A kvantummechanika kialakulása és fejlődése a 20. század egyik legjelentősebb tudományos vívmánya volt. Ezt a tudományágat több kiemelkedő zseni közösen hozta létre, és a főbb alapelvei a koppenhágai interpretációban Niels Bohr vezetésével kristályosodtak ki. Ezek az elvek szembeállították a klasszikus mechanikával, hangsúlyozva a természet indeterminisztikus és megfoghatatlan jellegét.
A Bohr és Einstein közötti viták a kvantummechanika filozófiai és tudományos alapjait formálták. Ezek a viták a Solvay Konferenciákon kerültek megrendezésre, ahol a két tudós az elmélet hitelességéről és a valóság természetéről vitatkozott. Bár Einstein soha nem fogadta el a bizonytalansági elvet, a kvantummechanika végül is a viták győzteseként került ki.
John Stewart Bell, egy nem hivatalos kvantummechanikus, tovább mélyítette az elméletet a Bell-tétellel, amely kihangsúlyozta a rejtett változók és a lokális valóság korlátait. Bell munkája és az azt követő kísérletek, mint például Alain Aspect munkája, megerősítették a kvantummechanika helyességét, még ha néhány kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt.

