Az információtechnológiai eszközökhöz ma már bárki hozzájuthat, a világháló egy gombnyomásra van tőlünk és azon felül, hogy már a zsebünkben elférnek ezek kütyük, már az sem utópia, hogy a hűtőnkbe épített számítógépes érintőpanelen keresztül adjuk le az újabb élelmiszer rendelésünket vagy éppen a munkahelyünkről indítsuk el a mosógépet, valamilyen applikáció segítségével. Ezek a készülékek könnyebbé, gyorsabbá, kényelmesebbé teszik életünket és végtelen mennyiségű információhoz férhetünk hozzá másodpercek alatt. A szép utópia, az információs társadalom demokratizálódása és a digitális egyenlőség azonban még várat magára, hiszen jelentős eltéréseket tapasztalhatunk itt is a világ fejlett és fejlődő/fejletlen országai között, de regionális vagy országos szinten is. A digitális szakadék az információs társadalommal szorosan együtt járó probléma, amit mielőbb orvosolni kell, ha nem akarjuk, hogy ez a távolság növekedjen.
Elsődleges és másodlagos digitális megosztottság
A digitális szakadék (digital gap) és a digitális megosztottság (digital divide) fogalmak azt a rést vagy hiányt írják le, amelyek az az információ- és kommunikációtechnológiai eszközökhöz (ICT) való hozzáférés miatt, illetve a hozzáférés hiányának következtében alakul ki. Ezt nevezzük korai digitális hozzáférési szakadéknak. A digitális szakadék vizsgálatához kapcsolódó kutatások már a 19. század végén megjelentek, vizsgálva az információ eloszlásának egyenlőtlen dinamikáját. A kifejezések későbbi értelmezésben az információs társadalom problémáival kapcsolatban, az információ gazdagok és információ szegények (inforich-infopoor) fordult elő. Majd 1990-ig a telefonos hozzáféréssel rendelkezők/nem rendelkezők felosztására használták, a World Wide Web megjelenésétől azonban az internet hozzáféréssel rendelkezők/nem rendelkezőket kategorizálják így.
Ha általánosan szeretnénk meghatározni a jellemzőket, akkor a városi-vidéki, alul iskolázott-magasan iskolázott, szegény-gazdag fogalompárokat használhatjuk, azonban a technológiailag jól fejlett és kiépített informatikai struktúrával rendelkező országokban is találhatunk eltéréseket. Ebben az esetben beszélhetünk elsődleges digitális megosztottságról, hiszen nem a hozzáférés a kérdéses, hanem a használat. Itt már információhoz való hozzáférés gyorsasága és minősége válik fontossá: óriási különbségek vannak egy belépő szintű számtógép vagy okostelefon és egy csúcskategóriás készülék között, valamint nem mindegy, hogy az internet hozzáférés milyen sávszélességen van biztosítva – elég, ha csak a betárcsázós internet borzalmait említjük meg.
A harmadik fázis pedig a másodlagos digitális megosztottság: vagyis a használó és használó közötti különbségekre próbálunk rávilágítani. Leginkább a web2.0 lehetőségei, a tartalomgyártás van fókuszban, különböző tudás- és ismeretszinteken állnak az egyes felhasználók.
