Montaigne életének egy pontján maga mögött hagyta a közéletet, hogy az elmélkedésnek szentelje magát. A tétlenségben keletkezett „vad gyomok” voltak azok a gondolatok, amelyekből megírta esszéit. Byung-Chul Han koreai-német filozófus is hasonló utat járt be. A Vita Contemplativa című könyvében Han az aktív élet helyett a szemlélődés mellett érvel, és azzal a metaforával él, hogy a belső nyugalom nem a cselekvés hiánya, hanem egy képesség.
Han szerint a mai társadalom túlzottan megszállottá vált a karrierista céloktól és az értelmes élet keresésétől, miközben a tétlenség szabadsága a boldogság „alapképlete”. Az ókori filozófusok, például Arisztotelész és Epikurosz is megértették ezt az igazságot több mint 2000 évvel ezelőtt. Manapság azonban az emberek többsége olyan munkát keres, amely „változtat a világon”, és csakis az ambícióra összpontosít.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a céltudatos élet paradox módon boldogtalansághoz vezethet. Montaigne és Han szerint a tétlenség egyfajta nyugalmat és elégedettséget biztosíthat, ha megfelelően kezeljük. Nietzsche szerint az aszkézis paradoxona abban rejlik, hogy az ember „könnyebbé teszi az életét” azáltal, hogy teljesen aláveti magát egy másik akaratnak vagy törvénynek.
A kultúra mostani túlzott célorientáltsága elveszi az időt és az energiát a valódi szemlélődéstől. Han megjegyzi, hogy az „örök versengés és teljesítmény” kapitalista kultúrája egy téves hitre épül, miszerint „több tőke több életet teremt”.
A cikk végső üzenete az, hogy a szemlélődő életmódra történő visszatérés nemcsak megnyugtató, hanem alapvető a boldogsághoz. A társadalomnak újra kell értékelnie a munka és az ambíció szerepét, és el kell fogadnia a szemlélődő tétlenséget mint a boldogság egyik alapvető forrását.
