Valószínűleg a legtöbb kultúrkör használ olyan szleng kifejezéseket, esetleg frázisokat, amelyek valamilyen keresztnévből jöttek létre, vagy a név szolgál alapul bizonyos emberi tulajdonságok összefoglalására. Így születhetett meg az „olcsójános” jelző is – bár ez egy tipikus hozzáállásra világít rá, nem összefoglalása a személyiségtípusra jellemző viselkedésnek –, valamint az USA-ban használt, specifikusabb Uncle Tom (Tamás bátya) szindróma, de az erősen stigmatizáló Chad (a szexuálisan túlfűtött, városi macsó, aki 20-as, 30-as éveiben jár és a nőkön, a bulizáson, valamint a testépítésen kívül semmi nem foglalkoztatja), Kyle (fehér, antiszociális és ebből fakadóan mindig agresszív, ideje nagy részét a kibertérben élő, tinédzser, fiatal felnőtt), Miss Ann (aki az 1800-as évek elején testesítette meg a fehér, jó módú, a társadalmi hierarchiával tisztában lévő és előjogait kihasználó nőt, aki nem kívánja megváltoztatni az ezzel járó előnyöket, hátrányokat), majd az ebből mutálódott Becky (1990-es évektől volt használatos, fiatal, fehér nő megtestesítője, aki nincs tisztában az élet nehézségeivel, tudatosan tudatlan, narcisztikus személyiségjegyekkel rendelkezik és beszűkült, szemi-rasszista megnyilvánulásokat használ).
Hogyan vált az egyik legnépszerűbb amerikai női név az egyik leggyakrabban használt stigmává?
A Becky stigma továbbfejlődött, nagyobb népszerűségre szert tett verziója a Karen-jelenség. A Karen-t, mint pejoratív jelzőt, olyan középkorú, fehér nőkre (sok esetben több gyermekes anyákra, mert ez is feltétele lehet a „karenesedésnek”) használják, akik sokszor „elefántot csinálnak a bolhából”: magukat mindenre jogosultnak érzik és kívánalmaik, követeléseik sokszor meghaladják azt a keretet, amiben ki kellene szolgálni őket. Képtelenek betartani a társadalmi normákat és az alapvető udvariassági etikettel sincsenek tisztában. Sokszor rasszista megnyilvánulásaik vannak, oltásellenesek és/vagy gyakorlott alternatív igazság bajnokok. Konteó hívők, szociális és alkohol problémáik vannak, ami a volt házasságuk miatt alakult ki. Felsőbbrendűnek hiszik magukat, lenézik a náluk szerényebb egzisztenciával rendelkezőket, azokat akiknek ki kell szolgálniuk őket: legtöbbször a kék galléros munkásokat. Természetesnek veszik, hogy ők bármire jogosultak. Talán a Karen a leginkább kifejlett sztereotípia, hiszen az általános személyiségjegyek mellett külön definiálják, hogy a Karen személyiségcsoportba tartozó nők milyen külső jellemzőkkel bírnak. Ide tartozik a hátul rövid, elől hosszú, oldalra fésült, melírozott vagy festett frizura, az úgynevezett „Karen-haircut”. Hatalmas, utcai terepjárókkal közlekednek – ezzel párhuzamosan szörnyen vezetnek – valamint mindenhova magukkal hurcolják a gyerekeiket, mert a bíróság az ő felügyeletükre bízta a gondozásukat a válóper után. Mindezek mellett az öltözék is kiemelt fontosságú a könnyű beazonosítás jegyében: sportos vagy sport/funkcionális ruházat a mindennapokra, ez gyakran inggel és ékszerekkel kombinálva, vagy klisés feliratokat tartalmazó pólók, esetleg magassarkú cipő melegítőnadrággal vagy alkalmi nadrág melegítő, kapucnis felsővel.
