Vallásközi párbeszéd a cédrusok országában, Libanonban

Libanonban a mintegy másfél évtizedig (1975-1989/90) tartó véres polgárháború után a kiútkereséséhez a vallásközi dialógus szorgalmazása igen jelentős méretekben járult hozzá. Ennek a folyamatnak kitapintható jele volt, hogy egyre több olyan fórum és esemény szerveződött, ahol a vallásközi párbeszédben rejlő lehetőségekben vélték felfedezni az ország egyik legfőbb stabilizációs faktorát.[2] Libanon esete – minden nehézsége ellenére is – nemcsak a keresztény-muszlim párbeszéd megvalósíthatóságának példája, hanem szélesebb kontextusban is értelmezhető. Megmutatja, miként tudnak globálisan hozzájárulni a vallások a társadalmi stabilitáshoz és a békéhez.  

A közel-keleti régióban Libanon vallási térképe sajátos arculatot mutat. Az ország lakosságának körülbelül 40%-a keresztény, a muszlimok aránya kb. 54%. Köztük viszonylag arányosnak mondható a hatalmi disztribúció, annak politikai, katonai és gazdasági vetületére egyaránt értve.[3] Ez a berendezkedés azért is példaértékű, mivel kevés olyan arab országról beszélhetünk a térségben, ahol a keresztények számára a muszlimokéhoz hasonló kormányzati és társadalmi reprezentációs körülmények adottak lennének.[4]  

Reprezentáció és vallási identitás

Libanon népességének vallási és felekezeti megoszlása

Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/le.html

Libanonban a vallás és a hatalom viszonyrendszerét nem lehet hermetikusan szétválasztani egymástól, ugyanis az országon belül nem létezik polgárjogi törvény.[5] Emiatt az egyént illető jogi dimenziójú kérdések megítélése az adott vallási közösség irányelvei szerint történik, amelyek természetesen illeszkednek a libanoni alkotmányban megfogalmazottakhoz.[6] Az egyén vallásos identitása, jogai s kötelességei szorosan kötődnek az érintett felekezeti közösséghez.[7] Ebből következik az is, hogy libanoni kontextusban a diverzitásnak nem etnikai vagy éppen nyelvi értelmezési keretei vannak, hanem vallási/felekezeti alapon szerveződik.    A polgárjogi törvény  hiányából fakadóan a vallási közösségek vezetői tulajdonképpen közvetítői szerepkörrel vannak felruházva, az egyén és az állam/hatalom közötti kapcsolatokért felelősek, s eme  szerep az, amely magában hordozza a vallási és a politikai szférák szoros érintkezését.[8]

Az országon belül mind a 18 elismert vallási közösségnek populációs kvóták  szerint van képviselete a libanoni politikai palettán.[9] A szóban forgó politikai reprezentáció rendszerének eredete (amit konszenzusos demokráciának neveznek) 1943-ra[10] nyúlik vissza.    Igaz, akkoriban még a keresztények rendelkeztek nagyobb politikai befolyással, elég ha csak a kormányon belüli reprezentációra gondolunk, ahol 6:5 volt az arány a keresztények javára.[11] A reprezentációra jogosító kvóták becsléseken alapulnak, mivel az utolsó hivatalos népszámlálás az országban 1932-ben[12] volt, azóta pedig nem készült pontosnak tekinthető statisztikai felmérés arról, hogy az országon belül mekkorára tehető egy-egy vallási közösség létszáma. Ezért a reprezentációs rendszer nem képes adekvátan követni a változó demográfiai mutatókat.[13] A keresztények és a muszlimok – különösképpen a szunniták – politikai reprezentációjában lényegesebb változást az 1989-es Ta’if Egyezmény hozott, amelynek értelmében 6:6-ra módosult az arány,  a szunnita miniszterelnök szerepe lett hangsúlyosabb, míg a maronita elnök súlya kevésbé.[14]

A Ta’if Egyezmény utáni Libanon vallási és felekezeti alapú parlamentáris rendszere