Martin Hilbert 2011-ben megjelent tanulmányában viszont négy változó vizsgálata alapján elemezte a különböző társadalomi szereplők közötti szakadékot:
- ki használja az eszközt: személyek, vállalatok, szervezetek, közösségek, országok, régiók
- a használó tulajdonságai, karakterisztikája: nem, kor, iskolázottság, jövedelem vagyon, földrajzi elhelyezkedés, tulajdonosi forma
- hogyan, milyen módon csatlakozik: hozzáférhetőség, tényleges használat, befogadás
- mivel csatlakozik: telefon, számítógép, egyéb digitális eszköz
Nem csupán virtuális rés
Láthatjuk tehát, hogy nem csupán a személyek közötti egyenlőtlenséget, hanem a vállalatok, országok, kontinensek közötti hiány is ugyanúgy mérvadó a probléma megoldásában. Az UNICEF első Digitális Gazdasági Jelentése (Digital Economy Report) szerint az Egyesült Államok és Kína generálja a digitális gazdaság jelentős részét: a világ 70 legnagyobb digitális platformú cégének profitja, mintegy 90%-a kerül valamilyen formában a két országba. A tanulmány különösen kitér a Microsoft, Apple, Amazon, Google, Facebook, Tencent, Alibaba cégekre, amelyek agresszívan kebelezik be a feltörekvő vállalkozásokat, így verseny nélküli egyeduralmi helyzetet biztosítanak maguknak hosszú távon a digitális földgömbön. A világ többi része (elsősorban Afrika, Latin-Amerika) pedig egyre jobban le- és kimarad a digitális gazdaság lehetőségeiből, így egyre nagyobb távolság alakul ki a fejlett és fejlődő országok között.
Ahogy az alsó táblázatból is látszik, a „ma már mindenki netezik” közhely globális szinten sajnos nem állja meg a helyét. Ázsia lakosságának alig több, mint fele rendelkezik internet hozzáféréssel és ez a szám még drasztikusabb, ha Afrikát vesszük górcső alá, a világ összlakosságát tekintve pedig megállapítható, hogy a populáció 60%-át sem éri el az internet felhasználók száma.
- ábra: Internet használat és penetráció a világon a lakosság arányában.
Ha ezekhez hozzávesszük az alábbi kimutatást, amely az analfabetizmust vizualizálja a világ lakosságának arányában, akkor a szakadék tovább hatványozódik. Hiszen nem csak az IKT eszközök hiánya számottevő, de a lakosság sem rendelkezik olyan alapvető kompetenciákkal, amivel használni tudná ezeket a készülékeket, amennyiben rendelkezésére állna.
2. ábra: Írni-olvasni tudók aránya világszerte.
A Facebook – szakadék
A digitális szakadék minőségi vizsgálatában több tényezőt is figyelembe kell vennünk, mint már említettem (eszközök és hozzáférés minősége). Azonban a University of Saint Joseph kutatói egy másfajta szempontból közelítették meg a kérdést. Ahogyan 1991-ben a World Wide Web megkerülhetetlen mérföldkő lett, majd olyan fogalmak jelentek meg, mint a digitális bevándorló (akiknek meg kellett ismerkedniük az új technológiával) és digitális bennszülött (akik szocializációjuk valamelyik korai fázisában, de tipikusan az iskolás éveik alatt már találkoztak az új technológiával), amelyek segítségével kategorizálni lehetett a digitális tudás különböző szintjeivel rendelkező egyéneket.
Ezen logika mentén, 2004-et a Facebook alapításának évét vették vízválasztónak. Így Facebook bevándorlók lettek azok, akik 2004 előtt végezték – elsősorban főiskolai/egyetemi -tanulmányaikat és Facebook bennszülöttek, akik 2004 után, valamint a kirekesztettek csoportját alkották azok a személyek, akik nem rendelkeznek/rendelkeztek profillal a közösségi oldalon. A regisztrált felhasználók jelentős előnyökre tehetnek szert, több kulturális tőkével rendelkezhetnek, így tovább nő a csoportok közötti digitális egyenlőtlenség. Globális szinten közel 2,5 milliárd aktív felhasználójával az egyeduralkodó közösségi médiaóriás egy újfajta rést teremtett, hiszen a világ internet hozzáféréssel rendelkezői közül, mintegy 2 milliárd fő nem használja az alkalmazást.
3. ábra: Facebook felhasználók száma. Forrás: itt
Építsünk hidat!
Hogyan tudjuk betemetni a digitális rést? Első és legegyszerűbb módszer, az IKT eszközök hozzáférésének biztosítása. Növelni kell az egy főre eső készülékek számát és biztosítani kell az internet hozzáférést a közterületeken. Az internet kávézó ma már nem divat, viszont egyre többen használnak valamilyen mobil okos eszközt (telefon, tablet, laptop), mégis, nem minden eszköz tulajdonosa rendelkezik mobilinternet előfizetéssel, vagy csak nagyon csekély adatforgalmat biztosít a csomag, amivel rendelkezik. Ezért fontos, hogy a települések közterületein, közigazgatási épületekben, tömegközlekedési járműveken mindenki számára elérhető és hozzáférhető legyen az internet.
