Hamarosan nem lesz rés a pajzson – az ózonréteg megmentése

A kilencvenes évek nagy környezetvédelmi problémája az ózonréteg elvékonyodása volt. A probléma hatalmas nyilvánosságot kapott, szinte mindenki hallott róla, aki már élt akkor. Példátlan nemzetközi összefogással sikerült az aggasztó folyamatot megállítani. Nézzük meg, hogy mi is történt pontosan, hol tart ez a folyamat ma, és hogy miért nem összehasonlítható az ózonréteg pusztulása a klímaváltozással.

Az ózon egy kékes színű gáz, ami a sztratoszférában (a légkör 12-50 kilométeres magasságában) található meg elsősorban. Az ózonréteg vastagsága az időjárási viszonyoktól és a földrajzi elhelyezkedéstől függően változik, de mindenütt nélkülözhetetlen funkciót lát el: magába szívja a nap ibolyán túli (UV) sugarait. Ha nem lenne az ózonpajzs, az minden élőlényt károsan érintene a növényektől a mikroorganizmusokon keresztül egészen az emberig.

A problémáról legelőször két tudós jelentetett meg tanulmányt még 1974-ben. Rowland és Molina tanulmánya szerint a széles körben használt és népszerű CFC anyag az ózonréteg pusztulását okozza, ami beláthatatlan következményekkel lesz a földi életre. A két tudós megdöbbenve a saját kutatásaik eredményein, egy több évtizedes harcba kezdett, hogy felhívja az emberek a figyelmét a veszélyre. Nem az emberek közönyét volt nehéz áttörniük, hanem egy nagyon jól jövedelmező üzletág képviselői harcoltak ellenük, akik KGB-ügynöktől futóbolondig mindennek elmondták a tudósokat, csak hogy hiteltelenné váljanak a közvélemény szemében.

Hangjuknak csak akkortól lett nagyobb súlya, amikor az Antarktiszról érkező légköri adatok egyre inkább megerősítették az elméletüket. 1984-re a déli sark feletti ózonpajzs vastagsága harmadával csökkent a korábbi évtizedekhez képest. A csökkenést, ahogy Rowland és Molina rámutatott, a CFC, vagy népszerűbb nevén a freon okozta. A CFC olyan szénhidrogén, amely fluort, vagy klórt is tartalmaz. Az anyagot a 20. század elején alkotta meg egy Freon nevű cég (innen a név), hogy a hűtőgépekben használják hűtőanyagként a korábbi mérgező anyagok helyett. Ahogy lenni szokott, az újítás elsőre nagyszerűnek tűnt. Az ártalmatlan, stabil, jó hűtőképességű anyagot ráadásul nem csak a hűtőgépeknél lehetett használni, hanem számos egyéb helyen: dezodorok hajtógáza, szigetelőanyagok összetevője, elektromos tűzoltó anyag. Az anyagokat bár az emberek használták, az ózonlyuk mégis a déli sark felett vékonyodott el. Ennek az az oka, hogy az Antarktisz felett megfelelően alacsony a hőmérséklet és olyan irányú a szél, ami ennek a káros folyamatnak a legjobban kedvez.

Miután egyre több bizonyíték került napvilágra a CFC-k ártalmas hatásáról, egész gyorsan sikerült megfelelő lépéseket tenni. 1987-ben a Montreáli Jegyzőkönyv keretében kidolgozták, hogy mennyi idő alatt lehet a nullára csökkenteni a káros anyagok felhasználását. Egyedülálló módon ezt a Jegyzőkönyvet a világ összes országa aláírta, amiben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy az elmaradottabb országok anyagi támogatást és tágabb kereteket kaptak a program végrehajtására.

Mára a tervet szinte teljes mértékben sikerült végrehajtani. 1989-ben még 1,2 millió tonna CFC került a légkörbe, a 2010-es évekre azonban sikerült ezt szinte a nullára csökkenteni. Ez sajnos még nem jelenti, hogy az ózonréteg teljesen helyreállt, mivel ezek a káros anyagok akár 100-150 évig is elvannak a légkörben. Ha minden a tervek szerint halad, akkor az Antarktisz felett található elvékonyodás 2060 körül fogja újra elérni az 1980 előtti szintet, a Föld többi részén ugyanez egy-két évtizeddel korábban fog bekövetkezni. Ha nem léptünk volna időben, akkor 2050-re a rés az ózonpajzson a tízszeresére nőtt volna, ami sok millió bőrrák és szürke-hályog megbetegedést okozott volna és ki tudja milyen egyéb problémákat az ökoszisztémában.

A szakértők három tényezőnek tudják be, hogy miért sikerült ilyen gyorsan reagálnia a problémára: a veszély teljesen világos volt (1), amit a szatellit képek gyönyörűen tudtak érzékeltetni (2) és a megoldás viszonylag könnyű volt, hiszen csak néhány anyagot kellett helyettesíteni (3).

Adja magát a gondolat, hogy ha ezt a problémát ilyen nagyszerűen tudta kezelni az emberiség, akkor miért nem tudjuk ugyanilyen módon megoldani a klímaváltozást is. Nos a fő probléma, hogy az ózonréteg elvékonyodását csak egy-két összetevő okozta, melyeket viszonylag gyorsan le lehetett cserélni. Ezzel szemben a klímaváltozás, az energia előállítása egy ezerszer összetettebb problémarendszer, ahol minden mindenre hatással van. Ráadásul a környezeti probléma mellett komoly gazdasági aspektusa is van, így azt sokkal nehezebb lesz kezelni.

Az eredeti cikk itt olvasható.
Egyéb források: 4_kristof.doc (live.com)
Ozone Warning : He Sounded Alarm, Paid Heavy Price – Los Angeles Times (latimes.com)
A szemlét készítette: Papp Gergely

2023. február 21.

Adatvédelmi áttekintés
Barankovics Alapítvány

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolnak a böngészőjében, és segíti a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

Feltétlenül szükséges sütik

A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.

Funkcionális sütik

Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak statisztikája.

A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.