Forrás: https://www.alarabiya.net/articles/2009/05/21/73425.html

Libanonban 18 vallási közösség rendelkezik hivatalos státusszal, köztük a (szunnita) muszlimok és (a maronita) keresztények a legjelentősebbek, de e két csoport sem alkot monolit tömböt: politikai, történelmi emlékezet, társadalmi és ideológiai nézetek törésvonalai mentén megosztottak.[15] A „keresztény” és „muszlim” kifejezés tehát általánosító megfogalmazás, amelyek nem képesek érzékeltetni a libanoni vallási és felekezeti sokszínűséget.  A muszlimok között vannak   szunniták, síiták, alawiták vagy éppen drúzok is. Tekintettel arra, hogy Libanon igen kicsiny ország, a különböző közösségek érintkezése elkerülhetetlen. Nem véletlen tehát, hogy a vallásközi kapcsolatokat szorgalmazó kezdeményezések mind a keresztények, mind a muszlimok részéről már az 1960-as években megjelentek.[16] A polgárháború véres éveit követően az 1990-es évektől egy újabb lendületet vettek a vallásközi dialógust támogató törekvések, immáron a nemzeti megbékélés (réconciliation nationale) jegyében.[17]

Libanon vallásföldrajzi térképe

Forrás: http://open.lib.umn.edu/worldgeography/chapter/8-4-israel-and-its-neighbors/

Vallásközi párbeszéd modellek

Amal Khoury négy fő csoport mentén határozta meg az országon belüli különféle vallásközi kezdeményezéseket, illetve megjelenési formákat: (1) Az általa „Dialogue of Life”-nak, azaz  az élet dialógusának elnevezett modellhez sorolta mindazokat a hétköznapi tapasztalásokat és szituációkat, amelynek résztvevői – teológiai és vallástudományi szempontból – teljesen laikus személyek. (2) Khoury következő csoportja a „Unity Dialogue” (Az egység dialógusa) elnevezést viselő modellbe tartozó kezdeményezéseket foglalja magába, amelyek muszlimok és keresztények közös tapasztalataira reflektálnak, ahol az egyszerűbb vallásközi érintkezéseket – tehát az első modellt – meghaladván, a problémák megoldását is a különféle vallási közösségek kooperációjára alapozzák ezáltal mélyítve a felek közötti bizalmi kapcsolatot. Érzékletes példázat erre a modellre a libanoni Jezsuita Kollégium maronita keresztény vezetőjének (Naji Khoury) és az egyik legjelentősebb szunnita vallási szervezetnek, a Dar-el-Fatwa korábbi irányítójának (Mohammad Nokkari sejk) szimbolikus közös imája, amelyet 2010 márciusában Libanonban először nemzeti ünnep rangjára emelt Gyümölcsoltó Boldogasszony napján celebráltak.[18]

2015.03.25.  Gyümölcsoltó Boldogasszony - vallásközi - ünnepe Libanonban

Forrás: http://www.asianews.it/news-en/For-Card-Barbarin,-in-Mary,-God%27s-Mercy-embraces-Islam-33946.html

(3) A vallásközi dialógus kivitelezésének formális kereteit a vallási vezetők, elöljárók együttműködései alapvetően meghatározzák, gondoljunk például a különféle szakrális-közösségi eseményekre és vallási színterek kölcsönös látogatására, vagy éppen közös konferenciák kivitelezésére.   Az elmúlt időszakból hozva a példát ilyennek tekinthető a 2017. július elején Egyiptomban megrendezett vallásközi konferencia. (Iszlám és Kereszténység dialógusa: Libanon, mint a vallásközi dialógus nemzetközi központja.)  A konferencián mely – mint a címe is jelzi Libanont állította példaként a térség népei és kormányai számára –  fontos megállapítások hangzottak el a vallások stabilizációs szerepéről:  "Napjaink egyik legjelentősebb konferenciáján vehettünk részt. Szem előtt kell tartanunk, hogy mindannyiunk istene egy és ugyanaz, csak eltérő módon jutunk el hozzá az imáink által; a spiritualitás lelkiségének nagy szerepe van az egyetemes emberi értékek és a békés egymás mellett élés hirdetésében s abban a dialógusban is, amely határok nélkül kell, hogy terjedjen a világunkban."[19]  