Növelni kell a digitális műveltséget. A felhasználók többsége nem érti az Internet vagy az IKT eszközök működését, nincs tisztában annak előnyeivel vagy éppen hátrányaival. Az oktatásnak nem csak abban van szerepe, hogy egy bizonyos eszköz használatával megismertesse a felhasználót, hanem a különböző tartalmak értelmezése is ebbe a hatáskörbe kell, hogy tartozzon. Az online tartalmak megértése, értelmezése nehéz lehet egyes felhasználók számára, így elrettentheti őket azok további fogyasztásától – ha nem értünk valamit, akkor nem szívesen próbálkozunk vele.
A nemek közötti egyenlőtlenség jelentős ezen a területen is. A harmadik világ országaiban ez leginkább a korai egyenlőtlenség szakaszában nyilvánul meg: több férfi rendelkezik, vagy fér hozzá valamilyen IKT eszközhöz, mint nő. A fejlett országokban ez az eltérés a foglalkozásokban mutatkozik meg: több, mint kétszer annyi fiatal férfi választ informatikai pályát, mint nő.
Csak hátrányai vannak a szakadéknak?
Az IKT eszközök és az internet hozzáférés növelésével az állampolgárok jobb lehetőséget indulnak el a life-long-learning útján, nagyobb esélyük van elhelyezkedni a munkaerőpiacon, lehetőséget kaphatnak távoktatásba, új szabadidős tevékenységeket fedezhetnek fel, segíthetnek a társkeresésben, beléphetnek online közösségekbe.
Azonban érdemes más gondolat felé elvinni a diskurzust. A korlátok nélküli internet használat önmagában is számtalan veszélyt jelent, főleg, ha ez a digitális analfabetizmussal társul. Kártékony oldalak ezrei sorakoznak a világhálón és a tudatlan felhasználó képtelen felmérni vagy egyáltalán különbséget tenni az internetes tartalmak között. Nem megfelelő beállítások és a szülői felügyelet hiányában a gyerekek is számtalan ártó tartalomhoz tudnak hozzáférni. A kommentszekciók és a hozzászólások lehetősége rendkívüli lehetőséget biztosítanak az anonimitásba burkolódzó trolloknak, gyűlölködőknek, ezzel párhuzamosan pedig a megfélemlítés, terrorizálás, piszkálás, vagyis a bullying egyre több fiatalra van hatással. Az IKT eszközök sokszor státusszimbólumként funkcionálnak – szintén a fiatalok körében – és természetesen nem minden család engedheti meg magának, hogy minden évben a legújabb okostelefont vásárolják meg. Újfajta szociális szegregációt eredményeznek a kialakult állapotok.
A kisebb közösségek jobban meg tudják őrizni identitásukat, autentikusabbak tudnak maradni. A helyi csoportok összetartóbbak maradhatnak, az emberek biztonságérzete növekedhet az által, hogy ismeri a közössége tagjait, a közvetlen kommunikáció továbbra is fontos marad, a kapcsolatteremtés pedig nem korlátozódik a virtuális térben.
Szerző: Szitás Péter
Témavezető: Kiss Mária Rita
Irodalomjegyzék:
Alan Yung (2017): Facebook Divide, Facebook Native and Facebook Immigrant
Aleph Molinari: Let’s bridge the digital divide:
Egervári Dóra (2014): A másodlagos digitális megosztottság enyhítésének modellje. Doktori disszertáció. 26-29.o.
Fara Zahri: ‘Digital divide’ will worsen inequalities, without better global cooperation
Martin Hilbert (2011): The end justifies the definition: The manifold outlooks on the digital divide and their practical usefulness for policy making
Sri Mulyani Indrawati: Bridge the Digital Gap Before It’s Too Late
