314-ben Constantinus Chlorus Galerius állította le az üldözéseket, majd 380-ban lett a kereszténység a birodalom hivatalos vallássá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A keresztényeket sújtó vallási intolerancia a későbbiek során számos formában és politikai indíték miatt jelentkezett, elég, ha az arab hódításra gondolunk. Békefy Lajos könyvében ide sorolja a középkori inkvizíciót és az ellenreformációt is.  Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a keresztény hódítók sem voltak kevésbé toleránsak más vallások képviselőivel szemben, például Amerikában.  A XX. század keresztényüldözéseinek sajátos válfaját jelentették a kommunista diktatúrák, ahol már nem más vallások, hanem az ateizmus nevében lépett fel a hatalom a hitük mellett tanúságot tevők ellen.

A vallási intolerancia végigkísérte az emberiség történetét. Ha a XXI. században végigtekintünk a világ vallási térképén, most is számos helyen találunk vallási türelmetlenséget, fanatizmust, üldöztetést. A vallási dimenzió a sokat hangoztatott szekularizáció ellenére sem vált irrelevánssá, mi több a vallás és világpolitika összefüggései is mind jobban előtérbe kerülnek.  A svájci katolikus Hans Küng jut eszünkbe, aki szerint vagy létrejön a világvallások között a béke, megértés, tolerancia, s akkor lesz politikai béke is, vagy ha nem, akkor háborúk következnek.

Keresztény mártíromság a XXI. században

A szekularizált Európában sokan hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy világ mai népességében tíz emberből nyolc tartozik valamilyen vallási csoporthoz, s míg a  nyugati világban biztosított ugyan a vallásszabadság, viszonylag kevés vallásos ember, a keresztények alig negyede él vallási toleranciát garantáló politikai rendszerek keretei között. 2010-ben a keresztények lélekszáma a világon 2,17 milliárd volt, a Pew Research Center (PRC) kutatása szerint ekkor a világnépességben minden harmadik ember keresztény volt. Az Open Doors nevű keresztény segélyszervezet 2016 januárjában napvilágot látott elemzésében 100 millióra becsülte a világban üldözött keresztények számát. Bár a keresztényüldözések volumenéről nagyon nehéz pontos adatokat gyűjteni és ennek megfelelően alig van két egyforma becslés, annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy a XXI. század elején erősödik a christofóbia, azaz keresztyénség-fóbia. A világnak kb. 50 olyan országa van, ahol napjainkban veszélyes kereszténynek lenni. Ezzel összhangban áll egy ENSZ felmérés is, miszerint ma a világon a vallásuk miatt üldözöttek 80 százaléka keresztény. Nem véletlenül beszélt Ferenc pápa az „vértanúk egyházáról”.   

 

 

 

 

 

 

 

A bűnbakképzés célcsoportjaivá napjainkban is igen gyakran válnak a vallási kisebbségek. A vallási konfliktusok nem egy esetben kulturális, civilizációs konfliktusokkal párosulnak. A XXI. századi vallási türelmetlenség és diszkrimináció igen változatos formákat mutat. A keresztények elleni erőszakos fellépések leginkább közismert formái a médiában hírértékkel bíró atrocitások: vérengzések, templomrombolások, az elrettentetés útján a szülőföldről való elüldözések, az erőszakos úton a többségi vallásra való áttérítések.

De az is bőven kimeríti a diszkrimináció fogalmát, amikor egyszerű bürokratikus akadékoskodásokkal, apró lépésekben történő csendes jogfosztásokkal lehetetlenítik el egy kisebbségi vallási csoport társadalmi helyzetét. Több országban a vallásüldözés rendszerszintű, tehát államilag nemcsak megtűrt, hanem egyenesen támogatott jelenség.  Észak-Korea agresszív szekularizmussal, elvilágiasítással törekszik a vallás gyökereinek kiirtására. 2014 és 2015 között például csak Kínában egy hatósági kampány nyomán 1500 gyülekezeti házat romboltak le (érvénytelen építési engedélyre hivatkozva). De hozhatnánk példának Eritreát is, amit „Afrika Észak-Koreájának” szokás nevezni. Idézünk Békefy Lajos „Kereszttűzben” című kötetéből: „2007 júniusában a világ országainak 29%-ában mértek kormányszintű, tehát programszerűen szervezett nyomásgyakorlást valamelyik vallásra, 2010-ben ez az arány már 37%-on állt, 2012 decemberében elérte a 43%-ot.”