 Khoury negyedik modellje a virágzó társadalmi együttélés megteremtésére utal. Ennek eszközei a dialógust szorgalmazó projektek, amelyek az emberek érzelmeire,  moráljára is pozítiv hatással bírnak, erősítik az empátia, a tisztelet és a tolerancia értékeit.[20]

Muszlim-keresztény párbeszéd

Napjaink egyik legelőremutatóbb kezdeményezése a neves síita tudós Sayyed ‘Alī Fadlallah nevéhez köthető, aki az apja szellemiségének nyomdokain hozta létre a Vallások és Kultúrák Fóruma a Fejlődésért és Dialógusért (Religions and Cultures Forum for Development and Dialogue)[21] elnevezésű szervezetet, amelynek igazi potenciálja abban rejlik, hogy minden libanoni – vallásos és nem vallásos – közösség számára igyekszik közös fórumot biztosítani. „A fórum alapvető célja, hogy a közösségek között a dialógus kapuit nyissa meg” – nyilatkozta az ötletgazda, majd hozzátette: „Ennek a fórumnak az igazi ereje abban rejlik, hogy nem a már meglévő koncepciók modern alternatívája akar lenni, hanem egy olyan színtérként értelmezhető, ami például egyaránt jelen van a hétköznapokban, az egyetemeken, a kulturális fórumokon és teljesen hozzáférhető bárki számára, tehát nem korlátozódik egy-egy kiváltságos közegre, mint például az értelmiségi, vallási vagy politikai elitekre.[22]

Emiatt érthető, hogy a fórum alapvetően támogatja az alulról történő, akár spontán szerveződéseket is, ezáltal igyekszik kiszélesíteni a dialógus kultúrájának kiépülése irányába ható színterek lehetőségeit. Továbbá, tisztában lévén a libanoni vallási-szektariánus körülményekkel, Fadlallah kitért arra is, hogy a fórumnak egyaránt kell érinteni társadalmi és politikai kérdéseket is: „A dialógus nem korlátozódhat kizárólagosan a vallási kérdésekre, tekintettel arra, hogy napjainkban nem igazán lehet különválasztani a társadalmi, politikai vonatkozásokat. Ugyanakkor a dialógusnak ügyelnie kell arra, hogy úgy érintsen politikai kérdéseket is, hogy ne váljon a politikai csatározások eszközévé.[23] Bechara al-Rai maronita pátriárka is üdvözölte a kezdeményezést, véleménye szerint a fórum el fog tudni mozdulni a teoretikus szinttől és a hétköznapi emberek körében is a dialógus irányába mutató érdemi változások egyik első formálója lesz.[24]

George Sabra a nagy múltú Közel-Keleti Teológiai Iskola (NEST= Near East School of Theology)[25] elnöke szintén tisztában van azzal, hogy a libanoni vallásközi párbeszéd nem maradhat meg pár magasan képzett értelmiségi teológiai diszkussziójának szintjén, mert akkor vajmi kevés hatása lesz a szélesebb társadalmi közegben. Sabra véleménye szerint, a teológiai párbeszédnek komoly jelentősége van a társadalmi kérdések kezelésében is. E törekvéseknek a szellemében hozták létre 2002-ben a vallásközi találkozásokat rendszeresen szervező Muszlim-Keresztény Gondolatok Fórumát (Forum of Muslim–Christian Thougt).[26] A NEST vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül egyaránt lehetőséget biztosít a tudósoknak, vallási tisztségviselőknek arra, hogy a vitás teológiai kérdéseket (például Jézus halála, felszabadulás teológiája), hermeneutikai problémákat vagy éppen a kereszténység és az iszlám közös pilléreit is vizsgálat tárgyává tegyék. A leginkább fontos cél azonban mégis az, hogy meghaladják a békés egymás mellett élésre vonatkozó sokszor felszínes deklarációkat, s a különféle vallásközi kezdeményezések pozitív hatásai a hétköznapi emberek szintjén is érezhetőek legyenek. Pontosan emiatt lettek nyilvánosak a NEST eseményei, amelyeken bárki részt vehet, s a szakmai előadásokat követően a hallgatóság részéről kérdések, megfigyelések megfogalmazására is biztosított a lehetőség.

