Egy termékeny párbeszéd a családokért
Az ELTE és a Barankovics István Alapítvány társszervezésében június 20-án rendezték meg a „Jövőnk a gyermek” konferenciát, ahol 265 kutató és érdeklődő volt jelen. A konferencia szervezőinek célja az volt, hogy a kormány képviselői, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) vezetői, valamint az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely előadói bemutassák családépítő javaslataikat a szakma képviselői számára. Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhelyben csaknem 300 szakember működik évek óta közre a társadalmi folyamatok elemzésében, tanulmányok készítésében, javaslatok kidolgozásában és workshopok szervezésében a népességfogyás megállításáért. A rendezvény a párbeszéd egyik fórumaként a kereszténydemokrata családpolitika kiindulási pontjait, útkeresésének irányait és eddigi eredményeit volt hivatva reprezentálni.
„Ki-ki a maga helyén tegye a dolgát”
A házigazda egyetem rektora Borhy László akadémikus az ELTE nevében köszöntötte a konferenciát. Megnyitó beszédében egy olyan ország jövőképét vázolta, ahol „jó örökösnek, de jó örökhagyónak is lenni”, mert – mint mondta – „minden, ami a jövőben vár ránk annak eredménye, amit a jelenben cselekedünk.” A társszervező Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke, Mészáros József megnyitójának fő üzenete a kereszténydemokrata értékek mentén fogalmazódott meg. Az elnök a családpolitika vonatkozásában hangsúlyozta a szubszidiaritás elvét, ami szavaival élve aktuálisan azt jelenti „ki-ki a maga helyén tegye a maga dolgát, azt, amit a gondviselés ránk szabott”.

Mészáros József, a társzervező Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke
A családoknak szükségük van a támogató kormányzati politikára, de a demográfiai krízis kezelése nem lehetséges a magyar emberek, az egész társadalom összefogása nélkül, s e tekintetben a közösségi hálónak kiemelt jelentősége lehet. Válaszként az ellenzék gyakorta emlegetett vádjaira a konferencia több előadója hangsúlyozta, hogy a kormányzati eszközöknek nincs kényszer jellege, az állam nem beleszól a párok életébe, hanem támogatást nyújt, azaz lehetőséget teremt, s az emberek szabad választásán múlik, hogy élnek-e ezekkel. Novák Katalin családpolitikáért felelős államtitkár nyitó előadásában például úgy fogalmazott, hogy a demográfiai krízis kezelése a „legszemélyesebb közügy”, aminek megoldása az állampolgárok kezében van, a feladat „a fiatalok előtt álló akadályok lebontása”.
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője beszédében a kereszténydemokrata perszonalitás elvét és a belőle következő emberi méltóság védelmét vonatkoztatta a családpolitikai kérdésekre, valamint kitért a jogok és kötelességek egyensúlyának fontosságára is. A politika kötelességét abban jelölte meg, hogy „lehetőséget teremtsen arra, hogy az egyéni döntés megtörténjen.”
Kié lesz a jövő?
A konferencia témája iránt a résztvevők nagy számában is tapasztalható érdeklődés nem véletlen: a családok évében nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk újabb hírrel, vagy sokkoló adattal, amely ne utalna a demográfiai krízis enyhítésének sürgető szükségességére. A konferencián elhangzottakból a következő gondolatmenet rekonstruálható. 37 éve fogy a magyar népesség, azaz több ember hal meg, mint ahány születik, aminek következtében 1 millió fővel lettünk kevesebben. Magyarország többször szenvedett olyan volumenű emberveszteséget, mint amilyen a 2. világháború következtében történt. Ezzel Európában a termékenységi ráta tekintetében az utolsók közt vagyunk. Ma a magyar települések 2/3-án csökken népesség. Konkrét friss kutatási adat, hogy például 35 és 45 év közötti 1.6 millió magyar nő 41%-a gyermektelen.

A kutatások azt jelzik, hogy még a kívánt gyermekek egy része sem születik meg különböző okok miatt. Makrogazdasági szempontból ez azt jelenti, hogy a termelékenység növeléséhez szükséges humán erőforrások nem állnak a rendelkezésre, ami hosszú távon a GDP csökkenését jelenti, az infláció növekedését eredményezi, a nyugdíjak finanszírozhatóságát veszélyezteti. Amennyiben nem történik látványos demográfiai fordulat az előttünk álló perspektívák talán még ijesztőbbek, hiszen pár év múlva kilépnek a szülőképes korból az 1953-56 közötti Ratkó-korszaknak, ennek a sajátos „magyar baby boomnak” az unokái, ami a fent jelzettnél is nagyobb és hirtelen népességcsökkenést von majd maga után. 2060-ig 9,4 millió főre csökkenhet a magyar népesség, de van olyan számítás is, ami szerint 6,7 millióra zuhan – feltéve, ha nem jönnek bevándorlók és nem történik egy hatékony beavatkozás következtében fordulat a jelenlegi trendekben.
Kopp Mária nyomdokain
Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a magyar életminőség és lelki egészség pszichoszociális tényezőinek vizsgálata terén végzett korszakalkotó munkásságával írta be magát a magyar tudománytörténetbe. Elsőként jelentette ki, hogy a magyar fiatalok családpártiak, szeretnének gyermeket, célul tehát azt kell kitűzni, hogy „szülessenek meg a kívánt és tervezett gyermekek”. Kopp Mária örökségének képviseletére, kutatási eredményeinek gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatára, a politika és a tudomány közti közvetítésre, szakpolitikai döntéselőkészítésre jött létre a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS). Elnöke, Fűrész Tünde előadásában jelezte, a Kopp Mária által alapított népesedési kerekasztal javaslatai közül a kormány már néhányat – gyed extra, napközbeni ellátás, családi típusú adózás, családi életre nevelés – bevezetett. A kérdéskör kapcsán a materiális és mennyiségi szemléleten túlmutató minőségi gyermekvállalás feltételeit és gyermeknevelés szempontjait emelte ki.

