Demográfiai tél – 2. rész

Időszerű

A fiatalság – hasonlóan a többi európai emberhez – elszenvedi a demográfiai télből következő negatív hatásokat. Ugyanakkor a fiatalok, ellentétben az idősekkel, nemcsak elszenvedik a demográfiai válságot, hanem képesek azt megoldani. Erre a válságra és annak kezelésére azonban fel kell készíteni őket. A fiatalság abból a szempontból is kulcsszereplő, hogy az ő világképe és szemlélete, ellentétben a felnőttek világképével és szemléletével, még formálható. A nevelők még képesek tudatosítani a kelet-európai ifjúság esetében azt, hogy országaik súlyos demográfiai válságban vannak továbbá, hogy az ő kezükben van ennek a válságnak a megoldása is.

A demográfiai rendszerváltásban Magyarország és a többi kelet-európai ország is csak akkor lehet sikeres, ha képes átalakítani az emberek és különösen a fiatalok gondolkodását. Egy olyan közgondolkodást kell kialakítani, amelyben az egyik központi érték a gyermekvállalás. Ennek az összefüggésnek a megértését és internalizálását csak az ifjúságtól lehet elvárni, amelynek a gondolkodását és értékrendjét a korábbi gyakorlat még nem hatotta át.

Ha ebből a szempontból átnézzük a Nemzeti Alaptanterv (NAT) 2012-es törvényét, akkor a következő megállapításokat tehetjük. (NAT 2012).

(i) Sajnos a dokumentumban nem szerepel az a fogalom, hogy „gyerekvállalás”, illetve, hogy „nagycsalád”. A kapcsolódó fogalmak a következő gyakorisággal szerepelnek: „család”: 69, „szaporodás” 23: „szexualitás”: 13, „reprodukció”: 5, terhesség: 1 „népesség”: 6, „népesedés”: 4, „demográfia”: 4, „fenntarthatóság”: 46, „nemzet”: 163, „migráció”: 3, „felelősség”: 10 említés.

(ii) A törvénybe már bekerült a családi életre való nevelés az I.1.1 Fejlesztési területek – nevelési célok című fejezetben. Itt a következőket olvashatjuk a családi életre való nevelésről:

„A család kiemelkedő jelentőségű a gyerekek, fiatalok erkölcsi érzékének, szeretetkapcsolatainak, önismeretének, testi és lelki egészségének alakításában. A szűkebb és tágabb környezet változásai, az értékrendben jelentkező átrendeződések, a családok egy részének működésében bekövetkező zavarok szükségessé teszik a családi életre nevelés beemelését a köznevelés területére. A köznevelési intézményeknek ezért kitüntetett feladata a harmonikus családi minták közvetítése, a családi közösségek megbecsülése. A felkészítés a családi életre segítséget nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a felelős párkapcsolatok kialakításában, ismereteket közvetít a családi életükben felmerülő konfliktusok kezeléséről. Az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is.”

(NAT, Magyar Közlöny 2012 évi 66. szám 10642.o. kiemelés tőlem –TIJ.)

Ez a szövegrészlet szükségesnek látja indokolni, hogy miért kell a NAT-nak foglalkoznia a családi életre való neveléssel, emellett tartalmaz olyan szófordulatokat, hogy „harmonikus családi minták közvetítése”, ill. „felkészítés a családi életre”. Az nagy előrelépés, hogy a családi életre való nevelés (CSÉN) bekerült az alapvető nevelési célok közé, s így beépült a különböző műveltségi területekbe és tantárgyakba (Farkas 2012). Másrészről ez a szövegrészlet egyáltalán nem beszél a gyerekvállalásról. Sőt, ahogy említettem az egész NAT 2012-ben nincs benne az a szó, hogy gyerekvállalás.