A vallásközi kapcsolatokat fókuszba állító kezdeményezések között fontos szerepe van a 2006-ban létrejött Adyan Alapítványnak, amelynek már az elnevezése is üzenetértékű.   Az adyān arab szó annyit tesz, hogy vallások, amit úgy értelmezhetünk, hogy az alapítvány az összes libanoni vallási közösséget szólítja meg.[27] Megálmodói között több tudományterületről érkezett keresztények s muszlimok, nők és férfiak egyaránt vannak.  A szervezet ethosza a spirituális szolidaritásból táplálkozik. Annak ellenére, hogy az Adyan Alapítvány elsősorban Libanonban tevékenykedik, a szervezet igyekszik nemzetközi fórumokon is képviseltetni magát. Külön említésre méltó az a törekvése, hogy a nők közösségbeli egyenértékű helyét és szerepét (például, mint vallási tisztségviselők) is hangsúlyozzák. Az alapítvány a kor kihívásaihoz igazodván, 2017 februárjában indította útjára a pluralizmus ("تعدّديّة") nevet viselő honlapját, amelynek elsődleges célja az online extrémizmusok elleni fellépés, illetve a társadalmi kohézió és a békés egymás mellett élés jegyében a vallási és kulturális sokszínűség elfogadását is igyekszik szorgalmazni.[28]

Vallásközi értékekre fókuszáló állampolgári nevelést célzó tantervek

Forrás: https://english.danmission.dk/blog/2017/06/02/faithbased-curriculum-makes-history-in-lebanon/

Az alapítvány portfóliójának fontos részét képezi az oktatásban való szerepvállalás. Alapvető célja a vallási pluralizmus és békés egymás mellett élés megalapozása az oktatás eszközeivel, az ország jövője szempontjából létfontosságúnak tartja ugyanis, hogy megelőzze a felnövekvő generációk radikalizálódását.[29] Ennek szellemében az alapítvány számos – a libanoni oktatási minisztérium által is támogatott – kutatást folytat az oktatás és a tanárképzés területén. A polgárháború utáni Libanonban különösen releváns kérdés az oktatási rendszer megreformálása, mivel minden közösség a saját történelmi narratívájának szemüvegén és oktatási rendszerén[30] keresztül interpretálja a közelmúlt eseményeit. A közös történelmi emlékezet hiánya a társadalmi törésvonalak egyik fontos forrása.[31] Az oktatási rendszer reformját szorgalmazó törekvések már az 1990-es években elindultak, amelyeknek elsődleges célja a különféle vallási közösségek közötti nemzeti egység érzésének a megteremtése, s eme célhoz rendelt eszközök között találjuk meg az állampolgári ismeretek hangsúlyosabbá tételét, valamint egy új, egységes tankönyv kidolgozását is.[32] Az egységes tankönyv létrehozása igen bonyolult vállalkozás, tekintettel arra, hogy azt minden vallási közösségnek jóvá kellene hagynia. Ugyanakkor – ahogy Mohammad Sammak is utalt rá –  az olykor súlyosan divergáló  történelmi emlékezet és identitás roppant mély törésvonalak kialakulásához járultak hozzá, amelyet viszont csak az oktatás ereje által lehet felszámolni.[33]

Kiút a kiúttalanságból?

Napjainkban Libanon kifejezetten nehéz helyzetben van, talán mondhatjuk azt, hogy történelme során az egyik legnehezebbjében. Az eddigiekben a terjedelmi korlátok tükrében igyekeztünk bemutatni a kicsiny arab országban tapasztalható vallás/felekezet- és kultúraközi kommunikációk igen sajátos arculatát, s elsősorban a keresztények és muszlimok közötti dialógus egy-egy üdítő példázatát helyeztük górcső alá. Ugyanakkor még nem tettünk utalást arra a szignifikáns körülményre, hogy Libanonra külön óriási teher hárul a szíriai háború által menekülni kényszerültek ellátása okán, hiszen a mintegy 6.2 milliós[34] ország már eddig is legalább 1 millió szíriai menekültet[35] fogadott be, ezáltal is tovább bonyolítva az országon belüli vallási és felekezeti feszültségeket.

