Page 9 - Út Európa szívébe - 1953-2009

XX. Az 1984. júniusi választások után a képviselők újabb
hulláma érkezik a Parlamentbe 215
Siker vagy kudarc volt-e az 1984. június 14-i és 17-i
parlamenti választás? 215
Egon Klepsch visszaszerzi a Képviselőcsoport feletti
hosszú távú irányítást 216
Pierre Pflimlint az Európai Parlament elnökévé „koronázzák”
1984. július 24-én 219
A felszólalási idő háborúja: „primadonnák” és „szürke eminenciások” 220
Ciklusközi módosítások (1986. január és 1987. január) 221
Az új főtitkár: Sergio Guccione (1986. február) 221

XXI. Az Egységes Európai Okmány felé vezető út és a nagy
belső piac – az „1992-es cél” 223
Kedvező politikai légkör (1984. június–július) 223
A „Kenguru-frakció” lendületet ad a belső piac ügyének 224
A Bizottság Fehér Könyve:
a közös belső piacot létrehozó dokumentum 227
Az Európai Tanács milánói értekezlete:
győzelem az európaiak számára (1985. június) 228
Az EPP-frakció úgy dönt, hogy a lehető legtöbbet
kell kihozni az Egységes Európai Okmányból (1986. február) 230
Az EPP-frakció egyre erősödő elköteleződése
az „1992-es cél” mellett 232
A belső piac összességében véve egy sikertörténet 233

XXII. A szimbólumok és állampolgárok Európája: az Adonnino-bizottságtól
(1984) a maastrichti szerződésig (1992) 237
A 12 csillag és Beethoven Örömódája 237
A határellenőrzések megszüntetése 239
Cserekapcsolatok a fiatalok számára 240
Európai állampolgárság 241
Az európai ombudsman 242
A szavazati jog, illetve az önkormányzati és európai parlamenti
választásokon jelöltként való indulás joga 243

XXIII. A szegénység elleni harc
és az emberi jogok védelme 245
A Szaharov-díj megalapítása 245
A Nőjogi Bizottság 247
A jugoszláv válság menekültjei 250
Emberi jogok a szovjet blokk országaiban 251
Közép- és Latin-Amerika: totalitarizmus két formája között őrlődve 253
„Aki éhes, az sosem lehet igazán szabad” 255
Az észak-déli párbeszéd újrakezdése: a második loméi egyezmény 257
A harmadik loméi egyezmény: „a furcsa előadás” 258
A Lomé IV fő célja: a demokrácia támogatása Afrikában 260