(iii) Egy további kérdés, hogy az így megfogalmazott nevelési cél, vagyis a  gyermekvállalásra való nevelés milyen műveltség területeken és tantárgyakban jelenjen meg. Összhangban a kapcsolódó fogalmakkal, véleményem szerint, a gyermekvállalásra való nevelés témája a következő öt műveltségterületen illetve tantárgyakban jelenhet meg:

(iii/1) A biológiai órán a szaporodás fogalmához kapcsolódóan kell beszélni arról, hogy minden élőlény, így az ember is halandó lény, ezért a szaporodás nélkülözhetetlen része az élet fennmaradásának. A növényvilágban és az állatvilágban a szaporodás a biológiai folyamatok és ösztönök révén szinte automatikusan biztosított, ezzel szemben az ember ezt a területet is irányítása alá vonta; a fogamzásgátlás segítségével szétválasztotta a szexualitást és a reprodukciót, s ezért számos országban, így például Európában is az emberek a szükségesnél kevesebb gyereket vállnak. Ez pedig a demográfiai tél már jól ismert jelenségéhez vezet.

(iii/2) A környezeti témakörön belül az egyik központi fogalom a fenntarthatóság. Megjegyzem, hogy a „fenntarthatóság, környezettudatosság” ugyanolyan nevelési cél, mint a családi életre való nevelés. Érdekes, hogy míg a családi életre való nevelés fogalma máshol nem szerepel az anyagban, addig a fenntarthatóság fogalma számos más helyen is, összesen 46-szor jelenik meg, sőt a fenntarthatóság fogalma a 9-12. évfolyamhoz hozzá is van rendelve (NAT 11.3 pont, 10719 oldal). A biológia, ill. környezetvédelem tanárnak rá kell mutatnia, hogy a népességcsökkenés és az elöregedés egy fenntarthatósági probléma. Ez a nézet összhangban van a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFT 2013) megállapításával, amely a magyar demográfiai helyzetet fenntarthatatlannak tekinti. „Magyarország népessége veszélyes ütemben fogy.” – olvashatjuk. Világos, hogy egy népességében folyamatosan csökkenő társadalom nem fenntartható. Ilyen a magyar társadalom is, amelynek a lakossága az 1980-as évek óta 1 millióval csökkent.

(iii/3) A család fogalmához kapcsolódóan is lehet és kell beszélni egyrészt az alacsony gyermekvállalásból származó problémákról, másrészt arról, hogy ez a probléma csak úgy oldható meg, hogy minden fiatal legalább 3 gyerek vállalását tűzi ki célként. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ezt a problémát nem lehet megoldani a nagycsaládos életforma elterjedése nélkül. Itt érdemes beszélni arról, hogy a nagycsaládos életforma miben különbözik a gyermektelen vagy az 1-2 gyereket vállalók életformájától. Az egyik ilyen fontos különbség, hogy míg az utóbbi esetben a szülők kiszolgálják a gyerekeket, addig az előbbi esetben a gyerekeknek muszáj részt venniük a háztartási munkákban.

(iii/4) A nemzet fogalmához kapcsolódóan szintén lehet és kell beszélni a demográfiai problémákról. Rá kell mutatni arra, hogy a nemzet fennmaradása szempontjából jelenleg a legsúlyosabb probléma az alacsony termékenységi arányszám, amely reális veszéllyé teszi a nemzethalál kérdését. Ennek a témakörnek a felvilágosodás magyar irodalmában hosszú múltja van. A népességfogyás problémájának hosszútávon csak egyetlen jó megoldása van, nevezetesen, hogy a fiatalok több gyereket vállalnak. Az állam, illetve a társadalom nem tud gyereket teremteni, erre csak a családok képesek. Itt lehet érinteni azt a kérdést is, hogy a migráció (bevándorlás) hosszú távon milyen kockázatokkal jár, illetve lehet-e erre építeni egy nemzet fennmaradását. Végül a harmadik elvi lehetőség, ami a tudományos-fantasztikus irodalomban, illetve a transzhumán ideológiában gyakran felmerül: a halhatatlanság, illetve, ami talán reálisabban megvalósítható, az, hogy a gyerekeket lombikokban gyártsuk. Az egy másik kérdés, hogy ha technikailag lehetségessé is válik ez a „szép új világ”, a megvalósulását akarjuk-e?