 A cédrusok országa igen törékeny békét igyekszi fenntartani, amelyet számos külső és belső tényező fenyeget. A történelmi emlékezet megosztottságának és a kurrens destabilizációs folyamatok nehézségeinek a feldolgozásában és békés úton történő megoldásában különösen releváns szereppel rendelkeznek a vallások, felekezetek közötti dialógust szorgalmazó kezdeményezések, különös tekintettel a párbeszéd kultúráját iskolai közegben elplántálni törekvőek. Ugyanis a békét centrumba állító oktatás szignifikánsan hat a vallási harmónia, a politikai tolerancia, a demokrácia és az interkulturális szolidaritáshoz szükséges ismeretek, kompetenciák kialakulására, ami végső soron megteremti a társadalmi kohézió alapjait is, amire napjainkban különösen nagy szükség van nemcsak Libanonban, hanem az egész világban.[36]    

Fodor István


[1] Haberman, Clyde: Pope Appeals to World's Muslims To Help Save a 'Dying' Lebanon. The New York Times, 1989.09.27. Online: http://www.nytimes.com/1989/09/27/world/pope-appeals-to-world-s-muslims-...

[2] Haddad, Yvonne Yazbeck és Fischbach, Rahel: Interfaith Dialogue in Lebanon: Between a Power Balancing Act and Theological Encounters. Islam and Christian–Muslim Relations, Vol. 26, No. 4, 2015: 423-442.

[4] Haddad – Fischbach, 2015: 424.

[5] Abou Assi, Jamil: La formation des religieux au Liban: diversité culturelle, féodalité traditionnelle ou tour de Babel moderne? AgoraVox, 2007.09.24. Online: http://www.agoravox.fr/actualites/religions/article/la-formation-des-rel...

[6] Például törvény előtti egyenlőség, lelkiismereti szabadság, vallásszabadság. Részletesebben: Constitution du Liban (Modifiée en août 2004, mise à jour en cours). Online: http://democratie.francophonie.org/IMG/pdf/Liban.pdf

[7] Tannous, Marie-Rose: Les Mariages Islamo-Chrétiens au Liban: Une Étude Empirique et Théorique. Doktori értekezés: Thèse soumise à la Faculté de théologie de l’Université Saint-Paul dans le cadre des exigences du programme de Doctorat en théologie. Ottawa, 2014: 27-28.

[8] Haddad – Fischbach, 2015: 425-426.

[9] Keresztény közösségek: maronita, görög ortodox,  melkita, örmény apostoli, örmény katolikus, szíriai katolikus, asszír, káldeus, kopt ortodox, római (latin) és protestáns. Muszlim közösségek: síita, szunnita, drúz, iszmáilita, alavita. Továbbá egy igen kicsiny zsidó közösség is jelen van Libanon vallási-felekezeti palettáján. Forrás: Maigre, François-Xavier: Le Liban, une mosaïque confessionnelle fragile. La-Croix, 2012.09.14. Online: http://www.la-croix.com/Religion/Spiritualite/Le-Liban-une-mosaique-conf...

[10] A korábbi francia befolyás alól 1943. november 22-én tudott függetlenedni Libanon, majd (az 1926-os első alkotmányra építve) megszületett a nemzeti/libanoni egyezmény, amelynek pillérei között megtalálhatjuk, hogy Libanon mind a környező, mind a nyugati országoktól független lesz, s az összes lakója (állampolgára) egyenlő státusszal rendelkezik. Al Ariss, 2010: 60.; Az egyezményben a keresztények és a muszlimok egyaránt hitet tettek a békés politikai átmenet szükségessége mellett, ezért az előbbiek lemondtak a francia felügyelet igényéről, míg az utóbbiak lemondtak arról, hogy (Nagy-)Szíriához csatlakozzanak. Saseen, Sandra M.: The Taif Accord and Lebanon's Struggle to Regain its Sovereignty. American University International Law Review, Volume 6, Issue 1. 1990: 59. oldal 9-ik hivatkozási pont.; A Maigre által is használt ’konszenzusos demokrácia’ fogalom a vallási közösségek demográfiai súlyuk szerinti hatalomból való részesedését jelöli. Maigre: La-Croix, 2012.09.14.

