Pápa, kereszt nélkül

Szerencsére – ha lassan is – de napjainkra már átment a köztudatba a világszerte üldözött keresztények ügye. Jóval kevesebb szó esik azonban a keresztény civilizáció központjának számító európai christinofóbiáról. A szekularizáció időről-időre közfelháborodást keltő túlhajtott értelmezéseire a közelmúltban is több példát találunk Európában.

A múlt héten egy bretagne-i kisváros Ploërmel  került a világsajtó érdeklődésének középpontjába. Nem először, amióta a város díszpolgára, a grúz származású Zurab Cereteli egy összekulcsolt kezű, II. János Pál pápát ábrázoló szobrot ajándékozott a településnek, amit a helyiek a II. János Pál pápa téren állítottak fel.  A szobor talapzatán a pápa Jézust idéző mondata áll: „Ne féljetek!” II. János Pál pápa Lengyelországon kívül legtöbbször, összesen 8 alkalommal, Franciaországban járt, felkereste Bretagne-t is.   

A kép forrása: Getty images

Bár a szobor már a szentatya halála utáni évben, 2006-ban a város főterére került, „ügy” belőle csak akkor lett, amikor a francia Szabadgondolkodók Nemzeti Szövetsége (Fédération de la libre pensée) bírósághoz fordult, mert szemet szúrt nekik az emlékmű. A szervezetnek nem ez az első ilyen akciója. Korábban például azt kezdeményezte, hogy a közintézmények előcsarnokába ne lehessen kirakni karácsonykor a betlehemi jászolt. A múlt év végén Franciaországban a Publier település parkjában elhelyezett  Szűz Mária szobor elszállíttatását tűzték ki célul.  A hivatkozási alap: a Francia Köztársaság világi jellege, az államot az egyháztól elválasztó szekularizáció elve volt.

A cenzúrázott vallási szimbólum: a pápa maradhat, de csak kereszt nélkül

2015 májusában a rennes-i közigazgatási bíróság a pápának emléket állító szobor lebontásáról döntött, az indoklás szerint azért, mert az „méreteinél fogva feltűnő, s mert a francia alkotmány világi jellege ellentmond a keresztény szimbólumnak. Ezt a határozatot 2015 decemberében a nantes-i közigazgatási bíróság megsemmisítette: a szobor akkor átmenetileg megmenekült. A múlt héten azonban a francia államtanács, mint feljebbviteli szerv ismét ellentétesen foglalt állást: igaz, az eredeti  döntést úgy „mérsékelte”, hogy csak a keresztet kell lebontani az emlékműről, a pápa maradhat. Az indoklásban egy 1905-ös törvényre hivatkozva olyan jogértelmezés született, mely szerint Franciaországban a vallási szimbólumok használata a köztereken tilos. „Franciaország történetéhez azonban a kereszt hozzátartozik” – hangsúlyozza a Vatikáni Rádió  – „de főként Bretagne történetéhez, hiszen a hatalmas kelta-breton félsziget telis-tele van a híres napkoszorú kelta kőkeresztekkel.” 

A II. Szent János Pál pápa tér (A kép forrása: https://www.ouest-france.fr/

Egy pápa emlékműve kereszt nélkül megcsonkított vallási szimbólum. Megbotránkoztató a keresztény hívők számára. Akár fogalmazhatunk úgy is, ahogy a politikai korrektség szószólói teszik: „sérti az érzékenységüket”.  A vallás aktív hívei mellett tiltakoznak a kultúrkeresztények is, akik számára Európa egy vallási gyökerű intellektuális tér, akiknek a kereszt nemcsak vallási, hanem civilizációs jelkép is. Vajon az ő érzékenységüket ki védi meg? Ők azok, akik a muzulmánok érzékenységére való hivatkozás miatt 2012 decemberebében felállított brüsszeli télfa helyett szeretnének inkább  karácsonyfát látni, ragaszkodnak hozzá, hogy  keresztnevükön és ne utónevükön  hívják őket. A születésnapjukon pedig jobban esik nekik, az „Isten éltesse” a „Happy Birtday” helyett. Ragaszkodnak a magyar himnuszhoz, és az „Isten áldjá”-hoz,  nem akarják átkölteni, vagy sutba dobni Kölcsey remekművét. Számukra a keresztény civilizáció egyetemes értékei – épületek, szobrok, vallási szimbólumok, irodalmi alkotások, elnevezések, szófordulatok -  a a publicitás szerves részei, amelyek nem zárhatók a magánszférába.    