A meme eredete
A meme keletkezése egyes elképzelések szerint akár a 2000-es évek közepére is datálható, de nem rendelkezik egy jól beazonosítható origóval, inkább több olyan viselkedési forma és/vagy szituáció, reakció hozta létre, melyek az összefoglalt személyiségjegyekkel bíró nők miatt jöhettek létre. Ennek adott táptalajt a FuckYouKaren Reddit alfórum is, amit 2017-ben hoztak létre és már közel egy millió követővel rendelkezik. Az Urban Dictionary online szlengszótárban 2018-ba került a Karen-jelenség leírása. Ezek mellett a TikTokon is rendkívül népszerűvé vált a meme, több száz millió megtekintést generáltak az élethelyzetekkel kapcsolatos, rövid videók, valamint az Instagramon is közel kilencszázezer #karen bejegyzés található. Ezzel párhuzamosan 2018-tól fokozatosan nőtt azon bejegyzések száma, melyek olyan fehér nőket mutattak be, akik bármilyen oknál fogva ráhívták a rendőrséget színesbőrű honfitársaikra. A postok lényege az lett, hogy a közösségi média segítségével felhívják a felhasználok a szélesebb társadalmi nyilvánosság figyelmét az eredendő rasszizmusra és a fehér nők kiváltságaira, mindezt könnyen megjegyezhető, alliteráló nevekkel párosítva. Ilyen volt BBQ Becky, aki egy sütögető családra hívta ki a hatóságokat, vagy Permit Petty, aki szintén bejelentést tett rendőrségen, mert a szomszédos kisfiú vizet árult a járókelőknek és a nő sérelmezte, hogy nincsen erre engedélye. Az irritáló személyiségjegyek mellett az egyre fokozódó, amerikai társadalmi feszültségek miatt, az elmúlt években több olyan felvétel látott napvilágot a közösségi média felületein, ahol a Karen személyiséggel bíró nők színesbőrű állampolgárokat zaklatnak és rendszerint saját magukat próbálják meg áldozati szerepbe hozni.
Hogyan lesz a mémből politikai eszköz 2020-ban?
2020-ban a koronavírus világjárvány és az ezzel kapcsolatos oltásellenesség, valamint összeesküvés elméletek, miatt kerültek az érdeklődés epicentrumába. A memek világából ismert külső megjelenési stílus és vélhető viselkedési formákat gyorsan felváltották a rasszista megnyilvánulások, a zsaru-hívók (cop-caller: olyan egyén, aki arra használja a rendőrséget vagy más hivatalos szervet, hogy az általa nem kívánatos személyeket zaklassa és minden apró, nem jogszabályba ütköző dologért a rendfenntartókat hívja). Legtipikusabb példája, ami hatalmas visszhangot keltett, egy New York-i eset, Central Parkban, ahol egy természetjáró, madár megfigyelő, fekete férfi megkérte a kutyáját sétáltató fehér nőt, hogy tegye pórázra az ebet. A nő ezután hisztériázni kezdett, majd azzal fenyegette a férfit, hogy kihívja a rendőröket. Ezt véghez is vitte, a telefonban már azt állította a hatóságoknak, hogy fenyegeti és veszélyezteti őt és kutyáját egy fekete férfi. A nőt később elbocsájtották állásából, a kutyáját pedig átmenetileg elvették tőle. A virálissá vált videó után egyre többen követelték, hogy el kell távolítani a hasonló mentalitású embereket a vezető beosztású munkakörökből, egyfajta társadalmi igazságossági harcot indítva, amely célja, hogy viselkedésük alapján tölthessenek be csak bizonyos pozíciókat. Számtalan olyan fehér, középosztálybeli nőről kerültek megosztásra videók, akik magukból kikelve, üvöltve követelik a jogaikat, vérig vannak sértve, mert valaki nem a nézeteiket képviselik és nem úgy viselkednek velük, ahogyan szerintük kellene. Az egyre hírhedtebbé váló Karen-jelenség másik oka, az napról napra nagyobb számokban lévő, koronavírus-tagadók létszáma. Ugyanis rengetegen tagadják meg, hogy viseljenek maszkokat a kereskedelmi egységekben, közlekedési járműveken, vagy bárhol, ahol kötelezve vannak arra.
Vajon miért pont a Karen név vált a legnépszerűbbé, amikor számos kreatív, jól csengő gúnynevet találtak már ki, hogy ezzel bélyegezzenek meg másokat. Egy egyszerű meme nem csak a billogozás és egyes narratívák szerint a kirekesztés szimbólumává vált, hanem a társadalmi struktúrákat is képes megváltoztatni abban a tekintetben, hogy az ezzel járó külső jegyek (név, öltözködési stílus, hajviselés) is egyre inkább diszkriminatívvá válnak. Míg a 20. század közepén, főleg a hatvanas években volt rendkívül populáris ezt a nevet adni újszülötteknek (1965-ben a harmadik legnépszerűbb lánynév volt), addig 2019-re már szignifikánsan csökkent a népszerűsége, és csupán 660. helyet érte el. Itt érdemes egy másik mémet, a lecsengőben lévő OK Boomer-t elővenni, amit szintén egy bizonyos korcsoporthoz, a baby boomerekhez kötnek. Az őket követő X generáció tagja közé tartoznak a Karenek.
