Digitális eszköztár kiépítése, távmunka, e-mailmenedzselés, digitális kézügyesség, hivatkozási információkezelés. Mind olyan fogalmak, melyek a COVID-19 előtt rengeteg munkavállaló számára vagy ismeretlenül hangzottak vagy a puszta említésük is szorongással töltötte el őket tudván: megint valami új virtuális eszköz használatát kell elsajátítani. Az információs társadalom nyújtotta változások – mint minden technológiai forradalom során – egyesek számára lehetőséget, mások számára kellemetlenséget jelentenek. A munkaalapú társadalom irányából az adatvezérelt társadalom felé mozdultunk el a digitális technológiák alkalmazásával. Bár a mindennapi kommunikáció során nem volt idegen a videótelefonálás, az e-mailkezelés vagy a felhő alapú adattárolás, ezek néhány informatikai munkaterületen kívül nem voltak jellemzőek. A vállalati környezetben alapvetőnek számító stabil és szélessávú internet, a jó minőségű kép- és hangalkotó eszközök a világjárvány következtében az otthonokban is szükségessé váltak a hatékony munkavégzéshez. Az információs eszközökön végbemenő munkavégzés során rengeteg adat keletkezik. Az információs társadalomban ezen adatok birtoklása, felhasználása, cseréje vált a gazdaság fő mozgatórugójává. A pandémia tehát, miközben egészségügyi katasztrófát okozott, egyben lendületet is adott a digitális átalakulásoknak, utat nyitott a negyedik ipari forradalom valódi kibontakozása felé.

A legextrémebb átalakulás egyértelműen a munkavégzéshez kötött elvárásokban és képességekben jelentek meg. A legnagyobb félelem az automatizált folyamatokban van jelen. Ezek a munkák nem igényelnek különösebb szakképzettséget, így a betanított munkákat a robotika és a mesterséges intelligencia veszi át. A gépek sokkal nagyobb hatékonysággal képesek elvégezni feladatokat, így az emberi jelenlét szükségtelenné válik. Azok a szakmák maradnak fent, ahol a szociális és érzelmi intelligencia, az absztrakt gondolkodás dominál. Ezek azonban egyelőre rosszul fizetett tevékenységi körök. Rövidtávon ez a munkanélküliség növekedését jelenti, ugyanakkor az információs és kommunikációs technológiák új foglalkozásokat teremtenek meg. Ezért a kormányoknak folyamatosan dolgozniuk kell új digitális szakpolitikák és oktatási tervek kialakításán. Ez a legnehezebb feladat, hiszen a digitális technológiák fejlődése sokkal gyorsabban zajlik és akár évente újabb iparági forradalmak állhatnak be – ilyen jelenleg a mesterséges intelligencia alkalmazási lehetőségei. A sikeresen alkalmazkodni tudó munkavállaló az algoritmusok által kigyűjtött adatokat szűri, értelmezi és elemzi. Alapvető képességek közé fog tartozni a digitális műveltség, így ennek nem egy specifikus szakmának kell lennie. Az információs társadalom sikeres munkavállalója már rendelkezik ezekkel a skillekkel és ezen felül bír valamilyen szakmai specifikummal. Ilyen például az adatelemzés és a mesterséges intelligenciával való együttműködés, illetve annak felügyelete. A tesztelési fázisban egyre jellemzőbbé válik a digitális iker (digital twin) megjelenése: a prototípust szenzorokkal látják el és a számítógépes program valós idejű szimulációt képes futtatni a kinyert adatokkal. Ezáltal nem kell több hasonló gépet építeni, hogy más-más körülmény között tudják tesztelni azokat, sokkal költséghatékonyabb lesz a gyártási folyamat. A Dolgok Internete (Internet of Things), a kiterjesztett/kibővített valóság (extended/augmented reality) a mindennapos munkavégzés részévé válik. Az adatalapú munkavégzéshez szükséges a folyamatos, gyors hozzáférésű és az ötödik generációs mobilhálózat (5G), a „hálózatok hálózata” is elengedhetetlen már a megfelelő szimuláció lefuttatásához, az adatkommunikációhoz.