[11] Haddad – Fischbach, 2015: 425-426.; Al Ariss, 2010: 60.; Census and Sensibility. The Economist, 2016.11.05. Online: https://www.economist.com/news/middle-east-and-africa/21709535-new-data-...

[12] McCallum, Fiona: The Maronites in Lebanon: An historical and political perspective. In: O’Mahony, Anthony  – Loosely, Emma (szerk.): Eastern Christianity in the Modern Middle East. New York,  Routledge, 2010: 31.

[13] Saseen, 1990: 70.; Interfaith Dialogue in Lebanon. A Cornerstone for Healing and Overcoming Sectarian Divides. In: Abu-Nimer, Mohammed – Welty, Emily és Khoury, Amal I. (szerk.): Unity In Diversity: Interfaith Dialogue in the Middle East. Washington, United States Institute of Peace, 2007: 99.

[14] A képviselőház elnöke ugyan síita lett, de a létrehozott politikai rendszer így sem tudta kielégíteni a közösség érdekképviseleti célkitűzéseit. Saseen, 1990: 68.; Felekezeti értelemben a francia kontroll időszakában alakult ki a divide et impera elve alapján szerveződő hatalmi súlyok disztribúciója, amelynek elsőszámú politikai haszonélvezői inkább a (maronita) keresztények, mint a muszlimok voltak. A politikai rendszer ilyen terű megosztottságából, a reprezentációk egyenlőtlenségéből fakadó frusztrációk pedig egyik kiváltó okai voltak az 1975-ben kirobbant polgárháborúnak. Al Ariss, 2010: 60.; Abu-Nimer, Welty és Khoury, 2007:100.

[15] Tannous, Helen: Religious Diversity and the Future of Education in Lebanon. Mediterranean Journal of Educational Studies, Vol. 2.(1), 1997: 22.

[16] Abu-Nimer, Welty és Khoury, 2007:109.; Boisset, Louis: Muslim-Christian Dialogue in Lebanon in a Glimpse. In: Spivak, D. és Tabbara, N. (szerk.): Christianity and Islam in the Context of Contemporary Culture. Perspectives of Interfaith Dialogue from Russia and the Middle East. UNESCO, St. Petersburg – Beirut, 2009: 59.

[17] Chrabieh, Pamela: Théologies libanaises du dialogue islamo-chrétien: Georges Khodr et Mahmoud Ayoub. Le dialogue islamo-chrétien, Volume 19, numéro 2, 2011: 106.

[18] Rotivel, Agnès: L'Annonciation rassemble désormais chrétiens et musulmans libanais. La-Croix, 2010.03.25. Online: http://www.la-croix.com/Religion/Actualite/L-Annonciation-rassemble-deso...

[19] مؤتمر الحوار الإسلامي المسيحي: لجعل لبنان مركزا دوليا لحوار الأديان. Lebanon Files, 2017.07.01. Online: http://www.lebanonfiles.com/news/1201938; Rövid ugyanakkor jól öszefoglalt beszámoló: طه فرغلى:لبنانيون في مؤتمر الأزهر:الحوار الإسلامي المسيحي جنب لبنان خطر التطرف. تصدر عن مؤسسة دار الهلال الصحفية, 2017.07.01. Online: http://alhilalalyoum.com/news/26379/1-3-2017/لبنانيون-في-مؤتمر-الأزهر:الحوار-الإسلامي-المسيحي-جنب-لبنان-خطر-التطرف

[20] Haddad – Fischbach, 2015: 425.

[21] Hivatalos honlap: http://www.fdcd.org

[22] Mouzahem, Haytham: Lebanese Shiite leader launches interfaith dialogue. Al-Monitor, 2013.11.07. Online: http://www.al-monitor.com/pulse/tr/originals/2013/11/lebanon-interfaith-...