Fűrész Tünde, a KINCS elnöke
Ezt a konferenciát épp az különböztette meg egy hagyományos demográfiai eszmecserétől, hogy szemléletmódja túlmutatott a statisztikai megközelítésen, a pusztán anyagi feltételek megteremtési útjainak keresésén, s a feladatokat az előadók komplex módon, a lelki tényezők figyelembe vételével közelítették meg. Mint azt Benda Józsefnek az Összefogás a Gyermek és Családbarát Szakértői Műhely vezetőjének történeti kutatásai is bizonyították a pusztán gazdasági jellegű beavatkozások a múltban sem voltak képesek önmagukban megváltoztatni a népességfogyás trendjeit. A családi jólét növelése fontos, de nem elégséges feltétel. Egy társadalmi megújulás forgatókönyve holisztikus szemléletet követel, amelyben a szocializációs hatásokat, a ma éppen nem családcentrikus közgondolkodás trendjeit, és további lelki tényezőket is számításba kell venni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az általános bizalom és az élettel való elégedettség terén a felmérések szerint magyar lakosság az utolsók közt van Európában – vélekedett Szoboszlai Attila szervezetfejlesztő. Novák Katalin is hangsúlyozta előadásában, hogy a családközpontú gondolkodásnak az élet minden területén meg kell jelennie, Harrach Péter pedig a közgondolkodás átalakításának feladatát emelte ki. Egy, a KDNP parlamenti frakciója által megrendelt reprezentatív kutatás szerint a házasságok és gyermekszületések elmaradásának második leggyakoribb oka a párkapcsolatok stabilitásával kapcsolatos bizalmatlanság. Lázár Fülep Tímea, aki a kutatási eredményeket ismertette a gyermekvállalás és a személyes múlt összefüggéseire koncentrálva aláhúzta, hogy a boldog családban nevelkedettek körében nagyobb a gyermekvállalási hajlandóság. A családok lelki megerősítésének szükségességét szinte minden szakma képviselője fontosnak tartotta. Zseni Annamária pszichiáter az „életerő lekötöttségének” okait kutatva arra a kérdésre keresett választ, hogy miért mutatnak patológiás tüneteket a ma élő generációk. Véleménye szerint a negatív nemzeti énkép a kollektív tudattalanban őrzött nemzeti traumákból ered, amelyek feldolgozása lehetővé tenné a pozitív fejlődést. A lelki tényezők alakításában, a családbarát szemlélet erősítésében kulcsszerepe lehet az iskolának, még inkább a pedagógusképzésnek, ahol a pedagógusokon keresztül lehet hatni a szülők és a társadalom szemléletmódjára. Kolosai Nedda előadásában rámutatott, hogy az ELTE 9 év alatt közel 20 ezer pedagógust képzett, akik további több ezer család értékrendszerérét képesek formálni azáltal, hogy felkészítést kaptak a családi éltre nevelés terén. Fontos továbbá a társadalmi szereplők együttműködése a civilektől az egyházakon keresztül a tudományos szféra szereplőivel bezárólag. A konferencián az ELTE BTK dékánja Sonkoly Gábor bejelentette, hogy egykori professzoruk Granasztói György , a történeti demográfia kutatójának nyomdokain haladva interdiszciplináris kutatóintézetet hoznak létre a témában. Az Óbudai Egyetem azzal mozdult el a családbarát intézménnyé válás irányába, hogy a hallgatóknak választható tárgyként felkínál a családi életre nevelés témájában kurzust, valamint párkapcsolati tréningeket is tart az érdeklődőknek.

A Hivatásos Szülők (HISZÜK) program tájékoztató anyaga. A program részletei itt tekinthetők meg.
Merre tovább?
A családtámogatási rendszerünk már most is az unió élvonalában van. 2013-ban a GDP 3.6%-át kötötte Magyarország e célra. A magyar családpolitika sikerét jelzi, hogy ma már Magyarországon 100 családnak 150 gyermeke születik, amivel élen járunk Európában, de ez a demográfiai fordulat eléréséhez még korántsem elegendő. Novák Katalin a konferencián bejelentette, hogy a kormány ősztől nemzeti konzultációt indít, annak pontosítására, hogy a különböző konkrét élethelyzetekben lévő családok számára a kormányzat differenciált lehetőségeket tudjon biztosítani. A részletekről szólva elmondta, várják majd a visszajelzéseket például a főállású anyaság kérdésében, a munka és család egyensúlyának megteremtésében, a családbarát közigazgatás, közgondolkodás kialakításában, valamint a felelős gyerekvállalásra és családi életre nevelés témájában is.

Benda József, a Szakadék szélén c. kötet szerzője, a HISZÜK program vezetője
A családokért való párbeszéd és összefogás tétje nem kevesebb, mint az, hogy kié lesz a jövő. Ezért a jövővel kapcsolatos kutatásoknak és gondolatkísérleteknek kiemelt jelentősége van napjainkban.
A konferencia videoösszefoglalója:
