Mentalitáskultúra és gyermekvállalás, avagy miért (nem) akarok szülni?

Magyarország demográfiai problémái nem új keletűek, a XX. század szinte valamennyi kormányának szembe kellett nézni a népességszám apadásából eredő gondokkal. A háttérben álló okok azonban mindig változtak. A termékenység mai alakulása mellett a demográfiai kilátások a korábbiaknál még riasztóbbak. Az állami beavatkozás indokoltsága nem vitatható, s józanésszel nem kérdőjelezhető meg az sem, hogy az állami funkciók közé tartozik a társadalmi reprodukció biztosítása. Nem arról van szó, tehát, hogy az állam vagy a kormány kötelezővé akarja tenni a szülést, hanem arról, hogy hivatalból ösztönözni kívánja a gyermekvállalást, hogy ezzel megfékezzen egy társadalmi spirált, ami a dominó elv miatt további szociális problémákhoz vezet.

A probléma gyökere pedig nem annyira a szegénység, mint száz éve, hanem az uralkodó mentalitáskultúra, az „éndizájner társadalom” és az a fajta légüres tér, amelyben a mai fiatalok a mindennapjaikat élik.

A látott és tapasztalt mintákat könnyen elsajátítja a fiatal generáció, hiszen részben a gyermek is mintázatok alapján, utánzás útján tanul. Egy sajátos „eszmei egyveleg” alakult ki néhány évtized alatt világszerte, amely véres kardként lebeg egy elhagyatott generáció feje felett. Lehet azt mondani, hogy a világ megváltozott, lehet azt mondani, hogy más világban élünk, mint amilyenben a szüleink vagy nagyszüleink éltek, viszont a mai értelemben vett nihilizmus pont arra sarkallja a fiatalokat, hogy ne vállaljanak gyermeket.

Talán itt kanyarodjunk a probléma gyökere felé: értékmentesség és kapaszkodók keresése. Kétségkívül fontos a karrier, rohanunk, sietünk és nincs időnk szinte semmire. Igen, nehéz. Lehet azt mondani, hogy biztos háttér megteremtése nélkül nem lehet családalapításba fogni, de azért mégis: ha szétnézünk, nem ezért nem vállal a fiatalok nagy többsége gyermeket.

Egy elhagyatott generáció nőtt fel a szemünk láttára. Egy generáció, amely egyedül érzi magát. Egy egész listányi okot lehetne felsorolni, hogy miért van ez, ugyanakkor az is látszik, hogy nem jó úton haladunk. Ők – kimondva vagy kimondatlanul – mentőövért kiáltanak. Manapság gombnyomásra lehet randizni ismeretlenekkel, megcsalni a házastársat, nem kis túlzással minden elérhető és könnyen megszerezhető szinte azonnal.

A szeretet és a boldogság viszont nem azok. Minden probléma gyökere az értékvesztés és az értékek tudatos lerombolása. A család és a gyermek helyett „nagyobb” értéket hoztak divatba: az elterjedt „nyitottságot”. Azonban ez a nyitottság valójában bezárkózás, amelynek mai felfogása alkalmas arra, hogy elvszerűnek tüntesse fel az „önfeladást”. A valódi kommunikációt felváltotta a társas magány és a boldogtalanság. A kiútkeresés és az elveszettség érzése. Miért? Mert csábítóbb az értékmentes élet és „nehéz lett” döntéseket hozni. De „nehéz lett” kitartónak is lenni vagy lemondani valami csábítóbbról és élvezetesebbről.

Allan Bloom chicagói filozófus professzor Az amerikai tudat bezáródása című bestsellerében (The closing of the american mind, our virtue) már 1987-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a szélsőséges feminista áramlatok egyre szigorúbban írják elő a szexualitás és a szerelem új normáit, amelyekből kiutasítják és száműzik a régi értékeket. Az értékek felbomlasztása és az erkölcsi nihilizmus diadala tehát belülről feszítik szét a társadalmakat, majd a morális berendezkedések alapjait kérdőjelezik meg és szép lassan megdöntik a nemzetállamokat.

Olyan lelki terhek nyomják a mai kor emberének vállát, amelyeket sokszor nem tudnak feldolgozni. Nem az a kérdés, hogy ki, mikor és mit ront el, hanem az, hogy hogyan lehet újra értékeket teremteni és megőrizni? Hogyan lehet motivációt adni és kapni, bízni a másikban és nem megijedni? Hogyan lehet kezelni a konfliktusokat, és a valódi, az igazi valónkat adni a felépített „unikornisvilág”  helyett, amely megöli a lelket, és amely nagyon sok probléma forrása? Házasságok és párkapcsolatok mennek tönkre a mérhetetlen stressz, az elmagányosodás, az érzelmi inkontinencia és a kiábrándultság okán. Hiányzik a kötőanyag, a természetes ragasztó. Innen csak egy lépésre van a legfőbb kérdés: miért nem akarnak szülni a nők? A hiba kiben vagy miben van? Kell egyáltalán bűnbakot keresni? 

Számtalan oka lehet és van ennek a kérdésnek. A döntést a nő hozza meg (ideális esetben) a párjával, nem az állam. Az állam csak ösztönözni tud erre. Örök dilemma, hogy gyermek vagy karrier. De miért zárná ki a kettő egymást? A választás kulcsa az, ahogyan József Attila is mondta: a férfi férfi, a nő pedig nő. Szerepek és felelősség: erről szól a valódi élet. Ezt kell megtanulni és ez a „lecke” örök. Ennek tükrében választ egy nő, döntsön bárhogyan.

 

Tisóczki Flóra, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke

 

A cikk a szerző 888-on megjelent korábbi írásának átdolgozott változata

a képek forrása: Pixabay 

 

 

 

2019. május 12.

Adatvédelmi áttekintés
Barankovics Alapítvány

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolnak a böngészőjében, és segíti a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

Feltétlenül szükséges sütik

A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.

Funkcionális sütik

Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak statisztikája.

A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.