[23] Mouzahem: Al-Monitor, 2013:11.07.

[24] Mouzahem: Al-Monitor, 2013:11.07.

[25] A NEST a Közel-Kelet legrégebb óta fennálló protestáns teológiai intézménye. Hivatalos honlap: http://www.theonest.edu.lb; Ford, Peter: Great contribution from a small Institution. NEST’s commitment to dialogue in Lebanon. Schneller, 2014/2: 16-18.

[26] A Muszlim–Keresztény Gondolatok Fóruma szervezésében megtartott konferenciákon elhangzott előadásokat és hivatalos nyilatkozatokat az Igazság Dialógusa az Együttélésért (Dialogue of Truth for Life Together) nevet viselő publikációs kötetekben jelentetik meg. Haddad – Fischbach, 2015: 434-435.

[27] Teljes nevén: Adyan Alapítvány a Vallásközi Tanulmányokért és a Spirituális Szolidaritásért, az angol elnevezése: Adyan Foundation for Inter-religious Studies and Spiritual Solidarity.

[28] "أديان" تطلق موقع "تعددية" لمواجهة خطاب التطرف. Lebanon24, 2017.02.08. Online: http://www.lebanon24.com/articles/1486568098571551300/

[29] Abu Ghazalah, Veronique:  Lebanon youth initiative aims to combat sectarianism. Al-Monitor, 2014.07.06. Online: http://www.al-monitor.com/pulse/culture/2014/07/lebanon-youth-initiative...

[30] Libanon esetében a társadalmi diverzitás az oktatási rendszerek sokféleségében is megmutatkozik, valamennyi vallási közösség rendelkezik saját iskolával, tankönyvekkel. A curriculum pedig egyaránt merít a francia és az államokbeli oktatási rendszerek és hagyományok milyenségéből. Tannous, 1997: 22.

[31] Abu-Nimer, Welty és Khoury, 2007:101.

[32] Abu-Nimer, Welty és Khoury, 2007:101-102.; Tannous, 1997: 26.

[33] Mohammad Sammak a Committee for Islamic-Christian Dialogue főtitkára, a libanoni mufti és a korábbi miniszterelnök, Rafic Hariri tanácsadója is volt. Kaoues, Fatiha: Building bridges through interfaith dialogue. A conversation with Mohammad Sammak. Accord, Issue 24, 27-28. Online: http://www.c-r.org/downloads/Accord24_BuildingBridges.pdf

[35] Az UNHCR 2017. június 30-ai közlése szerint. Forrás: http://data.unhcr.org/syrianrefugees/country.php?id=122; Továbbá Libanon a rivális Szaúd-Arábia és Irán közötti konfrontáció egyik színtere is, amely körülmény hasonlóképpen az 1975-1989/90 közötti háborús időszakhoz azt jelzi, hogy Libanon újfent külső hatalmak politikai hadszínterévé vált. O’Connel, Gerard: The miracle of Lebanon: Despite tensions, Muslims and Christians live in peace. America, The Jesuit Review, 2016.05.05. Online: https://www.americamagazine.org/content/dispatches/lebanon-shows-christians-and-muslims-can-live-together-peace-middle-east; Libanon kurrens kihívásaival kapcsolatban lásd: Irani, George: Lebanon: Mosaic of Sects of Budding Nation-State? Institute of World Affairs, 2016.09.15. Online: http://www.iwa.org/lebanon-mosaic-of-sects-or-budding-nation-state/; Az Irak és Szíria területén meghatározó, ezáltal Libanonnal szomszédos szélsőséges erők – lásd Dāʻish ("ISIS") – okozta fenyegetettség szintén komoly veszélyt jelent a stabilizációs nehézségekkel küzdő Libanonnak. El Rajji, Rania: The leaves of one tree: Religious minorities in Lebanon. Minority Rights Group International. December 2014: 4-5

[36] Jabbour, Khayrazad Kari: Peace Education in the Lebanese Curriculum. Anadolu Journal of Educational Sciences International, July 2013, 3(2): 52-57.