Nyelvi szempontból is érdemes megvizsgálni a jelenségét. A „karenezés” elterjedését épp annak köszönhette, amiért pejoratív jelzővé vált napjainkra: lingvisztikai szempontból erős, kemény kiejtésű mássalhangzóval kezdődik, és ezt könnyű hozzácsatolni a személy durva, vehemens, erőszakos viselkedéséhez. Más véleményformálók úgy gondolják, hogy a „karenezés” szexista és olyan, elsősorban munkásosztálybeli férfiak hozták létre, akik utálják a gazdag, sikeres felsőbb osztályhoz tartozó nőket. Viszont úgy látják, hogy a fekete közösségek is kisajátítják maguknak a jelzőt, hiszen fehér, középkorú és jó módú nőkre használják. Feminista olvasata is van a mára már becsmérlővé vált megnevezésnek: ugyanis egyes gondolkodók véleménye szerint a Karen név dolgozó nők szimbóluma volt, amit fehér, nőgyűlölő férfiak hozták létre. Más értelmezési keretbe eshet az óceán két partján, így nem egységes az angolszász kultúrában. Az Egyesült Államokban inkább a fentebbi jelzők alapján kategorizálják be a nőket, míg Angliában évekkel ezelőtt a kissé irritáló személyiséggel rendelkező, viszont nagy mellű nőkre használták a kifejezést.
Mindenesetre a pejoratív jelző notórius használata joggal veti fel a kérdést, hogy meg lehet-e bélyegezni a társadalom egyes tagjait, még akkor is, ha jogtalanul és a racionalitás minden szikráját nélkülözve követelnek dolgokat embertársaikon. Egy másik szempontból vizsgálva, a szexizmus és rasszizmus is fellelhető benne. Ugyanis, mint az nyilvánvaló, nem csak a fehér, középkorú, esetleg közép- és felsőosztálybeli nők szokták eljátszani a primadonna szerepét, továbbá nem csak ők szeretnek tetszelegni az áldozati szerepben, amikor egyértelmű, hogy ők az elkövetők. Kortól, nemtől és bőrszíntől függetlenül az egyes egyének képesek úgy viselkedni, ami helyi csoportok, kis közösségek vagy akár a tágabb értelemben vett társadalom ellenszenvét ki tudja váltani – ezért is lehetséges, hogy Donald Trumpot liberális és progresszív körökben már a „legvégső Karen”-ként emlegetik. Hogy a „karenezés” meddig marad az angolszász kultúrkörben, nehéz megjósolni, hiszen a meme újra és újra feléled, de mindig más interpretációban. Hiába egy amerikai sajátosság, a brit, új-zélandi és ausztrál sajtótermékek is foglalkoznak a jelenséggel, és lassan begyűrűzik a nemzetközi fősodor nyilvánosságába is. Mindez azt is jól mutatja, hogy az amerikanizálódás mennyire meghatározza más országok lakosainak, társadalmainak gondolkodását, médiumainak közvetítő szerepét.
Szitás Péter
Témavezető: Kiss Mária Rita
Forrásjegyzék
Hadley Freeman: The ‘Karen’ meme is everywhere – and it has become mired in sexism. 2020.04.13.
Helen Lewis: The Mythology of Karen. The Atlantic. 2020.08.19.
Henry Goldblatt: A Brief History of ‘Karen’ The New York Times. 2020.07.31.
https://www.urbandictionary.com/define.php?term=Karen
Karen Grigsby Bates: What’s in a ’Karen’? National Public Radio. 2020.07.15,
Rachel E. Greenspan: How the name ‘Karen’ became a stand-in for problematic white women and a hugely popular meme. Insider. 2020.06.26.
Robin Queen: How ‘Karen’ went from a popular baby name to a stand-in for white entitlement. The Conversation. 2020.06.12.
