Új kutatások szerint az, hogy az erőfeszítés a jövőben vár ránk vagy már mögöttünk van, jelentősen befolyásolja, mennyire tartunk valamit értékesnek. Ha még csak készülünk a munkára, az csökkenti az adott cél vagy tárgy vonzerejét, míg ha már elvégeztük, az növeli az értékét. Egy kísérlet során a résztvevők egy bögre és egy pénzösszeg közül választhattak, attól függően, hogy mennyi fizikai erőfeszítést kellett (vagy kellett volna) kifejteniük érte. Az eredmények megerősítették, hogy a már megtett munka növeli az értékérzetet, míg a jövőbeni munka csökkenti.
A kutatók négyféle viszonyulást azonosítottak az erőfeszítéshez: voltak, akik mindig kevésbé értékelték a többletmunkával járó dolgokat; mások épp ellenkezőleg, jobban értékelték azokat; egyeseknél egyfajta „édes pont” jelent meg, ahol közepes mértékű erőfeszítés növelte, de túl sok már csökkentette az értéket; másoknál fordítva történt. Ez azt sugallja, hogy az emberek agya rugalmasan számolja ki az erőfeszítés költségeit és hasznait. Mindez megmagyarázza, miért válik vonzóbbá egy kihívás, ha már leküzdöttük – legyen szó testedzésről, karriercélokról vagy egy Ikea-bútor összeszereléséről.
A kutatás új megvilágításba helyezi a közmondásokat is, mint például „a nehezen megszerzett dolgokat jobban értékeljük”. A jövőbeni erőfeszítés visszatart, a múltbeli viszont erősíti az elköteleződést – ez a dinamika alakíthatja azt is, hogyan motiválunk embereket az oktatásban, egészségügyben vagy munkahelyeken. A kutatók a jövőben azt is vizsgálni fogják, hogy az erőfeszítés hogyan hat az esztétikai vagy örömérték érzékelésére, például műalkotások esetén.