Képzeljük csak el milyen lenne, ha Magyarországon – ahol a maga korában nem kevés politikai vitát kavaró XIX. század végi egyházpolitikai törvényhozás óta az állam szintén laikus –   egyik napról a másikra ki kellene dönteni a vidéki kis falvakat összekötő utakon található, a tájképpel összenőtt kő- és fakereszteket, ha Budapesten a Szent Gellért szoborról, vagy a Várban található Szent István szoborról el kellene távolítani a keresztet? Vagy mint Franciaországban, nálunk is tilos lenne a vallási jelképek viselése? Vajon hányan éreznék vallásszabadságukban korlátozva magukat?

Szelektív politikai korrektség

Napjainkban a vallási gyökerekre visszavezethető civilizációs dimenzió növekvő szerepét nem kell külön bizonygatni. A vallásszabadság és az önkifejezés szabadsága minden demokráciában védendő érték, érvényesülésének garantálása az állam feladata. A rendszerbe azonban homokszem kerül, ha az elvet szelektíve alkalmazzák, az egyik csoport érzékenységének védelmére hivatkozva sértik egy másik csoport képviselőinek érzékenységét. Ennek a folyamatnak gyakorta esnek áldozatul a keresztények. Skóciában a skót kormány 2011. novemberi felmérése alapján a vallási erőszak 95 százaléka a keresztények ellen irányult. Franciaországban ugyanez a szám 84 százalék. Az OSCE (The Observatory on Intolerance and Discrimination against Christians in Europe ) bécsi irodája által 2010 decemberében kiadott jelentésben számos példa lelhető fel olyan cselekményekre, melyek lelkészek, vallási rendezvények, templomok és keresztény temetők ellen irányultak. Egy 2012-re vonatkozó jelentésükben 169 keresztényellenes esetet írnak le, a 2015-ös évben 180 esetet publikáltak.  A 2015-ös jelentés fókuszába a közel-keletről elüldözött és Európában menedéket kereső keresztények kerültek, akik gyakorta arról számoltak be, hogy az Unióban ugyanolyan diszkriminációs jelenségekkel találkoztak, mint amilyenek elől vallásuk miatt kényszerültek menekülésre.

http://www.intoleranceagainstchristians.eu/

A National Religious Broadcasters (NRB) 2011-ben közzétett jelentése szerint a Twitter kivételével szinte valamennyi közösségi oldal cenzúráz a politikai korrektség jegyében keresztény tartalmakat, és „gyűlöletbeszédnek” nyilvánítva őket, le is tiltja őket.

Szemben az „intoleráns toleranciával”

A mintegy 10 ezer lakossal rendelkező francia kisváros, Ploërmel keresztény érzelmű lakói persze tiltakoznak és megpróbálják megvédeni II. János Pál pápa szobrát.  A hívő bretonok Szent Annához fohászkodnak, emlékezve arra, hogy II. János Pál pápa bretagne-i látogatása során Sainte-Anne-d’Auray kegyhelyén mutatott be szentmisét. Felvetődött olyan megoldás is, hogy a főteret úgy kellene átminősíteni, hogy azt ne lehessen közterültként definiálni és ezáltal ne kerüljön a döntés hatálya alá. 

A két éve húzódó ügy megmozgatta a nemzetközi közvéleményt is. Csütörtökön Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Magyarország befogadná a szoborról leválasztandó keresztet, amit a budaörsi Szent Benedek Általános Iskola és Középiskolában helyeznének el.  Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke Csepel alpolgármesterének javasolta a kereszt városban történő elhelyezését.

A Citizengo jobboldali online petíciós oldal a kereszt eltávolítása elleni tiltakozó aláírásokat gyűjt, vasárnap délutánig már 69 880-an csatlakoztak a november 2-án indult kezdeményezéshez. Az európai parlament képviselőcsoportjainak címzett petíció szövegében többek között ez áll. „A kereszt Európa keresztény gyökereire emlékeztet. Minden, a közterek cenzúrázására tett kísérlet, mely eltávolítaná ezt az Európa számára oly fontos jelképet, a kontinensünk alapját jelentő gyökerektől való elszakadást jelenti. Ma is igazak az Európai Unió alapító atyjának, Robert Schumannak közel hetven éves mondatai: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.” A Magyar Kurír katolikus hírportál olvasóit a petíció aláírására biztatja.

Erre a linkre kattintva Ön is hallathatja a hangját a keresztény hagyományok védelmében.

KMR