Mit kezdjünk az így létrejövő rengeteg adattal?
A digitális forradalom következtében létrejövő adatmennyiségünk 2025-re elérheti a 172 zettabytet. Hogy vizualizáljuk, ez olyan mennyiségű adat, amit, ha DVD-re próbálnánk rögzíteni, nagyjából 222 alkalommal érné körbe a földet. Erre az óriási mennyiségű adatra szükségük van mind a vállalatoknak, mind a fejlesztőknek, de ugyanúgy kormányoknak és akár magánembereknek is, hogy piaci folyamatokba be tudjanak kapcsolódni. Az adat pénzzé való konvertálása jelenleg a technológiai iparban érdekelt cégek részvényein múlik. Vagyis, minél több adat felett rendelkeznek ezen vállalatok, annál nagyobb értékkel bírnak részvényeik a tőzsdén. Ez a váltás a 1990-től, a World Wide Web és a dotcom rendszer megjelenésével kezdett terjedni, majd a kétezres évek elején ismerték fel a benne rejlő lehetőséget. Az akkor még viszonylag csekély tőzsdei értékkel bíró – vagy még nem is létező cégek –, mint a Microsoft, az Amazon, az Apple és a Meta (Facebook) befektetői látták az ipari váltás a részvények piacán is. A klasszikus ipari termelésre szakosodott vállalatok folyamatosan vesztettek piaci értékükből és alig tíz év leforgása alatt a technológiai startupok vették át a vezető szerepet a tőzsdepiacon. Az adatok cseréjének viszont lehet egy semleges, a pénztől mentes megközelítése is, ami az adatok egyedi jellegére összpontosít. Az adatok mindenkinek más értékkel bírnak, ami valakinek szemét, az a másiknak kincsesbánya. Az egyedi jelleg ezt a tulajdonságot jelenti és a hagyományos használati eszközökkel szemben ez a hatalmas előnyük. Az adatok cseréjéhez. Ebben a formában az adatokat barter jelleggel cserélik a tulajdonosok. Ha valakinek villamosgyártáshoz szükséges technológiára van szüksége, akkor cserélhet olyannal, aki orvosi képalkotó műszerek tervezésére specializálódott, amennyiben arra van szüksége. Ilyen rendszer a Data for Common Purpose Initiative (DCPI), amely tesztelés alatt van már Kolumbiában, Indiában, Japánban és Norvégiában is. A klasszikus, részvény- és pénzpiaci megközelítéssel szemben ennek nagy előnye, hogy az adat mindig az eredeti tulajdonos kezében marad, így számtalan tranzakciót lebonyolíthat vele, míg a részvény nem képzi saját tulajdonát eladás után.

A digitális technológiák alkalmazása egyelőre csupán az informatikailag fejlett országok boldogulását szolgálja. Ahogyan az előző ipari forradalmak során, így most is a perifériás, valamint a fejlődő országok lemaradnak. Jelenleg, a világ lakosságának közel fele nem csatlakozik rá az Internetre és nem használ semmilyen mobilkommunikációs eszközt. Az ő esetükben a digitális szakadék sokkal nagyobb károkat fog okozni, mint az, hogy kimaradtak az ipari forradalomból.
Szitás Péter
Forrásjegyzék
Giacomo Lee: Technology and the Future of Work: A lot more than just Zoom calls. Verdict. 2021.07.02.
David Souter: Inside the Information Society: Jobs? What jobs? APC. 2022.11.04.
Ram Venkatraman: People will drive digital workforce transformation. UNtoday. 2023.03.01.
Brian Beers: Old Economy vs. New Economy Stocks: What’s the Difference? Investopedia. 2022.05.30.
Válogatás korábbi hasonló írásainkból:
A kapitalizmus arcai – 4. rész. Hogyan alakítják pénzzé a gondolatainkat a kapitalizmusban?
A pénz logikája. 5. rész: kriptovaluták kora
Digitális korban élünk, ezért fontos, hogy megértsük az adatokat.