(iii/5) Az etika órán a gyermekvállaláshoz kapcsolódó felelősség problémáját lehet és kell megbeszélni. Ideáltipikus esetben a gyerekvállalás egy szabad és felelős döntés eredménye, ahogy azt a Teheráni Nyilatkozat (Proclamation of Teheran 1968) is megfogalmazta. A szexuális forradalmat követően gyermekvállalással kapcsolatban a modernitás ingája kilengett a szabadság irányába és háttérbe került a felelősség kérdése. Vannak olyan országok, elsősorban az angolszász társadalmak (pl. Új-Zéland 2; USA, Írország: 1,9 gyerek/nő), ahol a gyermekvállalással kapcsolatos szabad döntés pont ideális termékenységi arányszámot eredményez ((Population Reference Bureau 2016). Ezekben az országokban tökéletesen vagy majdnem tökéletesen működik a demográfiai láthatatlan kéz, tehát ezekben a társadalmakban nincs szükség arra, hogy a társadalom a gyermekvállaláshoz kapcsolódó felelősségét is hangsúlyozza. Másrészt vannak olyan országok, ahol túl magas vagy túl alacsony a termékenységi arányszám. Ezekben az országokban nem működik a demográfiai láthatatlan kéz, azaz önmagában az individuális szabadság nem elégséges. Itt a demográfiai dilemma a következő: hagyjuk, hogy a „demográfiai ököl” lesújtson a népességre és a társadalomra vagy pedig a fiatalokat a felelős döntésre ösztönözve megoldjuk ezt a válságot. Azt mindenki elfogadja, hogy a már megszületett gyermekkel kapcsolatban a szülőknek van felelőssége. Belátható, hogy a túl alacsony (vagy éppen túl magas, de ez most nem témánk) termékenységi arányszám esetében a felelősség fogalmát ki lehet és ki kell terjeszteni a gyermekvállalásra is.

Összességében tehát azt javaslom, hogy a gyermekvállalás fogalma és azon belül a legalább 3 gyermek vállalásának a fogalma kerüljön bele a NAT-ba. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi alacsony gyermekvállalási hajlandóság fenntarthatatlan, továbbá a magasabb gyermekvállalási hajlandóság elérésében az oktatás is sokat tud segíteni. Tanulmányomban rámutattam arra, hogy egy ilyen jellegű nevelő munka elsősorban a következő műveltségi területeket és tanórákat érintené: reprodukció (biológia), fenntarthatóság (biológia és környezetvédelem), család, nemzet (magyar és történelem), felelősség (etika). Végül újra szeretném hangsúlyozni, hogy a gyerekvállas nemcsak morális, hanem gazdasági kérdés is. Csak akkor méltányos elvárás a fiatalokkal szemben, hogy igyekezzenek legalább 3 gyereket vállalni, ha a társadalom kompenzálja a gyerekvállalásból és nevelésből származó költségeiket. Ez természetesen a társadalom gazdasági érdekviszonyainak az átalakítását is megköveteli.

Felhasznált Irodalom

Demény Pál 2016. Európa Népességpolitikai dilemmái. In Demény Pál 2016: Népességpolitika. A közjó szolgálatában. KSH Népességtudományi Kutatóintézet. 165- 187. 167.

Demographic Winter: The decline of the Human Family. SRB Documentary LLC, USA, 2008. 52 min. angol nyelvű, magyar felirattal. Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web https://gloria.tv/video/2Xx6FikMbt6N1Cg3ZZf3ucKzg

Farkas Péter (2012): A családi életre nevelés bevezetésének alapkérdései. Oktatás-nevelés 68- 74. Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://epa.oszk.hu/02900/02943/00055/pdf/EPA02943_kapocs_2012_4_68-74.pdf

Gál Róbert Iván (2007): A gyermeknevelés költsége és a társadalmi kompenzáció. Tárki Társadalomtudományi Intézet. Budapest 2007. 20-22.o.