Az üldöztetések egyik legfőbb okozója a vallások militarizálódása, amire a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet a legismertebb példa.  Különösen súlyos a helyzet azokban az országokban, ahol a terrorszervezetek gyenge államhatalommal találkoznak, amely képtelen fenntartani a rendet és érvényt szerezni a törvénynek. Az arab tavasz sok helyen ilyen hatalmi vákuumot teremtett, ami a kérdéssel foglalkozó szakemberek szerint még a diktatúráknál is veszélyesebb a vallási kisebbségek számára.  Az ISIS az általános adókon túl jizya-t, azaz fejadót szed a másodrangú állampolgárként kezelt nem-muszlimoktól (keresztényektől, zsidóktól stb.), ami elvileg védelemre való jogot jelentene, amennyiben bárki erre tudna garanciát adni a polgárháború sújtotta térségben. A terrorszervezet azonban mindenekelőtt kíméletlen – nem egy esetben teátrálisan megrendezett – gyilkosságaival hívja fel magára a figyelmet.      

A „keresztényüldözés világindexe” néven ismert mérések szerint az iszlám országok és Észak-Korea állnak az élen a szégyenlistán. Utóbbiban közel százezer üldözött keresztényt tartottak számon tavaly. A 2016-os adatok szerint 2014-ben a hitük miatt kivégzett keresztények száma 4344 volt, 2015-ben ez a szám 7100-ra emelkedett, és egy év alatt duplájára nőtt a templomok elleni támadások száma is.

 

 

 

 

 

 

 

A gyűlölethullám erősödése a politikai iszlámhoz kapcsolható terrorszervezetek tevékenységének következménye. A Szíriából a polgárháború kitörése óta elmenekült keresztények számát körülbelül 700 ezerre teszik.  Más források szerint Assad országában a keresztények száma 1,5 millióról 500 ezerre csökkent, nagy részük jordániai menekülttáborokban várja sorsának jobbra fordulását. Pakisztánban 3,8 millió keresztény él napi fenyegetettségben.  A keresztény vallás jelenleg Afrikában terjed a leggyorsabban és innen érkeznek a legmegdöbbentőbb hírek is. 1900-ban a keresztények Afrikában még csak 9 millióan voltak, 2000- ben már 380 millióan, 2012-re 516 millióan. Bár Nigériában a keresztények vannak kicsit többen (kb. 51%) a Boko Haram (jelentése: a nyugati nevelés a bűnös) 2009 óta törekszik egy iszlám állam létrehozására. A szinte abszolút muszlim többségű Szomáliában és Kenyában az Al-Shabaab (jelentése: a fiúk, arab fiúk) terrorizálja a lakosságot. Az AQIM, az Al-Kaida észak-afrikai szárnya. Főként algériai, spanyol, francia, és amerikai célpontok ellen irányul tevékenysége. A már idézett keresztényüldözés 2016-os világindexe szerint legnagyobb számban Nigériában haltak meg keresztények a hitükért (4028 személy), továbbá a Közép-afrikai Köztársaságban (1269), a Kongói Demokratikus Köztársaságban (467), valamint Kenyában (2259).

A világközvélemény gyorsan felejt

2016-ban becslések szerint 90 ezer keresztényt gyilkoltak meg, ami azt jelenti, hogy 6 percenként halt valaki vértanúhalált közülünk –  állítja a Vatikánhoz közel álló CESNUR
vallás és társadalomkutató központ. A minket körülvevő információs környezetszennyezés többek között azt is jelenti, hogy az újabb és újabb borzalmakról érkező hírek háttérbe szorítják az előzőeket, s bár minden alkalommal megdöbbenünk hosszabb-rövidebb időre, az átlag ember távol áll attól, hogy bármiféle realitáshoz közel álló összképe is lehessen a keresztényüldözés mai helyzetéről. Emlékeztetőül álljon itt néhány botrányos esemény az elmúlt évek történetéből:

  • 2013 szeptemberében a kenyai fővárosban, Nairobiban egy bevásárló központban az Al-Shabaab terroristái megöltek 69 embert, 175 súlyos sebesültje, több mint 1000 sérültje volt a merényletnek.  A szemtanúk állítása szerint a tömeggyilkosság előtt a muszlimokat elengedték.
  • 2014-ben Nigériában a boko-haramisták áprilisban 200 keresztény nőt kényszerítettek házasságra muszlimokkal.
  • 2014 végén egy keresztény házaspárt égettek el a Korán „megszentségtelenítéséért” Pakisztánban. Pundzsáb tartomány rendőrségének közlése szerint a felheccelt tömeg előbb megkínozta, majd elégette őket.  
  • 2014. december – India, a politikai hinduizmus megnyilatkozása: Rajeshwar Singh, az újnacionalista hindu kormányzathoz közelálló személyiség politikai programként meghirdette a kereszténység és az iszlám teljes eltűntetését Indiából 2021 végéig.
  • 2015 februárjában az ISIS 21 egyiptomi kopt keresztényt végzett ki a líbiai főváros, Tripoli közelében. A kivégzésről készült ISIS propagandavideó bejárta az egész világot.
  •  2015. április 2-án az al-Shabaab túszul ejtett 700 diákot kenyai Garissa város egyetemi kampuszán. Az intézményben a keresztényeket elkülönítették a muszlim társaiktól, és egyetlen nap alatt 148 keresztény fiatalt megöltek.
  • 2016 márciusában öngyilkos merénylő robbantott a kelet-pakisztáni Pandzsáb állam fővárosának egyik parkjában, ahol a helyi keresztény közösség húsvéti ünnepséget tartott. Az 56 halott és több száz sebesült többsége nő és gyermek volt.
  • 2016 márciusában saját kolostorában lett terrortámadás áldozata a Kalkuttai Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai Kongregáció 4 tagja és a kolostor 10 munkatársa.
  • 2016 májusában több mint 70 embert mészároltak le a Kongói Demokratikus Köztársaságban az MDI (Muslim Defense International) lázadói.
  • 2017. április 9-én az egyiptomi kopt keresztények ellen történt merényletsorozat templomaikban. A 36 halálos áldozatért a felelősséget az önmagát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet vállalta magára. Egyiptomban december óta 76 kopt halt meg pokolgépes merényletekben.

2017-ben az ISIS uralma alól felszabaduló falvak lakossága horror történeteket tudat a világgal a terroristák által a polgári lakosságon elkövetett kegyetlenkedésekről, márciusban például arról a 250 gyermekről, akik kenyérdagasztó gépben lelték halálukat. Ugyanúgy vértanúk ők, mint a hitükhöz ragaszkodó római keresztények az ókorban. Nem véletlen, hogy a katolikus egyház megfontolás alá vette azoknak a keresztényeknek a szentté avatását, akik az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tevékenysége következtében vesztették életüket –  nyilatkozta Massimo Introvigne, a CESNUR igazgatója a Vatikán Rádiónak a közelmúltban.

A keresztény vértanúk napján, június 30-án, rájuk is emlékezünk.

 

 

 

 

 

 

 

Tudatni és tudatosítani

Thomas Schirrmachernek  „A keresztényüldözés mindannyiunkat érint” című könyve már 2008-ban leszögezte, hogy a 20. század végén és a 21. század elején több keresztény mártír hal meg hite miatt, mint az előző 19 évszázadban összesen. Ennek ellenére, hogy mi is történik/történt napjainkban valójában, meglehetősen lassan cseng/ett le a szekularizált európai médiában és a közéletben. Az Európai Néppárt csak 2013-14 fordulóján konstatálta, hogy az arab tavasz következményei miként befolyásolták a térség keresztényeinek sorsát és követelte nyilatkozatban a szabad vallásgyakorláshoz való jog biztosítását. 2014-ben az ortodox, katolikus, protestáns, evangélikus és újprotestáns egyházi vezetők, a kopt, maronita, szír, libanoni, káldeus, asszír pátriárkák az In Defense of Christians szervezet washington-i konferenciáján hívták fel a figyelmet a keresztény közösségek helyzetére. 2015-ben jelentette meg a Barankovics István Alapítvány a KDNP Protestáns Műhelyéhez tartozó Dr. Békefy Lajos „Kereszttűzben” című kötetét, amit forrásul használtunk e cikk megírásához is. Az elmúlt években keresztényüldözés témájú konferenciák sora jelzi a tudományos érdeklődés megnövekedését, például ez év januárjában a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A keresztényüldözés vizsgálatának támogatására és az üldözött közösségekkel való kapcsolattartás koordinálására a magyar kormány 2016 második felében helyettes államtitkárságot hozott létre. 2017 márciusában a kormány összesen 1,2 milliárd forintot utalt a   az üldözött közel-keleti keresztények megsegítésére.

Idén tavasszal Hölvényi György kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő kezdeményezésére és támogatásával a szülőföldjükről elüldözött keresztényeket látogatta meg Böjte Csaba ferences,  Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes és Hölvényi György az Észak-Irak kurdisztáni régiójában. A missziós útról Siklósi Beatrix és Marossy Géza operatőr készített filmet, amely a you tube-on itt tekinthető meg:

  KMR

 Fontosabb források:

Békefy Lajos: Kereszttűzben. Barankovics István Alapítvány. 2015.

Közbenjáró blog bejegyzései http://kozbenjaro.blog.hu/

Orientalista.hu cikkei https://orientalista.hu/tag/keresztenyuldozes/

Open Doors közleményei https://www.opendoors.org/

In Defense of Christian https://indefenseofchristians.org/