Nyári anzix (4.)

A vakáció utolsó napjait töltöm – és a vakációzó pedagógus életét éppen olyan boldog, szabad időszaknak szokás képzelni, amit a gyerekkorunkból velünk maradt nosztalgikus emlékezés fest elénk. És én is ilyennek szeretem képzelni a nyári mindennapjaimat, noha minél felnőttebb vagyok, a semmittevés ideje annál inkább „mindenttevéssé” alakul át. Elmaradt tevékenységek, tanfolyamok, tevés-vevés, rég várt találkozások, bőrönd be, bőrönd ki, táboroztatás… és hopp, el is illant a nyár. Innen, a vakáció pereméről írok tehát most képeslapot Nektek, kedves szülők, akik lehet, hogy megkönnyebbülten felsóhajtotok a naptárra nézve, hiszen az én keresztlányaim is – akik az emeleten laknak, így egyenes adásban hallom a mindennapjaikat – kezdenek nyűgösek lenni mostanra, és ha épp nem civakodnak, akkor várják az iskolát, a barátokat, a megszokott menetrendet. És igen, egy-két hét után azért lesznek nyűgösek, mert ősz van, és még messze a következő szünet.

 

 

A nyűgös gyerek – természetes. Az viszont újkeletű és gyermeklélektannal foglalkozók körében nyugtalanságra okot adó jelenség, hogy a szülők pánikba esnek, ha csemetéjük rosszkedvű, nyűgös, vagy valami az akarata ellenére történik. Ilyenkor nem egy szülő rituális táncot jár szinte a kis zsebzsarnok körül, lesve, vajon mire szottyant kedve a szeme fényének. Nem az a gond, ha valaki a legtöbbet szeretné nyújtani a gyermekének, hanem az, hogy MIÉRT. És ha nagyon megpiszkáljuk a jelenséget, és ha őszinték akarunk lenni, akkor a dolog igen egyszerű: a szülő fél, hogy elveszíti a gyermeke szeretetét. Fél, hogy nem elég jó szülő, nem elég versenyképes szülő, és hát igen, fél attól, hogy ha határokat húz, akkor fájdalmat okoz. Ezért a vélt szeretetért cserébe sokan feladják a méltóságukat. A szülői felelősségvállalás súlyát felcserélik a minden kívánságot teljesítő Dzsini szerepére (ő volt az Aladdin lámpásából kibújó vicces kék szellem a rajzfilmben), hiszen szerethetőnek kell lenni, nem? Mit érünk, ha a saját gyerekünk sem tart szeretnivalónak? Ugye, milyen furcsa félelem? De attól még létező és nagyon általános jelenség.

Egy videó keringett a közösségi oldalakon: egy távol-keleti férfi és a totyogós gyermeke épp egy hídon keltek át. Az úton volt valami akadály, amit az apuka könnyedén átlépett, de a kisfiát ott hagyta, és néhány lépésre tőle megállt: várta, hogyan oldja meg a helyzetet. Nem hagyta magára, csak nem is emelte át azon az akadályon, amin úgy érezte, a gyermek egyedül is át fog jutni. A kicsi először szörnyű sírásba fogott. Ordított, majd egy idő után elcsendesedett, és nekilátott átmászni a szövevényen. Hiába. Még bele is tekeredett a szálakba. Az apuka odament hozzá, kiszabadította, aztán visszatette a kiindulási pontra, hadd kísérletezzen még a kicsi. A gyerek meghökkent, méltatlankodott, de immáron hamarabb vágott bele a kihívásba, és sikeresen meg is oldotta. Boldogan totyogott oda az édesapához, aki büszkén felkapta a karjába és megdicsérgette. Ennyi a videó. A kommentek természetesen hideget-meleget összehordtak, és igen, még én is vegyes érzelmekkel figyeltem a képsorokat. Miért nem kapja fel a karjába azonnal? Sőt, minek teszi le egyáltalán? Nem az a dolga, hogy átsegítse a nehézségeken? Nézőpont kérdése: talán nem minden nehézséget kell a gyermekeink helyett megoldani. Talán fel kell mérnünk, hogy egymaga boldogul-e, és ott figyelemmel kísérve, de mégis önállóságot hagyva biztosítani kell neki azt, hogy legyőzze önmagát. Ezt nevezik fejlődésnek. A szülő részéről pedig nevelésnek. Kérlek, kedves szülők, nagyszülők, BÍZZATOK a gyermeketekben! Bízzatok abban, hogy boldogul az iskolai feladatokkal, még ha olyankor nehéznek is tűnik, és nem kell helyette megoldanotok semmit. Legyetek mérlegelni képes felnőttek, és amikor valóban olyan helyzettel szembesül a gyermeketek, amit nem tud egymaga megoldani (pl. bullying, bántalmazás), azonnal és határozottan lépjetek közbe. Ezt nevezik felelősségnek és összetartásnak. A gyermekednek nem a szobainasa vagy, bár olykor tagadhatatlanul könnyebb a fejlődésben levő egójú kiskorúakat hirtelen nagykorúsítani, és odadobni a döntési helyzeteket elé: a békesség kedvéért mondja meg, mi legyen. Hát, nem. Tudvalevő, hogy ezzel nagy belső terhet teszünk rá, és még hozzá is szoktatjuk ahhoz, hogy akarnok legyen. Mi lenne, ha megpróbálnánk ahelyett például, hogy reggel azt mondjuk a kislányunknak, „vegyél fel bármit”, (és ez a „bármi” olykor hajmeresztő eredményt szül) inkább kínáljunk fel három olyan kis holmit, ami a mi felnőtt értékítéletünk szerint megfelel a helyzetnek, az időjárásnak, a gyermekünk testalkatának stb. Ezt nevezik észrevétlen ízlésformálásnak. Azaz nevelésnek.

 

Nevelni csodálatos. Nem idomítani. Nem kiszolgálni. Nem szeretetet koldulni. Hanem bízni abban, hogy az a kis palánta, akit kaptunk, szeretni fog minket, ha szeretettel húzunk határokat, mert azok a határok: biztonságot nyújtanak. Mint a kerítés a ház körül. Bízzatok magatokban is, kedves szülők, nagyszülők: néha úgy tűnhet, hogy a szeretetetek nem kap elég viszonzást, nem hatékony, és hogy a gyermekeitek, kamaszaitok nyűgösek, ellenállók és kedvetlenek, bármit is tesztek. Semmi baj. Higgyétek el, az a tanári tapasztalatom, hogy a felnőtt bátor és felelősségteljes szeretete mindig megtérül, mindig beépül. Nem biztos, hogy ma, holnap, vagy ebben a tanévben. De üzenem innen, a szünidő végéről, hogy ebben a tanévben is bízzatok a szeretet erejében, a gyermeketek belső tartalékaiban, és magatokban, hogy okos felnőttként ott védhessétek meg a kicsinyeket, ahol védtelenek, és ott támogassátok a növekedésben, ahol védve vannak – a családban, az iskolában, a test és a lélek színterein. Ne féljetek. Higgyetek!

 

Vukovári Panna

2025. augusztus 26.

Adatvédelmi áttekintés
Barankovics Alapítvány

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolnak a böngészőjében, és segíti a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

Feltétlenül szükséges sütik

A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.

Funkcionális sütik

Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak statisztikája.

A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.