Geohive (2015): Current world population. United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division. World Population Prospects: The 2015 Revision. http://www.geohive.com/earth/population_now.aspx (Letöltés: 2016-05-15)

Goldstein, J, R.; Kreyenfeld, M.R. (2010): East Germany overtakes West Germany: recent trends in order-specific fertility dynamics. MPIDR Working Paper WP-2010-033, pp.37.

Hetek (2017): Nem baba – A szülőképes korú nők 45 százaléka gyermektelen. Hetek 2017 01 27. Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://www.hetek.hu/hatter/201701/nem_baba_a_szulokepes_koru_nok_45_szazaleka_gyermektelen

HVG (2015): Ha így folytatjuk, 2100-ra tíz magyarból négy marad. HVG 2015 augusztus 10. 06.30 Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://hvg.hu/gazdasag/20150810_Ha_igy_folytatjuk_2100ra_lefelezodunk

HVG (2017): Negyvenmilliós kérdés. HVG 2017 január 12. szám.

Kapitány Balázs (2015): Demográfiai fogalomtár. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest. Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/38-teljes-termekenysegi-aranyszam

KSH (2011): Családok száma és életkörülményei. Háztartások, családok életkörülményei. in Népszámlálás 2011.  Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_haztartas

NAT (2012): Nemzeti Alaptanterv. Magyar Közlöny 2012 évi 66. szám Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://ofi.hu/nemzeti-alaptanterv

NFFT (2013): Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Titkára, Budapest. 39.o.

Population Reference Bureau (2014): World Population Data Sheet.  Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web  http://www.prb.org/pdf14/2014-world-population-data-sheet_eng.pdf

Popuation Reference Bureau (2015): World Population Data Sheet.  Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web   from the http://www.prb.org/pdf15/2015-world-population-data-sheet_eng.pdf

Population Reference Bureau (2016): World Population Data Sheet.  Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web  http://www.prb.org/pdf16/prb-wpds2016-web-2016.pdf 13.o.

Proclamation of Teheran (1968): Final Act of the International Conference on Human Rights, Teheran, 22 April to 13 May 1968, U.N. Doc. A/CONF. 32/41 at 3 (1968). Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web https://www1.umn.edu/humanrts/instree/l2ptichr.htm

Rosenberg, Matt (2017): Current World Population  ThoughtCo.  May 28, 2017. Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web https://www.thoughtco.com/current-world-population-1435270

Tóth I. János (2016): Javaslat a főállású szülő intézményének a bevezetésére. Valóság 59: (12) pp. 33-42. 

United Nations Population Division (2017): Total fertility rate (births per women). The World Bank. Retrived June 15, 2017  from the World Wide Web http://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.TFRT.IN?end=2015&start=1960&view=chart

Demographic Winter and Its Pedagogical Implications

Abstract

Low fertility rates currently represent a very serious problem across Europe (1.6 children/woman) and East Asia (1.6 children/woman). “In the great majority of the EU’s 28 member countries, fertility is far below the level that would be necessary for the reproduction of the population over time. If it were maintained in the coming decades at such a low level, population size in the affected countries would be cut by more than half in the short span of two generations – roughly 60 years” (Pál Demény 2016). The phrase “demographic winter” refers to what happens when human populations become unbalanced as the result of too few children being born and the elderly living longer. The only possible solution to this crisis is the radical increase in the number of births and in fertility rates. Young people are not only affected by the “demographic winter”, but are also able to solve it. What I suggest in my paper is that the issues related to “demographic winter” and to the higher willingness to have children (a minimum of 3) should be integrated into the National Curriculum. The educational material would be divided into several components to be distributed across the following disciplines and subjects: reproduction (biology), sustainability (biology-environment protection), family, nation (literature and history), responsibility (ethics). Childbearing is not only a moral issue, but an economic one as well. Young people can be expected to strive to have at least 3 children only if society compensates them for the costs of childbearing and childrearing. This, in turn, requires the transformation of the society’s vested economic interests, but the discussion of such transformations is beyond the scope of the present paper.

Keywords: population decline, fertility rate, National Curriculum

 

2018. július 22.